Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)

1991-11-01 / 6. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 12 -REFORMÁTUSOK LAPJA hogy őseik nyelvén és hagyománya szerint imádhatták az Istent és meg­tarthatták nemzeti, nyelvi különleges­ségüket. De nem lehetett könnyű ne­kik sem új életet kezdeni idegen föl­dön. Mi megértjük József aggodalmait, gyomor idegességét, amikor egyiptomi nyelvtudás nélkül először elindult munkát keresni. Jézus egy diaszpórái közegben, hoz­zánk hasonló világban töltötte el gyer­mekségének legalább az első hét esz­tendejét. Családja nem szívódott fel, nem olvadt be a magas kultúrájú, gaz­dag egyiptomi környezetbe. A szent­írás külön kiemeli, hogy Heródes ha­lála után, mert a zsarnokok is egyszer meghalnak, József érezte, hogy meg­szűnt a politikai menekültség állapota. Mehettek vissza az Óhazába, mert ott volt a helyük. Az ókori világ felhőkarcolóit, a pi­ramisokat, hátrahagyták. Nem vakul­tak meg az ottani magasabb életszín­vonaltól, mentek vissza az elmaradt, egyszerű, szegény szülőföldre. Millió kifogást hozhattak volna fel, de nem tették, hanem az első adódó alkalmat megragadva — hazatértek. Mi, testvé­reim, akik az amerikai magyar diasz­pórában élünk a modern felhőkarcolók árnyékában, most amikor a zsarnok­ság megszűnt, halljuk-e az angyal ha­zaküldő szavait: kelj fel, vedd a csalá­dod és menj vissza a magyarok földjé­re! Erre a kérdésre Isten színe előtt egyénenként kell választ adnunk! A Biblia még egy rövid híradást ad a hazamenetel gondjairól. József félt visszatérni Bethlehembe inkább az or­szág északi részén telepedett le, ott ahol már ismerték őket. Jó lenne tud­ni, hogy hogyan fogadták a családot a korábbi názáreti szomszédok. Szinte A gályarabok debreceni emlékművére koszorút helyez a pápa II. János Pál pápa látogatásának az a mozzanata, hogy az ellenreformáció áldo­zatául esett, protestáns hitükért mártírom­­ságot szenvedett gályaraboknak emléket állító oszlopot a katolikus egyházfő meg­koszorúzta, már önmagában is egyháztör­ténelmi esemény. A nagytemplomi öku­menikus ima-alkalomnak több fontos és elemzésre méltó része volt, ám a koszorú­zás egyértelműen a pápa és a magyarorszá­gi protestantizmus érintkezésének csúcs­pontja volt. A katolikus egyházfőt a Nagytemplom bejáratánál a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöksége fo­gadta. A bevonulás alatt a meghívottakból álló gyülekezet a 42. zsoltár 1. versét éne­kelte. Az Ökumenikus Tanács elnöksége nevében dr. Kocsis Elemér debreceni püs­pök, az Ökumenikus Tanács elnöke kö­szöntötte a pápát. A kálvinista magyar Református Róma Nagytemplomában II. János Pál pápa ünnepi beszédet mondott. Ezután jelentette be dr. Kocsis Elemér püs­pök, hogy a pápa koszorút hozott a gálya­rabok emlékoszlopára. Az imádságok után a liturgiában részt vevők és a pápa békecsókot váltottak egy­mással. Az ároni áldást dr. Kocsis Elemér püspök mondta, majd áldást mondott a pápa. Dr. Hegedűs Lóránt püspök ezt követően adta át a pápának az ökumeni­kus Tanács memorandumát a vegyeshá­zasságok ügyében. Miután a pápa köszön­tötte a Nagytemplom előtti téren egybe­gyűlteket, a Himnusz eléneklésével feje­ződött be a templomi esemény. II. János Pál pápa, miután elhagyta a Nagytemplo­mot, kísérete és a hazai protestantizmus vezető személyiségei jelenlétében saját ke­zűleg helyezte el az emlékezés koszorúját a Nagytemplom mögötti gályarab-emlék­­művön. * * * Szerkesztői megjegyzés: A nagy világ történelmi változások sodrában még a pápa is tesz tőle várhatatlan lépéseket! II. János Pál kettős nevét két közvetlen elődjéről választotta Róma hagyománya szerint. Jól választott: egy lépés előre és egy lépés hátra. Vajon a következő lépése XXIII. Jánost követően újra előrelépés lesz-e, avagy közvetlen elődjének nyomában, ki a féket erő­sen rávágta a reformáló pápa-elődre, újra egy lépés hátrafelé lesz-e? A feleletet a nyomós kérdésre a Jövő adja meg számunkra. halljuk a mormogást: Minek jöttek ezek vissza? No ti gyászzsidók a baj­ban, veszélyben megfutottatok. Nyu­gaton a gazdag Egyiptomban éltetek, míg mi itt szenvedtünk és éheztünk. Most, amikor már meghalt a zsarnok, akkor visszajöttök? Nem emlékeztetek korábban őseink tanácsára, hogy extra Judea non est vita? Vajon hányszor vetették ezt József és Mária szemébe talán keserűségből talán irigységből? Vajon elhitték e József csendes vála­szát: angyal mondta álmomban, hogy menni kell! Higgyétek el nem magam­tól hagytam el szülőföldemet! A Meg­váltót is, hogyan kezelték Názáretben játszópajtásai? De ottmaradásuk bi­zonyítja, hogy a többség biztosan sze­retettel fogadta őket! Kedves testvéreim most karácsony ünnepén mi a szabaddá lett magyar népért és lelki édesanyánk, Reformá­tus Egyházunk szétszórt tagjaiért is imádkozzunk! Azért, hogy a diaszpó­­raiak, az óhazabeliek és a kárpát-me­denceiek megtalálják egymást szeretet­­ben és megbecsülésben. Ebben is Jé­zus Krisztus jöhet segítségünkre, aki a diaszpórában is élt, mint politikai me­nekült, de szülőhazájában végezte el azt a munkát, amely az egész világot megváltoztatta. Ebben az esztendő­ben, a történelemben másodszor, lelki édesanyánk gyülekezésre hívta gyer­mekeit a világ négy sarkából. Úgy ér­zem, ennek a nagy világgyűlésnek Jé­zus Krisztus volt a fővédnöke, mert Ő különleges élettapasztalatával mind­annyiunkhoz tudott szólni. A teljes ka­rácsony sokszor elhallgatott, félelmetes, de szerves része tanulságul szolgálhat nemcsak a világtalálkozó résztvevői­nek, hanem minden magyar reformá­tusnak. Áljunk fel, mint a bölcsek Heródesnek, a népünket bárhol el­nyomó őrült zsarnokok ellen! Lássuk meg, hogy Jézus maga is menekült volt! Vegyük tudomásul: a haza elha­gyása lehet Istentől inspirált! Végül a szent család történetéből azt olvassuk, hogy eljön a hazatérés ideje és lehetsé­ges a békés beilleszkedés az óhaza kö­rülményeibe! Ha ezek közül csak egy is megvalósul életünkben, akkor a vi­lággyűlés sikeres és karácsonyi ünnep­lésünk áldott lesz. Adja az Isten, hogy úgy legyen! Ámen. Dr. Medyesy László

Next

/
Thumbnails
Contents