Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1991-07-01 / 4. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 12 -REFORMÁTUSOK LAPJA nők, a Vekeri-tónál a cserkészek, Fonyódligeten az ifjúsági zenekarok találkozóját rendezték meg. A tíznapos program legimpozánsabb eseménye az ünnepi istentisztelet volt, melyet a debreceni Nagyerdei Stadionban tartottak. A közel 40,000 résztvevőt Antall József miniszterelnök köszöntötte. Kiemelte: a magyarság összetartásában a legtöbbet a református egyház tette. Továbbra is folytassa a református egyház misszióját a világban szétszórt magyarok megtartásáért. Tőkés László nagyváradi püspök beszéde végén reményét fejezte ki, hogy a harmadik világtalálkozónak Erdély adhat majd otthont. — Megalakult a Magyar Reformátusok Világszövetsége, jelentették a szervezőbizottság püspöktagjai a debreceni református kollégiumban tartott sajtótájékoztatón. A szervezet székháza Budapesten lesz, a szövetség elnökének az egyházkerületek küldöttei — titkos szavazáson — Butosi Jánost, az Amerikában élő nyugalmazott püspököt választották meg; tiszteletbeli elnökévé dr. Hegedűs Lóránt püspököt és dr. Bodnár Ákos főgondnokot, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét ill. világi elnökét; alelnökké: dr. Csiha Kálmánt, az Erdélyi Egyházkerület püspökét és dr. Mikó Jenőt, a Szlovákiai Magyar Református Egyházkerület püspökét; főtitkárává pedig dr. Márkus Mihályt, a Magyarországi Református Egyház dunántúli MRVSZ. Sokan Tőkés László nagyváradi püspököt látták volna szívesen a szervezet elnöki tisztében. A sajtótájékoztatón a püspök azonban kijelentette: „Nem vágyom erre a tisztségre, de előnyösebb lenne, ha Magyarországon élő személy töltené be ezt a posztot.” Nem vállalta volna semmiképpen sem az elnöki feladatkört — mint mondotta —, hiszen teendői így is lefoglalják minden idejét. Azt is hozzátette, hogy véleménye szerint Budapest helyett inkább Debrecenben kellene lennie az MRVSZ központjának, mivel a fővárosban — mint mondotta — nincs tömegbázisa a reformátusságnak, míg Debrecen Erdélyhez is, Kárpátaljához is és Szlovákia keleti részéhez is közel van, nem is szólva Magyarországi tiszántúli részének református többségéről. A Világtalálkozóra megjelent szépséges könyvformában a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” címen világon szétszórt egyházaink impozáns körképe, melyet mindenki számára melegen ajánlj elolvasásra a Világtalálkozó. Petrőczi Éva szavait idézve ez a könyv „szerencsére — nem pillanat-kiadvány, hanem hasznos és tanulságos kézikönyv, amely azért született, hogy a magyar reformátusok a találkozó ünnepi napjait követően se veszítsék szem elől egymást. Kimondatlanul is — mert kimondva úgyszólván hihetetlennek tűnhet a vállalkozás — enyhíteni próbálja ez a csaknem 300 oldal a magyar reformátusság szétszórattatásának (diaszpóra-sorsának) fájdalmait, továbbá tisztázni akarja az egymás nem ismeréséből fakadó félreértéseket. Igen szerencsés ötlet volt a szerkesztés munkájába bevonni Bütösi Jánost, az Amerikában működő Kálvin Zsinat Debrecenben vendégprofesszorként tanító nyugalmazott püspökét. Munkabírása, pontossága és szervezőkészsége volt a garancia arra, hogy a korántsem önként szétszóródott magyar református gyülekezetek mindegyikéről hírt kapjunk, dicsérjék bár Istent Nyugat- vagy Közép-Európában, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában vagy Dél-Afrikában.” A könyv 22 oldalon közli a mi Egyházkerületünk történetét szerkesztőnk tollából. * * * „Lapunk munkatársai számára különösen fontos mindaz, amit ,testvérújságunk ’, a Calvin Synod Herald szolgálatáról olvashattunk, olyannyira, hogy érdemes foglalkoznunk az ötlettel: legyen a Reformátusok Lapjának is egy .Szélrózsa’, avagy ,Hatágú síp’rovata, amelyben a világ minden magyar református lapjából közölhetnénk szemelvényeket. ” Lezajlott a 18. Egyetemes Zsinat Gyűlése Június 27. és július 2. között Norfolkon Sajnos ez alkalommal a mi amerikai Magyar Kálvin Egyházkerületünk életében a legfőbb kormányzó szervünknek részéről a valóban „zajos események” mérhetetlenül sérelmes visszhangokat hagytak. Egyházkerületi Közgyűlésünknek egyhangú szavazással jóváhagyott felterjesztését, mely homoszexuális és lesbiánus lelkészek felszentelésének a lehetősége törlését kérte, Alapszabály-ellenesen Egyetemes Zsinat vezetősége nem engedte tárgyalásra és szavazásra az Egyetemes Zsinat fórumán. Kimondott manőverezéssel ahelyett Bizottságán keresztül megszavaztatott egy az előbbinél még fájdalmasabb határozatot, mely a homoszexuális, lesbiánus és kétszeres-szexuálisok lelkészi mivoltát nemcsak hogy továbbra is elismerte, hanem egyenesen szinte kitüntető szavak kíséretével hagyatta jóvá többségi szavazattal. Egyházkerületünk megbélyegzésben részesült amiatt, hogy Bibliai alapon kimondotta, hogy a mi Kerületünk ilyen „betegeket” fel nem szentel és szószékünkre fel nem enged. Egyenesen egyesek Egyházkerületünket régi-módinak és elfogultnak nevezték el emiatt és egyenesen „beolvadásunk és modernizálódásunk” folyamatának megkövetelését hangsúlyozták. Mindez mindazért, mert hűségesek maradtunk hangoztatott Hitvallási Könyveinkhez, melyek a Biblia Tanításán alapulnak. Hitvallási hűségünk miatt hirtelen „rossz fiúkká” lettünk akkor, amikor már a Presbyteriánus Közegyház is visszaváltoztatta múltbeli tévedését és még a vezetésbenlévő Episzkopális Közegyház is keményen megvitatva kérte a „vissza-táncolást”. A mi saját Közegyházunk még meg se engedte a Szentírási indokolások lehetőségét. Elérkezett az idő, hogy háztartásunkban valami időalkotót hajtsunk végre. Egyet azonban feltétlenül megcselekszünk, hogy saját szószékeink helyett az ilyféle betegeket odaküldjük, ahová tartoznak, a korházba! Egyházkerületünk félszázadában egyetlen ilyen esetünk volt Conneautban. A gyülekezet szószékéről azonnali hatállyal távolítottuk el a vétőt és 24 órán belül a távoli St. Louisi kórházban helyeztük el az akkori Közegyházünk Elnökének gyors közreműködésével. Mi továbbra is egészséges bibliai egyházi közösség maradunk ez évi Egyházkerületi Közgyűlésünk teljesen egyhangú szavazása következtében!
