Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)
1992-11-01 / 6. szám
CALVIN SYNOD HERALD-10-REFOMÁTUSOK LAPJA Dr. Vassady Béla 1902-19°2___ A Magyar Gyász nagy napján, október 6-án, érkezett a nagy veszteség drámai üzenete: a világszerte ismert nagy Magyar Református Theológus, Dr. Vassay Béla, átlépett az örök hazába Ifjúkorában mint Dr. Good ösztöndíjas teológus jött Daytonba a Central Seminary hallgatójaként. Odaát és ideát kiváló hirdetője volt a Református Theológiának. Debreceni professzorsága idején megszervezője volt az Első Magyar Református Világ-konferenciának. A Másodikon, nely a nagy világégés miatt fölötte megkésve követte az elsőt, sajnos betegsége miatt már nem tudott testben megjelenni. Köszöntése azonban mesteri módon megírt Overture-ként zúgott át a nagy Világ-találkozón. Ritkuló magyar egünk boltjáról csillogó csillag hanyatlott le a hantok alá. Távozása mérhetetlen veszteség itt alant — méltó nyereség odafent. Daytoni diákjaink táborából egykézen megszámolható azok száma kik még egy ideig itt maradtak. „Aki az Úrnak szolgált, megbecsüli azt az Atya. Aki úgy szolgált mint Ő azt hatványozottabban az Atya is és az emberek is. Már és mindenbizonnyal elnyerte a Koronát! Legyen álma csendes, ébredése áldott amikor a Feltámadás hajnalán porai felett Megváltónk megáll. Legjellemzőbb könyvével, melynek címét Kálvintól kölcsönözte (“Limping along with God.” — „Istennel való sántikálás”) elmondotta nemcsak önmaga, hanem magyarságunk egészének tragédiákban mélyen gazdag történetét őszinte megírással igaz drámai valósággal és predestinációs hittel. Kálvin theológiája bartiánus színezetének hű követője és tiszta tudósa volt. Hitvesével, Szerénával, 59 éven át élt boldog házasságban, kit ,predestinált feleségnek’ nevezett és világszerte a nagy ökoménikus világ-gyűléseken „ökoménikus házaspár” néven neveztek. Történelmi emlékezés megható formájaként nekrológusa alá idehelyezzük ifjúkori képét, abból az időből mikor Dr. James Good maga személyesen hozta át Amerikába, Daytonba, az általa alapított Dr. Good Stipendium első fecskéjeként a debreceni theológiáról. Legrégibb magyar híradónknak, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának, jelenlegi karácsonyi három-színű számát a szétesett, volt Jugoszlávia területén élő magyar testvéreinknek dedikáluk együttérző szeretetünk egész melegével! Három évvel ezelőtt a Vasfüggöny lebomlott, de Európa sötét rengetege még mindig a fájdalmas vajúdás rohamaiban vergődik. Múlt évi első számunkat Erdély magyarjainak dedikáltuk és ugyanaz év 5-ik számát Kárpátalja táján élő magyarjainak ajánlottuk. Mindkét helyről megértő visszhangok sorozata érkezett. Jelen számunkat a volt Jugoszlávia, kimúlt Dél-Szláv Birodalom térségein élő magyar testvéreinkhez dedikáljuk, ahol még mindig véres, fegyveres mészárlások folynak. Szenvedő szíveikkel állandóan együtt vannak együttérző imádságaink. Főként a Vajdaság magyar népéhez száll a kiáltó-könyörgésünk. Fájdalmasan tapasztaljuk, hogy Európa sötét erdejében még mindig vannak zúgok, ahol a költő szavaival élve „az elnyomott magyarnak magát kisírni sem szabad”, annak ellenére, hogy még „a sebzett vad is a rengetegben kínjának hangot ad.” Odaszáll lalunkkal a lelkünk, ahonnan visszhang sem tud jönni! (Hasonlóképen mint a volt Észak-Szláv területről, kiknek következő számunkat fogjuk dedikálni!) Ohio Állambeli loraini egyházunk 90-ik Éves Jubileuma A szeptember 20-ra eső vasárnap egész napos ünneplése volt loraiani egyházunk népének. A délutáni Ünnepi Istentisztelet volt a nap fénypontja, mely 20 lelkész segédletével folyt le és meghitt úrvacsorái szertartással fejeződött be. Az igehirdetést Szabó Jenő végezte, ki a gyülekezet egyik előbbi lelkipásztora volt. Az ünnepi napra érkezett meg az óhazából Szemesi Attila a gyülekezet új segédlelkésze. Az egyház asszonyai remek ünnepi ebédet szolgáltak fel a Jubileumi istentisztelet után az egyház nagytermében. A banketti műsor fényes keretek között játszódott le, melyen minden résztvevő ajándékba kapta a művészi kivitelű Jubileumi Album egy példányát és a templom képével díszített szép emlék-csuport. Az ünnepség felemelő és nívós méltósága meleg emlékeket hagyott a résztvevők szívében. Lorain ismét kitett magáért, amint az püspöki és vezető gyülekezethez igazán illik. A rendezés nagy és sok munkájáért hálás és kivételes köszönet illeti a püspöklelkipásztort és Pongrácz Gyula főgondnokot.
