Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)
1992-01-01 / 1. szám
Reformátusok smss herald Lapja A Magyar Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja------Alapíttatott 1900-ban. 1. SZÁM BOLDOG Újév hajnalán így szoktuk köszönteni egymást: Boldog újévet! A köszöntött rendszerint így felel: Hallgassa meg az Úristen, adjon áldott, boldog újévet, hiszen már ránk férne...! Hadd kopogtassak rátok ez újév hajnalán, és köszöntselek benneteket! Kálvin Egyházkerület! Hozzád jövök először, mert te vagy a mi végvárunk e földön. Várfalaidat sokszor ostromolták és ostromolják, nemcsak kívülről befelé, hanem, sokszor, belülről kifelé is...! Mert úgy van valahogy, ha nem elég erős az ellenség, belülről segítünk neki... Hányszor kell az egyházban belül hadakozni az ellenséggel, ahelyett, hogy összefogva a külső ellenség ellen indulnánk! A beköszöntő újesztendő komolynak ígérkezik; ne engedjük, hogy elsöprő álja betörjön végvárunkba, mert akkor nincs tovább várunk, csak végünk! Tehát egy kötelességünk van: mindenki munkába, szolgálatba, templomba! Sem kevesen nem vagyunk, sem gyengék nem vagyunk, sem szegények, és még bele sem fáradhattunk a szolgálatba, mert az Úr még nem hozta el az erőpróbát! És miért éppen mi tegyük ezt? — Mert az Úristen nekünk adta ezt a lehetőséget és kegyelmet, hogy mi, most, itt szolgálhatunk, senkimásnak, hanem Neki! Kötelességünk van egymás iránt, Isten iránt, szétszórtságban és odahaza élő testvéreink iránt. Elvész az, aki csak sajátmagát akarja megmenteni...! Egyik kedves kötelességünk a híradás: a Reformátusok Lapja! Itt is erőtök és buzgóságotok megbizonyításá-ÚJÉVET! ra van szükség, hogy általatok az Ige magyarul a föld legszélső határáig terjedjen, ahol szomjas lelkek várnak reá...! Vigyázzunk, nehogy a 92. jubileumi esztendő eltemesse!!! Amerikai magyar reformátusok! A több mint 400 éves hazai anyaegyház története folyamán egy maradt: mi, gyermekei, csoportokba tartozunk! Az egységről való beszéd már kétséges! Ha nincsenek is már nyílt összecsapások, valahogy úgy vagyunk, amint a cserkésznóta mondja: „alszik a tábor...” — pedig itt már nem szellő zúg, hanem az antikrisztus dühöng minden erejével, s el akar nyelni bennünket is! Divide et impera alapon meg is teheti, ha mellékneveink fontosabbak a főnévnél... Amerikai magyarok! Nagyobb a számotok, mint akármelyik nációé a UN-ben! És mekkora az erőtök...? Van közöttünk rengeteg politikus, tudós, közgazdász, professzor, tanár, mérnök, jogász, pap, stb. és egy nemzetre való tisztességes, dolgos, okos, intelligens magyar! Nem borzasztó, hogy ezt a páratlanértékű elit-társaságot csoportvélemények mulekuláira— atomjaira, vagy elektronjaira bontják? Eredményképpen túlteszünk törökön, tatáron egymás pusztításában! Ha majd az Úristen előkéri tevékenységeinket, sokunkról ez lesz felírva: A fajtáját pusztította! Ez nem genocide...? Legyen kedves azért előtted magyar embertársad, s ez újesztendő hajnalán, ha a kerítésen is át, de köszönj a szomszédodra egy Boldog újévet! Háromnegyedmillió magyar egy Amerikai Magyar Szövetségben... — Micsoda hatalom lehetne?! Mennyi könnyet törülhetne, mennyi sebet gyógyíthatna...?! Magyarok mindenütt, a végeken, magyar diaszpóra! A nap nem megy le úgy, hogy minden percében ne sütne magyarra.. Világmagyarság lettünk! Tekintsetek hát a Napra, csillagokra, s — amint Végvári mondotta —: tekintetünk találkozik azon a csillagon... Ha egyebet nem is tehetnénk, gondoljunk egymásra, s mondjunk el egy-egy imádságot. Az imára kulcsolt kézben van a hatalom...! Hazai magyarok az ősi földön! Mint erdő vihar után... Mennyi seb, mennyi hasadás, mennyi törés...?! Gyakran volt ilyen a magyar élet... Minden kornak le kell rónia adóját. Az angolok azt mondják: Mindig lesz egy Anglia! Széchenyi azt mondotta: Magyarország nem volt, hanem lesz! Mi pedig ezt mondjuk: Magyarország volt, van és lesz! — és addig lesz, amíg nemcsak a császárnak adjuk meg, ami a császáré, hanem Istennek is, ami Istené...! Neki pedig sokkal tartozunk! Boldog újévet, nektek is, minden népek! Egy család vagyunk a Krisztus vére árán... A „ratio ultima rerum” még nem oldott meg kérdéseket; próbáljuk meg végre a krisztusi parancsot: Szeressétek Istent és szeressétek egymást! S megoldás felülről adatik... Boldog újévet, magyarok! Boldog újévet, emberek... — Testvérek! Dr. Vitéz Ferenc * Post Scriptum: Szokatlan módon talán, de a jelen szerkesztő, saját szavai helyett a szerkesztő-előd mondataival köszönti ez új év kezdetén olvasói táborát. Ez új év kezdetére klasszikusan reámintázódnak a csaknem két évtizedes igék! XCII. ÉVFOLYAM 1992. JANUAR—FEBRUÁR
