Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1991-11-01 / 6. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 14 — REFORMÁTUSOK LAPJA Szentlelke által, ingyen kegyelemből nyeri el a bűnbánat, bűnbocsánat és megtérés útját járva. A kommunista hatalom a szabad embert börtönök, internáló táborok foglyává teszi s aki nem pusztult el, azt célkitűzéseinek megfelelően újjá építi a kényszermunka és ideológia eszközeivel. Ez a mássá erőszakolt ember gyógyíthatatlan egyedüllétben szerszám a mások kezében. Használható eszköz, mint az állat vagy a gép: halálosan sebesült létező, ki már életében halott. A Megváltó és az ember találkozására utat készítő próféta lehet zavarosan dadogó vagy félreérthetetlen bizonyságtevő. Te is az Isten követe lehetsz, ha a bűnbocsánat és üdvösség ismeretére tanítasz. A társadalmi téren rabszolgává lefokozott ember elveszítette élete célját és értelmét. A diktatórikus államban az ember csak úgy őrizheti meg méltóságát és értékeit, ha Istennek engedelmeskedik. A szolgálat és engedelmesség viszont szenvedéssel jár. A szenvedés gyakran Isten akaratából származó nevelés az igazabb szolgálatra és őszintébb engedelmességre. Mindez csak egy parányi bepillantást enged a gondolatok, élmények meglátások, együttérzések igen gazdag világába, mivel Vatai László Istentől kapott küldetéstudattal igyekezett nemcsak népét, de az embert szolgálni. Éppen ezért, bár egy rombadőlt, sátáni kor mindentől megfosztott emberének hitét volt hivatva megerősíteni, világosságra való vágyakozását ébrentartani, a krisztusi magatartás erőt adó forrásának megőrzésével, mégis időszerű a bűn rabszolgaságából a bűnbánat, bűnbocsánat és megtérés útján üdvösség elnyerésére törekvő mai ember számára is. Időtálló értékét az adja meg, hogy az áldozathozatalában és szolgálatában változatlan Krisztust mutatja fel s alázatos pásztori lelkülettel a feléje vezető úton való járást szolgálja. Használjuk fel egy egy részlet olvasásával minden napos lelki épülésre, hitben, közösség vállalásban való növekedésre és megújuló szolgálatra. Király Zoltán A könyv megrendelhető a szerzőtől: 11 Wincot Drive, Apt. 408 Weston, Ont. M9R 2R9, Canada Tiszteletes Űr, a mi egyházunk miért nincs benne az enciklopédiában? Itt élünk mindannyian a szétszórtságban, hordozzuk ami ki van mérve ránk, van aki nehezebben, van aki könnyebben boldogul. Lehet, hogy idővel megkerül minden, amire szükségünk van, azért valami mégis hiányzik. Az öregebb fa jobban megsínyli az átültetést még ha jobb talajba kerül is, de gyümölcsei, az új hajtások már könnyen nőnek föl. Az öregeknek jobban hiányzik a lelki élet, saját anyanyelvükön dicsérni az Urat — ők az egyházalapítók. Tetszik, nem tetszik, halandóak vagyunk. A régiek megöregszenek, kidőlnek. Amint kidől egy öreg fa, az talán éppen az egyház egyik tartóoszlopa. Alkotásaik, a magyar anyanyelvű egyházak, a magyar templomok fennállnak még egy ideig, amíg utódaik megbecsülik azt, azután átkerülnek idegen kezekbe és végleg megszűnnek a magyarok számára. Sorsa ez minden magyar egyháznak az idegenben — a gyülekezettől függ, hogy melyikre mikor kerül sor. Egy ideig még emlékezünk rájuk, azután az emlékezet halványul és mind nehezebben jut eszünkbe egy-egy család neve, régi egyházalapító. Illő, hogy elődeinkről, az egyházalapítókról méltó módon megemlékezzünk. Meg is tesszük azt — ebben hiba nincsen — szép ünnepségek keretében egy-egy nagyobb évforduló alkalmából. A szó elszáll, az írás megmarad — és ha készülnek is évkönyvek, azok idővel elkallódnak. Mint magam is pap és volt egyházam lelkipásztora utánajártam, hol van írásba foglalva a már megszűnt, vagy még működő egyházak története. Hézagosán egy-egy archívumban — ahol ugyan kevés kézbe kerül — de könyvben azután sehol. Tudomásom van arról, hogy készülőben van az Encyclopaedia Hungarica, ahonnét a következőket tudtam meg: a szerkesztőség igen fontosnak tartja, hogy a szétszórtságban működő, vagy a már megszűnt magyar egyházak történetét megörökítse. Ezért évekkel ezelőtt körlevelet, kérdőívet küldött szét és a különböző egyházaktól bekérte az adatokat. Gondolva arra, hogy némely lelkipásztornak nehezére esne a magyarnyelvű írás, az évkönyv-adta lehetőséget is megemlítették. Kaptak is adatot, évkönyvet szép számmal, de sok helyről visszament a levél, vagy egyáltalában nem írtak. Ezt a felhívást jó egy éve megismételték — nálunk a Bethlen Naptár névjegyzéke szerint — és az eredmény hasonló volt. Én most ennek az újságnak hasábjain fordulok minden lelkésztársamhoz és presbitériumhoz, ahonnét még nem történt volna meg az adatok beküldése és kérem őket, gondoljanak arra, hogy az idő halad. Küldjék el egyházunk történetét, vagy a megfelelő évkönyvet mielőbb a szerkesztőség címére: Encyclpaedia Hungarica, 151 Midbend Place SE, Calgary AB. T2X-2J8 Canada. Gondoljunk arra, hogy ez talán egy soha vissza nem térő alkalom az egyház történetének és az alapítók emlékének méltó megörökítésére — mert ugyan mit mondana az a lelkipásztor, ha valaki megkérdezi tőle: Hát a mi egyházunk miért nincs benne az enciklopédiában? Vietorisz Lajos Egyházfegyelem „Hogyha egyetlen társadalom, sőt egyetlen hajlék, ha még oly kis család lakik is benne, helyes állapotában fegyelem nélkül meg nem tartható, sokkal inkább szükséges az az egyházban, amelynek állapotához a legnagyobb rend illik... A fegyelem a keresztyéni életben az idegen szerepét tölti be. Isten mozdítja és indítja ezen keresztül a maga akarata szerint, a maga szentségének és dicsőségének szolgálatára a hívő sereg életét. Az egyházfegyelem végső fokon jelenti az egyháznak belső frontján Istenre nézését, lelki készenlétét, begyakorlottságát, vezetőiben az Ő akarata iránti engedelmességét.” KÁLVIN
