Calvin Synod Herald, 1990 (90. évfolyam, 2-6. szám)

1990-11-01 / 6. szám

Reformátusok SHERALD Lapja A Magyar Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja ------ Alapíttatott 1900-ban. XC. ÉVFOLYAM NOVEMBER—DECEMBER, 1990 6. SZÁM Püspökünk karácsonyi köszöntője „Most nem érünk rá — gyere vissza később!” „És szülé az ő első szülött fiát; és bepó­­lyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivel­hogy nem vala nékik helyök a vendégfoga­dó háznál. ” (Lukács 2:7) „...És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. ” (Máté 2:9b) Zajlott az élet. A császári udvar már megrendelte a 32 000 piros és sár­ga rózsát az uszályhoz. A 300 új tán­cosnő, melyeket felvettek, nagyban hozzájárultak az előkészületekhez, a szezon pompás, pazarló játékának a megrendezésében. Előkészület, roha­nás, csillogás és pompa, bárhová néz az ember. Mint nagy költőnk Arany János oly találóan fogalmazta meg: „ Vásár az élet — a föld lakosa Lót-fut, könyökli egymást, tapossa, Ad, vesz, civódik, káromol, kacag, Por, bűz, piszok, megöl, megfojt a hagymaszag. S ha kételkednél, hogy mindez való, Lépen bök egy rúd, s feltaszít a ló." Mindehhez természetesen nagyon sok pénz kellett. A császár meg is talál­ta a megoldást: „Összeírás”: amivel el­érné azt, hogy mindenki adót fizessen. A szemkápráztató pompa, a csodá­latos díszítések és a vakítóan villogó fények milliói között, hogy is vehette volna bárki is észre azt a csillagot az égen, a vagy a szamáron ülő állapotos fiatalasszony Betlehemhez közeledő egyszerű menetét? A tehetős adófize­tők és elegáns vendégek minden szo­bát betöltötték. A vendégfogadó túlsá­gosan elfoglalt tulajdonosa, ideges gyorsasággal rázta le az egyszerű párt, kikből nem nézett ki semmi borrava­lót. Bár meglátván az állapotos asz­­szonyt, meggondolta magát és meg­engedte, hogy az udvar sarkában álló rozoga istállóban húzódjanak meg az állatokkal. így nem lesznek láb alatt, és nem hozzák zavarba elegáns vendé­geit — gondolta. Az ő vendégfogadó­jában ily „senkiknek” bizony nincs helye. Ki gondolhatta volna, hogy mind­ezek közepette az Isten lépett be a tör­ténelembe, hogy elveszett teremtését nagyszerű egyszerűséggel válthassa meg. Az övéihez jött, de az övéi túlsá­gosan el voltak foglalva ahhoz, hogy észrevegyék a csillagot, vagy hogy he­lyet találjanak Néki. A királyi palota, a központi fűtés, a feszes egyenruhájú díszőrök és a kincstárak bizony na­­gyon-nagyon messze voltak mindettől. Ő jött érted és értem, szalmaágyon, állatok között és csupán az egyszerű, keményen dolgozó és kérges kezű pásztorok találtak időt arra, hogy meghallják az angyali harsonát és hir­dessék jövetelét. Csupán három keleti bölcs volt elég bölcs ahhoz, hogy észre­vegyék a csillagot. Az önteltek a saját életükkel és kényelmükkel voltak el­foglalva. A fontoskodók nem találtak helyet az Ő számára. Csupán a szük­ségben lévők figyeltek fel és szenteltek időt arra, hogy hallhassanak és láthas­sanak. És Ő mégis jött az övéihez és az övéiért! A csillag ott volt, hogy tün­dököljön és vezessen. Sőt meg is állt a szegényes jászol felett. A mindenható Isten megállíthatatlanul vitte véghez megváltó remekművét. A sürgő-forgó vendégfogadóst bi­zony idegesítette a birka illatú pászto­rok megjelenése, de a furcsa három keleti bölcs érkezése, annál inkább fel­keltette az érdeklődését. A tömjén édes illata és az arany csillogása telje­sen elbűvölte. Bár az istállóba még­sem ment be. Inkább megbeszélte két szolgájávál, hogy megkönnyíti a csa­lád utazását azzal, hogy megszabadít­ja őket fölösleges holmijuktól. Sikere­sen véghez is vitte tervét, mert a család valami furcsa hírt hallván, sietve össze­csomagolt és gyermeküket gyolcsokba

Next

/
Thumbnails
Contents