Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD 23 REFORMÁTUSOK LAPJA Alakja, egyénisége több mint egy évszázad óta foglalkoztatja a zenetörténet kutatóit és a zenekedvelő közönséget. A kérdések, amik személye körül felmerülnek nemcsak művészetére vonatkoznak, felvetik világfi voltának kérdését csakúgy, mint mélyen vallásos lelkületét és vitatják nemzetiségét is. Liszt Ferenc a történelem eddig legnagyobb és legünnepeltebb zongoraművésze, egyben a mai modern zongoratechnika megalapítója. 1811. október 22-én született a Sopron megyei Do borján községben (ma Burgenlandhoz tartozik, 1920-ban Ausztriához került). Édesapja, magyar nemzetiségére büszke gazdatiszt az Eszterházy uradalomban, anyja osztrák. A gyermek Liszt Ferencet apja kezdte zongorázni tanítani, amit követően 9 éves korában már nagy sikerrel mutatkozott be első fellépésén, Sopronban. Ettől kezdve fiatal évei a zenetörténetben páratlan ragyogású koncertsorozatokkal telnek el. Többszörösen beutazza Európát. Tizenhárom éves korában, magyar főurak ösztöndíjával Párizsba megy, hogy az akkori világ legragyogóbb zenei intézményében, a Conservatoire-ben képezze tovább magát. Általános megdöbbenésre azonban a már akkor világhíres fiatal zeneművészfelvételét megtagadták. Még ma sem teljesen tisztázott, Liszt Ferenc (1811—1886) hogy elutasításában a francia gőg, vagy az irigység játszott-e nagyobb szerepet. Amikor apja meghal még csak 17 éves. Itt zárul le számára a gyermekkor, ekkor érik első csalódásai is, amiért az érzékeny lelkű fiatal művész a visszavonulásra gondol. A papi hivatás felé fordul, mely vágya elkíséri egész életén át. Jelzik ezt hatalmas, egyházzenei kompozíciói is, mint a Szent Erzsébet Legendája, a Krisztus-oratóriumok, vagy akár miséi. Paganini játéka 21 éves korában lenyűgözi és rádöbbenti saját hangszerének, a zongorának addig még kiaknázatlan lehetőségeire is. Hamarosan megismerkedik Berlioz-val, majd Chopinnel, akiknek barátsága, művészete nagy hatást gyakorol rá. Életének egyik legboldogabb szakasza d’Agoult grófnővel való találkozása, szerelme, mely kapcsolatból azután két leánya születik. Az 1838-as pesti nagy árvízről az újságokból értesül. Azonnal koncerteket ad az árvízkárosultak megsegítésére, előbb Bécsben, majd Pozsonyban, végül Budapesten. Hazatérésekor nemzeti hősként ünnepük. Zongoravirtuóz-koncertező időszaka 36 éves korában zárul. Ekkoriban ismerkedik meg Wittgenstein grófnővel, akinek hatása és befolyása döntővé válik Liszt további életére. Alkotói tevékenységének pillérei ezután; Weimar, Lipcse, Bayreuth és Budapest. Tanulság egyben Liszt élete minden olyan magyar számára, aki életének nagy részét hazájától távol éli le. Liszt, életének döntő részét külföldön töltötte — ott is halt meg — mégsem szűnt meg egy pillanatra sem magyarnak maradni, hazájának problémáival érezni és hazáját segíteni. Nem csupán anyagi támogatást nyújtott. Liszt fektette le a mindmáig világhírű zenei képzés alapjait Magyarországon — segítette és bátorította is egyben az ott, és akkor bontakozó kultúrális magyar megújulást. Nem fejtett ki politikai ténykedést, hiszen a vesztes szabadságharc után arra lehetőség sem volt az elnyomott országban — de segített az ország és népe kultúrájának megmentésében ahol tudott és ahol lehetett. Mert Liszt Ferencnek anyanyelve német volt ugyan, s bár életének döntő részét hazájától távol töltötte — soha nem szűnt meg szívben, lélekben magyar maradni és tettekkel hangsúlyozni magyar mivoltát. Joó András (Hívó Szó) Elszakíthatatlan kapcsolatok Textus: Hóseás 14:2—10 Exegetikai megjegyzések Bűne bukásra ítélte, „árvaságba” sodorta Izraelt, Hiába hangzott a veszélyt jelző prófécia, az engedetlen nép nem tudott ellenállni a kísértéseknek. A rövidesen bekövetkező nemzeti katasztrófát Asszíria fenyegető közeledése jelezte. A szövetséget megvető, erkölcsi romlásba jutott népre a pusztulás várt. Samária már elbukott, bűnhődik engedetlensége miatt (14:1). Hóseás páratlan szenvedélyességgel szólt Izráel megítéltetéséről (9:11—17; 13:9—16), ugyanakkor hirdetni tudta az isteni kegyelem új, meg nem érdemelt jótettét, mellyel Isten kiemeli Izraelt a pusztulásból, s szeretetének jeleként ismét szövetségre lép választott népével. Az új szövetség és az új exodus gondolatának kezdete ez, mely a későbbiek során a próféciák egyik központi üzenetévé válik, s előremutat a Jézus Krisztusánál megvalósuló szövetségre. Hóseásban élt a remény, hogy amint ő is megbocsátott hűtlenné lett feleségének, és visszafogadta, úgy az Úr is végtelen szeretetével megbocsát a megfenyített Izraelnek, visszahozza földjére és újra eljegyzi magának. De mindez csak a rövidesen bekövetkező ítélet után valósulhat meg. Meditáció 1. Isten kész visszafogadni hűtlenné lett népét. Hóseás próféciájának tartalma egyetlen mondatba sűrítve annyi, hogy hű az Úr, népe viszont tőle elforduló, tévelygő, hűtlen. Az elromlott házasság képletet használva példázza, hogy a kapcsolat nem azért szakadt meg, mert a házastársak elhidegültek egymástól — ami nagyon jól ismert korunkban —, hanem a baj okozója az volt, hogy az egyik fél hűtlenné lett. A másik viszont hűséges maradt, annak ellenére szeret, hogy elhagyták, becsapták, megalázták, s egyetlen célja: vissza akarja szerezni a hűtlenné lett társat. A prófécia megragadó látomása szerint a megcsalt, elhagyott, de ennek ellenére még mindig szerető, töretlenül hűséges fél maga Isten. Az Úr megtérésre hívja népét, mert a megbomlott szeretetközösséget helyre akarja állítani. Hóseás evangéliumot hirdet: Isten szeret, bűneink, botlásaink, tőle való távolmaradásunk, elszakadásunk ellenére ingyen kegyelemből megbocsát, könyörül rajtunk, hogy örvendezéssel együtt lehessünk vele újra. 2. Kigyógyít az Úr a hűtlenségből. Sok gyógyítási csodát ismerünk a Szentírásból. Jézus Krisztusnak van egy olyan neve is, amelyet nem írnak le ugyan az evangéliumok, mégis rendkívül kifejező, és sokunkhoz közelálló az áldott orvos megnevezés. A Bibliából ismert gyógyítások esetében mindig többről van szó, mint pusztán testi felépülésről, a testi egészség helyreállításáról. Jézus Krisztus gyógyításához a legtöbb esetben hozzátartozik a bűnbocsánat. A bűneire bocsánatot nyert beteg úgy lesz igazán egészséges, hogy helyreáll, meggyógyul Istennel való kapcsolata. Kávin úgy magyarázza igénket, hogy „Isten nem lehet másképpen Atyánk, csak úgy, hogy orvosunk lesz és kigyógyít vétkeinkből”. Az igazi gyógyítás terápiája az, hogy Isten megbocsát. Az igazi gyógyulást ennek elfogadása eredményezi. A Hóseás által megszólaló Úr üdvígérete Izráel számára az, hogy elmúlt haragja, eljött a kegyelem ideje, megkezdődik a gyógyítás, mert szívből, igazán szeret az Úr. Akik hűtlenek voltak hozzá, éltető harmatcseppjeiben reménykedhetnek. A harmat bár nem sok, mégis elég ahhoz, hogy éljen a tikkadozó növény, a szomjazó apró állat. Elég ahhoz, hogy túlélje a kiszáradást, hogy életben maradjon. Istentől még a kevés is elég az új élet saijadásához! 3. Az igazak az Úr egyenes útján járnak — erre hívja fel figyelmünket a próféciáskönyv befejezése. Rajtunk múlik, tőlünk függ, hogy képesek vagyunk-e szakítani bálványainkkal, elismerjük-e hűtlenségünket, megbánjuk-e bűneinket. Nem lehet békességünk addig, míg Isten szeretetében, oltalmában, hűségében, bűnbocsátó kegyelmében meg nem nyugszik életünk. Isten szeretete mindig nagyobb, mint a mi bűnünk! „Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Kádár Zsolt (Miskolc)