Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)
1992-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK LAPJA A „MAGYAR CALVIN SYNOD” TÖRTÉNETE az amerikai magyar református egyházak élete első századában-------------------------------------------írta: Dr. Szabó István--------------------------------------------Többek kérésére ötvenéves Albumunkban angol nyelven megjelent szöveget magyar nyelven közöljük folytatólagosan, amint a hely megengedi következő számainkban. Az Ötödik Elnökség időszaka Ez a történelmi beszámoló magyar nyelven kinyomtattatott Magyarországon a II. Református Világtalálkozó Impozáns Jubileumi Könyvében, melynek címe: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” Böszörményi Bessemer István — 1955-1959 — A VILÁGTALÁLKOZÓ ALKALMÁRA MEGJELENT KÖNYV CÍIME: “TEBENNED BÍZTUNK ELEITŐL FOGVA”. A könyv nagyon szép kivitelű és tartalmazza a világon szétszórt egyházaink impozáns körképét is. A kiadvány hasznos és tanulságos kézikönyv, amely 300 oldalon betekintést próbál adni a szétszórattásban élő magyar reformátusság szokszínű világának panorámájában. Püspöki hivatalon át beszerezhető! „SZERZŐDÉS.” Harminc-három év után az „áldozati bárány” képviselőire hárult a feladat: a szerződött pontok betartásának megkövetelésére. Az előharc megkezdődött a fennmaradásért folytatandó háború első részleteként. Az 1950-es Egyetemes Zsinat óta a közegyház vezetői sorában többen voltak, akik a két országos Egyház-test egyesítése érdekében szükségesnek tartották a Magyar Synod feloszlatását. Az 1954-es Egyetemes Zsinat elé utalták az ún. „Area Plan” tervét. Ez a terv a 34 Synodus helyett 14 Körzetet állított volna fel, melyben a Magyar Synod nem lett volna Körzet és így elvesztette volna önkormányzatát. A „Reformátusok Lapja” megszűnt volna és így elvesztette volna orgánumát. A Magyar Synod azonban mindkettőt megmentette bátor és határozott kiállásával. Bánffy Dezső mondása amerikai talajon beteljesedett: „A magyar kálvinista olyan mint a cövek, minél jobban ütik, annál mélyebben megy a földbe és annál erősebben áll!” Az 1955. évi Közgyűlés Böszörményi Istvánt, a Bridgeport (CT) egyház lelkipásztorát választotta meg az elnöki tisztre. Elnöklési idejének büszkesége volt, hogy a Magyar Egyházkerület elérte 46% plusz többletét a világszolgálat terén a 33 Synod felé magasra emelkedve. Habár belföldi szolgálat síkján továbbra is utolsó helyen maradt.) Szolgálatának éveit erősen befolyásolta két esemény: egyik kívülről, másik belülről. Egyik az 1956-os októberi Magyar Szabadságharc volt, a tengeren túlon, a másik a Közegyház integrálási törekvésének fokozódó nyomása tengeren innen. Mindkettő felmérhetetlen energiát követelt az elnöktől, az egyébként is súlyos egyház-kormányzói tevékenységek mellett. Az 1956-os Magyar Szabadságharc legendás történelmi eseménye mély hatást gyakorolt az egész földkerekségre, de a nyomában következő kihatások egyenesen emberfeletti erőfeszítéseket követeltek meg amerikai magyar népünktől, elsősorban a Magyar Synod-tól, mint legerőteljesebb szervezettől. A Kerület elnöke tüstént létrehozta az ún. Synodikus Missziói Alapot a menekültek megsegítésére. Az összes gyülekezetek küldték dollárjaikat erejükön felül, és lelkipásztoraink ezrével írták alá a menekültek elhelyezést szolgáló bebocsátó engedélyeket. A nyugat-európai menekült táborokból hozatták át Camp Kilmer (NJ) szétosztó táborába az ezreket és onnan a gyülekezetek területére munkába-helyezésre. A Világszolgálati Bizottságon keresztül Ausztriába, Németországba és Olaszországba küldettek Kerületünk segítő képviselőiként Beretz Árpád, Kovács Imre, Kallós Árpád lelkészek. Később maga, a Kerület elnöke is személyesen hosszabb útra átutazott a misszió irányítására. A 36,000 menekült nagy többsége az Egyesült Államok területére telepíttetett és helyeztetett el. Egy év leforgása alatt nyomban a Szabadságharc letörése után a Magyar Synod önmaga $36,740.00 segély összeget adott össze. Több lelkész jellegű menekült is érkezett, mely tetemesen pótolta Kerületünkben a lelkész hiányt. Az őt megelőző elnök vezérigeként követelte, hogy a Szabad Világ egyházai legyenek az elnémított magyarországi egyház hangja és keze; az utód idejében azzá is lett amerikai magyar reformátusságunk. A Közegyházakat egyesítendő Egyetemes Zsinatra való előkészülések véget nem érő konferenciák sorozatát követelték meg. A kitűzött fő cél az államok szerinti tagozódás volt a nagy egyesülésben; Magyar Synodusunk egyházai vis-
