Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)

1991-11-01 / 6. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 14 — REFORMÁTUSOK LAPJA Szentlelke által, ingyen kegyelemből nyeri el a bűnbánat, bűnbocsánat és megtérés útját járva. A kommunista hatalom a szabad embert börtönök, internáló tábo­rok foglyává teszi s aki nem pusztult el, azt célkitűzéseinek megfelelően újjá építi a kényszermunka és ideológia eszközeivel. Ez a mássá erőszakolt ember gyógyíthatat­lan egyedüllétben szerszám a mások kezé­ben. Használható eszköz, mint az állat vagy a gép: halálosan sebesült létező, ki már életében halott. A Megváltó és az ember találkozására utat készítő próféta lehet zavarosan da­dogó vagy félreérthetetlen bizonyságtevő. Te is az Isten követe lehetsz, ha a bűnbo­csánat és üdvösség ismeretére tanítasz. A társadalmi téren rabszolgává lefoko­zott ember elveszítette élete célját és értel­mét. A diktatórikus államban az ember csak úgy őrizheti meg méltóságát és érté­keit, ha Istennek engedelmeskedik. A szol­gálat és engedelmesség viszont szenvedés­sel jár. A szenvedés gyakran Isten akaratá­ból származó nevelés az igazabb szolgálat­ra és őszintébb engedelmességre. Mindez csak egy parányi bepillantást enged a gondolatok, élmények meglátá­sok, együttérzések igen gazdag világába, mivel Vatai László Istentől kapott külde­téstudattal igyekezett nemcsak népét, de az embert szolgálni. Éppen ezért, bár egy rombadőlt, sátáni kor mindentől megfosz­tott emberének hitét volt hivatva megerő­síteni, világosságra való vágyakozását éb­­rentartani, a krisztusi magatartás erőt adó forrásának megőrzésével, mégis időszerű a bűn rabszolgaságából a bűnbánat, bűn­bocsánat és megtérés útján üdvösség elnye­résére törekvő mai ember számára is. Időt­álló értékét az adja meg, hogy az áldozat­hozatalában és szolgálatában változatlan Krisztust mutatja fel s alázatos pásztori lelkülettel a feléje vezető úton való járást szolgálja. Használjuk fel egy egy részlet olvasásával minden napos lelki épülésre, hitben, közösség vállalásban való növeke­désre és megújuló szolgálatra. Király Zoltán A könyv megrendelhető a szerzőtől: 11 Wincot Drive, Apt. 408 Weston, Ont. M9R 2R9, Canada Tiszteletes Űr, a mi egyházunk miért nincs benne az enciklopédiában? Itt élünk mindannyian a szétszórt­ságban, hordozzuk ami ki van mérve ránk, van aki nehezebben, van aki könnyebben boldogul. Lehet, hogy idővel megkerül minden, amire szüksé­günk van, azért valami mégis hiány­zik. Az öregebb fa jobban megsínyli az átültetést még ha jobb talajba kerül is, de gyümölcsei, az új hajtások már könnyen nőnek föl. Az öregeknek job­ban hiányzik a lelki élet, saját anya­nyelvükön dicsérni az Urat — ők az egyházalapítók. Tetszik, nem tetszik, halandóak va­gyunk. A régiek megöregszenek, kidől­nek. Amint kidől egy öreg fa, az talán éppen az egyház egyik tartóoszlopa. Alkotásaik, a magyar anyanyelvű egy­házak, a magyar templomok fennáll­nak még egy ideig, amíg utódaik meg­becsülik azt, azután átkerülnek idegen kezekbe és végleg megszűnnek a ma­gyarok számára. Sorsa ez minden ma­gyar egyháznak az idegenben — a gyülekezettől függ, hogy melyikre mi­kor kerül sor. Egy ideig még emléke­zünk rájuk, azután az emlékezet hal­ványul és mind nehezebben jut eszünk­be egy-egy család neve, régi egyház­alapító. Illő, hogy elődeinkről, az egyházala­pítókról méltó módon megemlékez­zünk. Meg is tesszük azt — ebben hiba nincsen — szép ünnepségek kere­tében egy-egy nagyobb évforduló al­kalmából. A szó elszáll, az írás meg­marad — és ha készülnek is évköny­vek, azok idővel elkallódnak. Mint magam is pap és volt egyházam lelki­­pásztora utánajártam, hol van írásba foglalva a már megszűnt, vagy még működő egyházak története. Hézago­sán egy-egy archívumban — ahol ugyan kevés kézbe kerül — de könyv­ben azután sehol. Tudomásom van arról, hogy készü­lőben van az Encyclopaedia Hungari­­ca, ahonnét a következőket tudtam meg: a szerkesztőség igen fontosnak tartja, hogy a szétszórtságban műkö­dő, vagy a már megszűnt magyar egy­házak történetét megörökítse. Ezért évekkel ezelőtt körlevelet, kérdőívet küldött szét és a különböző egyházak­tól bekérte az adatokat. Gondolva arra, hogy némely lelkipásztornak nehezére esne a magyarnyelvű írás, az évkönyv-adta lehetőséget is megemlí­tették. Kaptak is adatot, évkönyvet szép számmal, de sok helyről vissza­ment a levél, vagy egyáltalában nem írtak. Ezt a felhívást jó egy éve meg­ismételték — nálunk a Bethlen Naptár névjegyzéke szerint — és az eredmény hasonló volt. Én most ennek az újságnak hasáb­jain fordulok minden lelkésztársam­hoz és presbitériumhoz, ahonnét még nem történt volna meg az adatok be­küldése és kérem őket, gondoljanak arra, hogy az idő halad. Küldjék el egyházunk történetét, vagy a megfele­lő évkönyvet mielőbb a szerkesztőség címére: Encyclpaedia Hungarica, 151 Midbend Place SE, Calgary AB. T2X-2J8 Canada. Gondoljunk arra, hogy ez talán egy soha vissza nem térő alkalom az egyház történetének és az alapítók emlékének méltó meg­örökítésére — mert ugyan mit monda­na az a lelkipásztor, ha valaki megkér­dezi tőle: Hát a mi egyházunk miért nincs benne az enciklopédiában? Vietorisz Lajos Egyházfegyelem „Hogyha egyetlen társadalom, sőt egyet­len hajlék, ha még oly kis család lakik is benne, helyes állapotában fegyelem nélkül meg nem tartható, sokkal inkább szükséges az az egyházban, amelynek állapotához a legnagyobb rend illik... A fegyelem a keresztyéni életben az ide­gen szerepét tölti be. Isten mozdítja és in­dítja ezen keresztül a maga akarata szerint, a maga szentségének és dicsőségének szol­gálatára a hívő sereg életét. Az egyházfegye­lem végső fokon jelenti az egyháznak belső frontján Istenre nézését, lelki készenlétét, begyakorlottságát, vezetőiben az Ő akarata iránti engedelmességét.” KÁLVIN

Next

/
Thumbnails
Contents