Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)

1991-07-01 / 4. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 15 -REFORMÁTUSOK LAPJA A „MAGYAR CALVIN SYNOD” TÖRTÉNETE az amerikai magyar református egyházak élete első századában---------------------------------------------------------------------------------­írta: Dr. Szabó István------------------------------------------------------------------------------------­— Folytatás előző számunkból — Az „Evangelical and Reformed Church”-beni — Synod alakulás utáni — évek: 1939—1960 Az 1939. év Március Idusának a napján megtartatott a „Magyar Sy­nod” ünnepélyes megalakulása. Az alakuló gyűlést Clevelandban tartot­ták meg, ugyanabban a városban, amelynek keleti oldalán ötven évvel azelőtt megalakult az Első Magyar Református Egyház. Az új Egyházke­rület megalakulása nyilvánvaló mó­don meghosszabbította az amerikai magyar egyházak élet-tartamát; meg­mentette a magyarságot a könyörtelen beolvadás közvetlen veszélyétől; és megadta a lehetőséget továbbra is ah­hoz, hogy a templomokban magyar prédikációk hangozhassanak és ma­gyar zsoltárok énekeltethessenek a Hudson folyásánál éppúgy mint a nagy tavak partján, a két nagy Óceán partjain éppúgy, mint több államnak keményszén vidékein. Az alakuló közgyűlés első elnökének Dienes Barna, homesteadi lelkészt vá­lasztotta meg és az Egyházkerület hi­vatalos neve gyanánt a „Magyar Sy­nod” nevet szavazta meg. A Magyar Synod megalakuló gyű­lésén az amerikai Közegyházat képvi­selő dr. Charles Schaeffer üdvözlő be­széde végén ezeket a szavakat mondot­ta: „Remélem, megérem azt a napot, amikor Amerikában a magyar refor­mátusok szétszórt és megosztott nyája egy közösségben fog találkozni és mindnyájan egy akolban lesznek.” Ha ez volt a reménye egy nem magyar vezetőnek, mennyire inkább ez kell, hogy vágya legyen azoknak, akiket Is­ten magyarnak teremtett fiákról fiák­ra, nemzedéken át. Sajnálatosan ezután a korszakalko­tó esemény után az amerikai magyar reformátusok nyája még mindig meg­osztott nyáj maradt. Az Evangelical and Reformed Church kebelén belül megalakult és 80 egyházközséget kitevő Magyar Synod falain túl 38 egyházközség ma­radt a Presbyteriánus Közegyház tábo­rában, 21 gyülekezet pedig a Függet­len Magyar Egyházkerületben. Az első elnökség időszaka Nt. Dienes Barnabás (1939—1943) Nyomban beiktatása után az első elnökre sok feladat várt. Haladéktala­nul el kellett készíteni az új Alkot­mányt és Alap-szabályt. Az 1940-es év hármas jubileumi esztendőnek ígérke­zett: az Egyesült Államokbeli Refor­mátus Egyház-test 200 éves, az Észak- Amerikai Evangéliumi Zsinat 200 éves, és az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyházak indulásának 50 éves Jubileuma. Az ünnepségekre való ké­szülő munkákban az első elnöknek oroszlán-rész jutott. Az Egyetemes Zsinat közgyűlése 1940. június 16-ra volt kitűzve Lancaster, Pennsylvania városában. A Közegyház Egyházkerü­letünk első elnökét bízta meg a mi amerikai Ötven Évünk történetének megírására és ugyanakkor ugyancsak őt kérte meg egy ott bemutatandó drámai színjáték megírására is. Hason­ló képpen dr. Tóth Sándort pedig a Közegyház megbízta egy magyar nyel­ven írandó Jubileumi Emlékkönyv ki­nyomtatásával. Ezzel egy idővel Magyar Egyház­­kerületünk megkereste a Magyaror­szági Református Egyház Konventjét, a többi magyar református egyháza­ink itteni vezetőivel együttesen, hogy az Anyaegyház küldjön Amerikába egyház-diplomáciában jártas képvise­lőt abból a célból, hogy segítsen az Anyaegyházzal közvetlenebb kapcso­lat megteremtésében és itteni kívánt egységünk létrehozásában, melyet ön­magunktól megtenni nem tudunk. Az Anyaegyház 1939 Húsvét Ünnepére választ küldött „Örömüzenet” nyom­tatvány formájában minden amerikai gyülekezethez, melyet a Konvent meg­bízásából dr. Szabó István szerkesz­tett, mint az Egyetemes Konvent kül­ügyi bizottságának titkára. Egyházaink a Konvent örömteljes köszöntését első lépésként meleg megértéssel fo­gadták. Reménységes várakozás túl­áradó öröme színültig töltötte el Ame­­rika-szerte a magyar református szíveket. Új korszak reánk köszönté­sét látták és üdvözölték összes gyüleke­zeteink az akkori hármas megosztott­ságban. A vezetést és irányítást a legnagyobbtól, Magyar Egyházkerüle­tünktől, várták. Második lépés gya­nánt ezt követően 1940 tavaszán az Egyetemes Konvent dr. Máté Elek személyében átküldötte képviselőjét a kért misszió beteljesítésére. Ő érkezte után végig látogatta az itteni gyüleke­zetek hosszú sorát, jelen volt mint résztvevő a Magyar Egyházkerületünk első hivatalos évi közgyűlésén Passaic (New Jersey) egyházunkban április hó 23, 24, 25. napjain. Dr. Máté „A tör­ténelmi Protestáns Egyházak Egység­törekvései” címen tartott előadást, melyen a többi egyház-csoportok veze­tői is jelen voltak. Egyházkerületünk egy évvel azelőtti alakuló gyűlésének Egységre helyezett hangsúlya itt már szemmel látható formában megteste­sülni látszott. Az Egyházkerület elnö­ke, Daróczy Sándor, a Független Egyház Fő-esperese, és Papp Károly, a Magyar Presbyteriánus Konferencia elnöke, közösen kidolgozták az Egye­sülési Tervezetet. Négyes bizottság vá­lasztatott meg a végrehajtásra. „Ar­ticles of Operation” elfogadtatott és továbbíttatott a Közegyház közeli Egyetemes Zsinati gyűléséhez. A Közegyház történelmi jelentősé­gű Egyetemes Zsinati Közgyűlése 1940. június 19-26. napjain tartatott meg Lancaster városában. A Hármas Jubileumi Ünnepség fénypontja volt a gyűlésnek a legnívósabb kivitel formá­jában. Elnökünk által megírt drámai színjátékot sikerrel mutatták be a szín­padon az összes delegátusok jelenlété­ben, melyet óriási taps követett. (Folytatás következő számunkban)

Next

/
Thumbnails
Contents