Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)
1992-03-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 15 -REFORMÁTUSOK LAPJA A „MAGYAR CALVIN SYNOD” TÖRTÉNETE az amerikai magyar református egyházak élete első századában-------------------------------------------írta: Dr. Szabó István--------------------------------------------Többek kérésére ötvenéves Albumunkban angol nyelven megjelent szöveget magyar nyelven közöljük folytatólagosan, amint a hely megengedi következő számainkban. Ez a történelmi beszámoló magyar nyelven kinyomtattatott Magyarországon a II. Református Világtalálkozó Impozáns Jubileumi Könyvében, melynek címe: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” A Negyedik Elnökség időszaka Dr. Szabó István — 1951-1955 — Az 1951-es Zsinati Közgyűlés az elnöki tisztre Dr. Szabó Istvánt, a clevelandi Első Egyház lelkipásztorát választotta meg. Ebben az időpontban már a Kerület összes egyházaiban két külön Istentiszteletet tartatott két nyelven. Tíz évvel előzőleg még csak 13 egyházban volt angol nyelvű Istentisztelet. A vezetés ekkorra már minden gyülekezetben új nemzetségnek a kezébe volt letéve. Az új elnök, ki eredeti küldetéséhez sohasem akart hűtlennek bizonyulni, első lépésként megkísérelte megteremteni az Amerikai Magyar Református Egyházak Világszövetségét, az Egyesült Államok-beli és többi Amerikai Kontinensen élő egyházakkal közösen. Egybegyűjtötte saját egyházába világ-gyűlésre, nyomban a kanadai egyházak, Egyesült Államok-beli egyházak és Dél- Amerika egyházainak vezetőit. Szépígérettel biró indulás után azonban ez a vállalkozás is megvalósíthatatlannak bizonyult. A Magyar Synod világ-szolgáHol van a törvény és alkotmány ismerete és tisztelete? Kik hát a szikla férfiak, kik a derék asszonyok? Az egész világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. De hol vagyunk még mi, egyház népe is attól, hogy Isten fiainak neveztessünk? Lassan lépésről lépésre? Vagy hirtelen egy nagy találkozással? latra való példás adakozása legendává vált az egész Közegyház síkján az Egyesült Államokban. Nyilvánvalóan a világon szétszórt magyarság céljaira való készséges adás eredményezte az arányfölötti dolláros számokat. Igazolásul az Apostoli jelige volt az indító motívum: „Cselekedjetek jót, de elsősorban a hitetek cselédjeivel.” — Azt tették gyülekezeteink és jól tették mérhetetlenül szükséges évek sorozatában. — De nem nagy dicsőségére népünknek, azonban ugyanakkor a Közegyházi más belső 'célokra való adakozás az összes Synodusok között a legalacsonyabb számot tette ki. Ugyanakkor lelkészeinknek fizetés járuléka is statisztikai számokban mérve az összes többi Synodusok között a legalacsonyabb maradt, aminek következtében az Egyházkerület több ifjú leendő lekészünket veszítette el angol gyülekezetek számára. (Magasabb fizetés, az egy nyelvű szolgálat, mely amúgy is könnyebb volt, kisértéssé nőtt számukra.) Horriblile Dictu! még újabban jöttek olyanok is, kiknek viszont az angol nyelv nem tökéletesen gördült.) Az 1954 évben Evanston (IL) városában tartott Egyházak Világszöveteségének gyűlésén Synodusunk képviseltette magát és naponkénti kényes-természetű konferenciát tartott az akkori magyar-honi képviselőkkel. (Bereczky Albert és Péter János püspökkel.) Az 1954 év hasonlóképpen a Köz egyház három évenként tartott Egyetemes Zsinatjának éve volt. Ohio Állam Tiffin nevű városában tartatotta gyűlés, mely történelmi nevezetességű az amerikai egyházak életében, erősen magyar vonatkozásban. Itt köttetett 1921-ben az ún. „Tiffini Egyezmény”, mely az I. világháború után az Anya-egyház hatásköréből átbocsájtotta amerikai egyházainkat a „Reformed Church in the United States” nevű akkori amerikai Közegyházba. A végzet beteljesedett! Tiffin és Trianon! Micsoda Élet-irónia! Amit Trianon cselekedett a magyar nemzettel ugyanazt tette Tiffin amerikai magyar református egyházainkkal. Ezen a magyarok számára szomorú emlékezetű helyen, ezen az Egyetemes Zsinati gyűlésen kettős veszéllyel kellett farkas-szemet néznie a Magyar Synod vezetőinek. Két drága kincs forgott végveszélyben: egyház kormányzati magyar autonómia és a magyar Lap, a „Reformátusok Lapja”. És pontosan azon a történelmi helyen ahol ezek biztosítására az ,, Egyezmény’ ’ megköttetett. Mekkora ellentmondás? Az átadó Egyház és a befogadó Egyház, mint szerződő felek, olyan „Egyezmény”-t írtak alá akkor és ott, ami jogi értelmezés paragrafusai szerint minden időkre kötelező erejű SZERZŐDÉS. (Folytatás következik)
