Calvin Synod Herald, 1989 (89. évfolyam, 1-2. szám)
1989-09-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 12 — REFORMÁTUSOK LAPJA Az amerikai magyar református élet első évszázada — Visszapillantás az eltelt 99 esztendőre — II. rész Ez az 1921-ben megkötött tiffini egyezmény azt jelentette, hogy a háború következtében elszegényedett magyarországi egyház megszabadult az amerikai egyházak súlyos terheitől, de viszont átengedte a két magyar egyházmegye összes egyházközségeit minden vagyonukkal az amerikai Reformed Church kebelébe. A magyar egyházmegyéket két külön egyházkerületbe kebelezték be meghagyván azoknak magyar szervezetét és addig élvezett különleges jogait. A Reformed Church átvállalta a háború következtében elmaradt lelkészfizetések 27 ezer dollárnyi összegét és kárpótolta a magyarországi egyházakat azokért a kölcsönökért, amelyeket az átvett gyülekezeteknek adott, ami 25 ezer dollárnyi összeget jelentett. Az adminisztráció megkönnyítése miatt a két egyházmegyét előbb három, később négy egyházmegyére tagolták. A tiffini egyezmény megkötése után ily módon nyolcvan magyar egyházközség tartozott a Reformed Church fennhatósága alá, egynéhány ezek közül kezdettől fogva Reformed Church angolnyelvű egyházmegyéiben élt. A tiffini egyezmény megkötése után tehát ismét két csoportban élt a magyarság. A gyülekezetek nagy többsége a Reformed Church-höz tartozott, másik része pedig a Presbyterian Church keretében élt. Nem sokáig maradt azonban az egyház két táborban, mert csakhamar jelentkezett egy harmadik tábor. A tiffini egyezménnyel elégedetlen lelkészek megindították a függetlenség mozgalmát; kijelentvén, hogy ha a magyarországi anyaegyház kiengedte őket kötelékéből, idegen fennhatóság alá nem kívánnak tartozni. Ezek a független érzelmű lelkészek 1924-ben Duquesne-ben megalakították a Független Amerikai Magyar Református Egyházat. A régi egyházak közül Perth Amboy, Trenton, Roebling, Duquesne, és Donora léptek be a Független Egyházba, majd pedig Carteretben, New Yorkban, Detroitban szerveztek rövidesen egyházközségeket. Később pedig még Youngstownban, Leechburgban, Windberen, Kreischervilleben, Akronban és New York egyik külvárosában, Bronxban alakítottak új egyházközségeket, amelyeknek azután több helyen szórványai is voltak. A Független Egyház megalakulásával kérlelhetetlen erővel kapott lángra a régi ellenségeskedés most már a csatlakozottak (a Reformed Church és Presbyterian Church-höz tartozók) és a függetlenek között. Az ezután következő esztendők, még a mi magyar fajtánk pártoskodásáról jól ismert történetében is, a feltűnően elfajult küzdelmek és harcok kivételes korszakát jelentették. A tiffini egyezmény utáni időben a Reformed Church néhány gyülekezetét szervez meg. 1926-ban Connecticut állam Fairfield nevű városkájában, 1928-ban New England területén New Haven központtal, 1929-ben Perth Amboyban. A Presbyterian Church csak egy gyülekezetét alakít Ohio állam, Niles nevű városkájában. Az amerikai Holland Református Egyház is szervez néhány kisebb gyülekezetét a magyarok között, amelyek közül nevezetesebb a Hudson folyó felső folyása mellett levő magyar telepek központjában, Peekskill-ben, alapított magyar egyház. Egy néhány magyar egyház pedig más egyháztestek keretében, vagy pedig egészen függetlenül alakult meg. A különböző egyháztestek kebelében megalakult nagyobb egyházközségek természetesen mindenütt megszervezték a közelükben élő magyar gyülekezeteket, melyeket leányegyházak és szórványok formájában kezdtek gondozni. így jutott el azután az amerikai magyar reformátusság ahhoz a csodálatosan szép eredményhez, hogy ötven esztendő alatt szervezett 140 egyházközséget, felépített 120 templomot, csaknem ugyanannyi lelkészlakást, számos iskolát, kultúrházak egész sorát, aggmenházat, árvaházat, dollármilliós Református Egyesületet. És mindebben a legcsodálatosabb, hogy ezt a bámulatraméltó és minden dicséretet megérdemlő alkotó munkát olyan ország földjén végezték el, ahol szabad egyház van szabad államban, ahol nincs kötelező egyháztagság, ahol nincs behajtható egyházadó, ahol a szívek egyház iránti szerelme az adakozás és építés egyetlen forrása. És ami talán még csodálatraméltóbb, hogy ezt az építő munkát vaskohókban, szénbányák mélyén, gyári padok mellett kemény munkát végző és kérgeskezű, de meleg szívű és Istenét, Hazáját szerető egyszerű munkásemberek végezték el. A tiffini egyezmény után tizenöt esztendővel ismét válaszúihoz érkeztek el az amerikai magyar református egyházak. 1934-ben a nyolcvan magyar egyházközséget fenntartó Reformed Church egyesült egy másik amerikai egyháztesttel, az Evangelical Church-el. A két egyház egyesülése új egyházi alkotmány létrehozását tette szükségessé. Az új alkotmány értelmében az egyesült egyház megszüntette az egyházmegyéket és az egész Egyesült Államok területét több egyházkerületre osztva fel, minden egyházmegyét beleillesztett a neki földrajzilag megfelelő kerületbe. A magyarokat tehát ez új alkotmány alapján az a veszély fenyegette, hogy nem négy egyházmegyébe fognak tartozni tovább, hanem egyházközségeiket 14 különböző amerikai angolnyelvű egyházkerületbe olvasztják be. Ez pedig magyarság feltétlen és gyors beolvadását ereményezte volna, összetartozásukat teljesen szétrombolta volna és feltartóztathatatlanul elhozta volna az amerikai magyarság eltűnését. A hatalmas amerikai egyházközösség, amelynek a területén szétszórták volna egyházainkat, úgy szívta volna fel magyarjainkat, mint a sivatag szomjas homokja a vízcseppeket. Egyházi szempontból megmaradtak volna továbbra is reformátusoknak, ellenben meghaltak volna a magyar fajtánk számára és épp úgy nyom nélkül eltűntek volna, mint a Kossuth emigráció néhány ezer magyarja. Amerikai magyar református egyházaink vezetői bölcsen előre látták a fenyegető veszélyt és az amerikai egyháztest 1936 évi Fort Wayneben tartott zsinata elé kettős kéréssel fordultak: kérték a földrajzi szempontoktól mentes külön magyar egyházkerület felállítását és a tiffini egyezményben biztosított jogaik további fenntartását. Szerencsére az amerikai egyházi vezetőkben meg volt a kellő jóindulat és a zsinat a magyarok kérését egyhangú határozattal teljesítette. A magyaroknak megengedtetett tehát, hogy az angolnyelvű egyházkerületekkel egyenjogú külön magyar egyházkerületet létesíthessenek, annak vezetésére saját maguk választhassák meg a tisztségeket viselőket és mivel az amerikai magyar református egyházak nagyobb területen feküsznek, mint egész Európa Oroszország kivételével, egyházkerületükön belül külön megtarthassák a régi egyházmegyei felosztásukat. A Fort Wayne-ben tartott zsinat és a két évvel azután Columbusban tarott zsinat közötti időben a magyarok elkészültek a megalakítandó magyar egyházkerület tervezetével. És miután a végső szankciót is sikerült megnyerniük, 1939. március (Folytatás a 14. oldalon)
