Calvin Synod Herald, 1987 (87. évfolyam, 1-5. szám)
1987 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 15 — REFORMÁTUSOK lapja Közös ügy — Számomra a legnagyobb élményt az összefogás jelentette — mondta a tanácselnök. — A hatévestől a nyolcvannégy évesig mindenki részt vállalt a munkából. Az ünnepélyes átadás után bált rendeztünk. Az innen elkerült német családok, vagy gyermekeik együtt hálóztak a csángókkal! A barátkozás tovább is folytatódott. Felkeresték, fényképezték volt házaikat, örültek annak amit láttak, a csángó családok pedig annak, hogy bizonyíthattak. Még azok is, akik először jártak itthon, úgy mentek el, hogy legközelebb is örömmel jönnek. Szép gesztus volt a gerlingeni tanácstól, hogy hivatalos delegációval képviseltette magát. Megható volt az ünnep a templomban, amelyre mindnyájain elmentünk. Nagyon jó a kapcsolatunk az egyházzal, segítjük egymás munkáját. Az evangélikus lelkésznő is részt vesz minden rendezvényünkön és mozgósítja híveit, ha szükség van rá. A tanácselnökkel még sokáig beszélgettünk arról, milyen e!tehetetlenek a szálak. A környékbeli falvakból kitelepített sváb családok a sérelmek, a fádalmas veszteségek ellenére rendszeresen hazajárnak, anyagilag hozzájárulnak a templomok rendbehozatalához. Ugyanakikor a csángómagyarok — akik számára a magyarországi letelepedés azt jelentette, hogy gyermekeik magyar iskolába járhatnak, anyanyelvükön tanulhatnak — amikor lehetőségük van rá, ellátogatnak Moldvára, őrzik népviseletüket, dalaikat, szokásaikat, az idősebbek még most is jellegzetes régies nyelvüket beszélik. A csángó pávakörben minden korosztály megtalálható, a kisgyermektől az egészen idősig. Fájdalmasan szép, eredeti népdalaikban az új művelődési házban gyönyörködhettem, amikor az izményi székely pávakörrel együtt közös műsorral ünnepelték a 85 esztendős Domokos Pál Pétert, a csángó életmód és néprajz kutatóját, akit tanítójukként és pártfogójukként tisztelnek, szeretnek. Egyházaskozáron ma már békésen megférnek egymással a különböző nemzetiségű családok. Együtt munkálkodnak a falu közös dolgaiért, ugyanakkor őrzik saját hagyományaikat. A német ajkú családok gyermekei, unokái az óvodában, iskolában németül tanulnak, a templomban német nyelvű istentisztelet is van. A csángó pávakör az egész országban ismert, tavaly Olaszországban vendégszerepeltek. A tagok közül többen saját gyűjtésű dalokat énekelnek, s versengenek egymással, ki tud szebb viseletét szerezni a lányának, unokájának. Túljutottak már azon, hogy takargassák, szégyelljék származásúkat. Nemcsak nekik szólt Domokos Pál Péter, amikor születésnapi ünnepségén figyelmeztetett: „Az ősöktől kapott örökséget becsülettel őrizzük meg.” ZIKA KLARA ( MAGYAR H1REK) A CSÁNGÓMAGYAROK A történelmi Magyarország keleti határain kívül, a Kárpátok túlsó oldalán, főként a Tatros, a Szeret, a Tázlé, a Beszterce és a Moldva folyók völgyében él a magyarság legkeletibb népcsoportja, akiket együttesen csángóknak neveznek. Moldvába kerülésük körülményeiről többféle vélemény ismeretes. Vannak, akik a honfoglalás előtti Etelközben maradt maqyarok leszármazottad látják bennük. Egyes román történészek elmaqyarosodott románokként tartják számon őket. Az iqaZf sáq azonban az, hoqy a csángók legelső csoportja 1225-ben került Moldvába. Sem iskolájuk, sem pedig magyarul miséző papjuk nem volt Nagyobbik részük már elfeledte anyanyelvét, s őket csak katolikus vallásuk különbözteti meq a környező görögkeleti hiten élő románoktól. A csángómagyarok száma 250 ezer körül van, közülük mintegy 100 000-en tudnak magyarul. 1941-ben 700 csángómagyar család szökött át a Bácskába, ahonnon néhány esztendő múlva, mindenüket hátrahagyva tovább kellett menekülniök. Tolna és Baranya megyebe, a kitelepített svábok helyére költöztették őket. MAGYARORSZÁGI SVÁBOM KAsnyetvünk mind • «mí napit svóhvknák Mvétt • magyarországi németeket. El as elnevezés a 10. Hátadban ruházódalt át minden hazai németre. Ennek az az oka, hogy a 18. században bevándorolt parasztok jelentős része sváb tartományokból: HossonbSI, Württenbergből, Felsö-Svábortzágból, a Fekete-erdő él a Bodeni-tó környékéről származott. Fő központjaik Baranya, Tolna és Somogy megyékben jöttek létre. Sváb tömbök alakultak még Szatmár magyében, a Bácskában és a Bánátban. Eqyházaskozárra 1720-tól érkeztek evangélikus német csaladok. Előbb csak titokban tarthatták meg istentiszteleteiket, de a néhány évtized alatt meg növekedett gyülekezet 1786-ro templomot építhetett. A második világháborúban a férfiak nagy része elesett, vagy hadifogságba került, s az aszszonyok közül sokakat bányába küldtek dolgozni. 1947. augusztus 20-án és 1948 májusában pedig 140 családot, azaz 900 embert telepítettek ki Németországba. Jelenleg 200 lelkes német nemzetiségű evangélikus gyülekezet él a községben.
