Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1991-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 10 -REFORMÁTUSOK LAPJA Kálmán Szabolcsék az amerikai magyar Debrecenben Távol Nyugatunk nagy vesztesége — clevelandi nyugat-oldali egyházunk és Magyar Egyházkerületünk nagy nyeresége Az alábbiakban Előd László főgondnok búcsúbeszédét olvashastják, melyet Nt. Kálmán Szabolcsék 1991. március 3-i egyházi búcsúztatóján mondott a San Fernando Völgyi Magyar Református Egyháznál. * * * Tizenhét éve, hogy gyülekezeti önállóságunk fontos lépését megtettük, amikor Nagytiszteletű Kálmán Szabolcs személyében lelkipásztort választottunk. Az akkor új lelkipásztor, 1956-os menekült, már Amerikában végezte a Teológiát. Amerikai magyar lelkészek között fiatalnak számított. 1974. július 28-án vette át a szolgálatot népes gyülekezet jelenlétében. Felszentelése és beiktatása szeptember 29-én volt. Az új lelkészházaspár természetesen változatot és lendületet hozott a gyülekezet életébe. 1981 óta működik egyházunknál a Kodály Kórus, időnként közel 60 énekessel. 1984 óta Kálmán Zsuzsa, lelkipásztorunk felesége, hivatásos karnagyunk. Most sorainkból az Úristen más közösséghez hívja/küldi egyházunk hűséges lelkészét és családját a mintegy 17 évi áldozatos/áldott szolgálat után. A szeretett tanító, a mester, a barát, a tanácsadó lelkészünk elvesztése is járhat gyásszal, szomorúsággal. De ugyanilyen természetes lehet örömünk azért, hogy az Úristen fontosabb munkára hívja el, hiszen Isten útjai kifürkészhetetlenek. Hálát adunk az Úrnak az elmúlt esztendőkért, és hálát adunk a most megnyíló lehetőségekért. Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben is. A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit abban kevés a szeretet is. A mi szeretetünk pedig nem az önző anyának felnőtt gyerekéhez való ragaszkodása legyen, amikor útjára bocsájtjuk a Kálmán családot. Legyünk képesek önzetlenül elengedni őket szeretetünkkel. Legyünk olyanok, mint az anya, aki képes mindent odaadni és nem akarni érte cserébe semmit, csak a szeretett gyermek boldogságát; mint akit boldogabbá tesz ha ad, mintha elvesz, — aki erősen gyökerezik a saját létében, amikor gyermeke az elkülönülés folyamatában van. Mutassuk meg szeretetünket nemcsak az elengedni tudással, de azzal, hogy bizonyítjuk: ők itt maradandót alkottak, ahol a mi létünknek erős gyökeret neveltek. Gyökeret, alapot hagynak itt, melyre építhetünk. Nem elég csak elénekelnünk: „Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram.” Ezt a bizalmat határozott tettekkel is alátámaszthatjuk, sőt, alá kell támasz-Az ünnepi Istentiszteletben kilenc lelkipásztor vett részt. A magyar nyelvű igehirdetést Ft. Dr. Szűcs Zoltán püspök végezte. Az igehirdetés címe: Koronatanúk. A lelkesítő prédikáció alapgondolata az volt, hogy a gyülekezet tagjai voltak a koronatanúi Isten hűséges támogatásának, amellyel ezt a kis közösséget hitében és nemzeti öntudatában mindeddig megtartotta. Mint koronatanúk egyben felelősséggel tartozunk azért, hogy tanúsítsuk Isten eddigi kitartó hűségét és szeretetét, a következő generációk számára. Áldozatos és kitartó munkával tartsuk fenn, és fejlesszük közösségünket, nem a magunk, hanem a mi Teremtő Atyánk dicsőségére. Az angol nyelvű igehirdetést a gyülekezet volt lelkipásztora Nt. Sziartó István végezte. Megható történelmi visszatekintésének és a jövőbe tekintő kihívásának a címe Quo Vadis volt. Vajon ez a gyülekezet, amelynek lelki gondjait mintegy 50 esztendővel ezelőtt ő viselte vállain, tud-e és akar-e az irgalmas Samaritánus útján járni ezután is? A pásztor és a nyáj egy közös nagy szívdobbanásban egyesült, amint az Isten Szent Lelke betöltött bennünket és az emlékezés és meghatódás könnyei megjelentek a hallgatóság szemeiben, és gombóccá csomósodva elfojtották egy pillanatra az idős hű pásztor hangját. Esperesünk Nt. Medgyesi Lajos végeztanunk. Nem elég bíznunk, tennünk is kell valamit. Nem elég csak tenni valamit, de egyéni hitéletünk fejlesztésén át a gyülekezeti életet is fejlesztenünk kell minden téren. Cselekvő hívőkké kell válnunk. Ehhez kaptunk alapot, erre építve bizonyítsuk távozó lelkészcsaládunk iránt érzett szeretetünket. Isten országának, Krisztus Egyházának, a hívők közösségének, Magyar Egyházunknak építésén keresztül alkalma van mindenkinek Istentől kapott kegyelmi ajándékaival — vállalva velünk együtt a munkát — szeretetét Nt. Kálmán Szabolcs és a Nagytiszteletű Asszony Zsuzsa iránt cselekvő hívőként kifejezni. te az úrvacsorái szertartás liturgiáját. A szereztetési igében, az imádságokban és a szent jegyekben ismét megtapasztaltuk Jézus Krisztus szerető, és bűnbocsájtó jelenlétét. A szent jegyek által megerőssíttetve, Istenbe vetett bizalommal és megingathatatlan hittel léptünk be történelmünk hátralevő korszakába. A szertartás többi részében és az úrvacsora osztásban még részt vettek: Nt. Elek Áron nyugalmazott lelkipásztor és utódja, Nt. Kálmán Szabolcs a clevelandi Nyugat- Oldali Magyar Református Egyházközségből, Nt. Endrei Ferenc a clevelandi Első Magyar Református Egyházközségből, Nt. Raymond Kaiser a daytoni Magyar Evangélikus és Református Egyházközségből, Nt. Gerald Koster columbusi methodista lelkész (a gyülekezet kisegítő lelkésze üressedéskor és szabadságok alkalmával) valamint a helybeli lelkész Nt. Nyeste István. Az istentisztelet után vacsora következett a Heimat Haus nevű vendéglőben. A vacsorán a jó ételek mellett jó hangulat is volt. Kiemelésre érdemes Nt. Elek Áron lelkesítő beszéde. Bár mindenki, akinek van füle a hallásra, valóban hallotta volna, ahogyan a Lélek által áthatott és magyarsága által átfűtött Áron bátyánk ellenállhatatlan lelkesedéssel sulykolta belénk a hithűség és nemzeti kitartás magasztos 'Ieiü Nyeste István Terólad zeng dicséretünk, Nagy Isten téged tisztelünk! A Columbusi Magyar Református Egyházközség megünnepelte fennállásának 85. évfordulóját 1991. április 14-én
