Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)
1986-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 15 — REFORMÁTUSOK LAPJA I Erdély fejedelme, lengyelek királya 400 éve halt meg Báthori István Báthori István (1533. szept. 27. — 1586. dec. 22.) életműve kivételesnek, történelmi méretekkel mérve is egyszerinek mondható. Mert ez a tipikusan magyarosnak gondolt alkat és jellem nemcsak szülőhazájában szerzett magának maradandó érdemeket. Nagy megbecsülés övezi a lengyelek körében. Érthetően, hiszen a középkori Lengyelország utolsó nagy uralkodója volt. A Báthori-életművet tehát egyszerre vallhatja magáénak két szomszédos nép. S ez talán a legnagyobb érdem, mit a viszályoktól sűrűn átszabdalt térségben történelmi formátumú politikus elérhet. Báthori István egyéniségét nemcsak a nagyúri környezet és a viszontagságos kor formálta. Gondolkodására döntő hatást az egyetemi évek gyakoroltak. Az igen tehetséges ifjú, külföldre ment tanulni. A korabeli Európa egyik legrangosabb humanista szellemű egyetemére, Padovába került. Visszatérve Itáliából, főúri rangja, alapos műveltsége, széles látóköre feljogosították, egyben kötelezték arra, hogy az országos ügyek bonyolításában részt vegyen. A XVI. század közepétől egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a török és német nagyhatalom nem tud vagy éppenséggel nem is akar leszámolni egymással. Annyi gyötrő tapasztalás után érlelődött az a felismerés, hogy a magyarságnak egyforma mértékben ellensége mindkettő. Megoldás ennélfogva egyiktől sem várható. De nem várható azért sem, mert közöttük — ismerte fel elsőnek Báthori — erőegyensúly jött létre. A célokat ehhez kell hozzáigazítani, a mindennapok politikáját ennek függvényében kell kialakítani. Nem tévesztve szem elől az egységes és szuverén magyar állam majdani újra megteremtését, a kialakult nagyhatalmi matt helyzet ben csupán arra lehet (és kell) törekedni, hogy a kettő közé szorult nép valahogyan megmaradjon. A végső cél távolabbra tolódott, ezért ki kellett munkálni a túlélés módozatait. János Zsigmond fejedelem fiatalon, 1571-ben meghalt. Amikor az erdélyi országgyűlés hosszas tanakodás után a 38 éves Báthori Istvánra adta voksát, bizonyosan erre az új politikai elgondolásra is szavazott. Az új fejedelem hűséget fogadott a töröknek. S arra, hogy a hűség hihető maradjon, később is gondosan ügyelt. De azt mindig pontosan tudta, hogy “nem szed a török császár hada más ember kosárjába epret”. Török kívánságra később tízről tizenötezer aranyra emelte a fejedelemség szultáni adóját. Ugyanakkor megpróbálta kiengesztelni a Habsburgokat is: titokban elismerte magyar királyi főségüket. Közben mégis megőrizte önállóságát, egyiknek sem szolgáltatta ki maradéktalanul sem magát, sem a gondjaira bízott fejedelemséget. Sőt, körültekintő és célratörő következetességgel négy év alatt felszámolta a Habsburgok erdélyi táborát. Nyomós okok késztették Báthorit erre. Ha ugyanis a Habsburg-párt kerülne uralomra, akkor újabb török megtorlás zúdulna Erdélyre. A totális törökuralom pedig megint Habsburg-beavatkozást vonhatna maga után. És így tovább — szinte vég nélkül. És ki más lenne az újabb török—német párviadal legfőbb kárvallottja, mint a magyarság. A seregjárások nyomában azután végleg elsüllyedne az a sziget is, amelynek belső nyugalmán, gyarapodásán egy szétszakított nemzet megmaradása múlhatott. A túlélés kényszerű programja Bátori értelmezésében nem a körülmények paszszív elfogadását, a céltalan belenyugvást jelentette. Helyette folyamatos készenléti állapotra ösztönzött, a magyarság érdekeit szolgáló cselekvő aktivitást szorgalmazott. Erdély nemcsak az elveszített államegység gondolatát őrizheti, hanem egyben kiinduló pontja, bázisa is lehet a hosszabb időt igénylő államegység helyreállításának. Tudta, hogy az önerőn kívül szükség van külhoni támogatókra is. Ám ezeket nem a két nagyhatalom fővárosában, Bécsben és Konstantinápolyban, hanem Európa más hatalmasságainál, az érdekekben közösséget vállalható szövetségeseknél kereste. 1576-ban a király nélkül maradt lengyel köznemesség a kicsi Erdély mind nagyobb tekintélynek örvendő fejedelmét választotta uralkodóvá. így egyesült jogara alatt Erdély és a jóval nagyobb hatalmú Lengyelország. A történelem során immáron harmadjára emelt maga fölé közös uralkodót a lengyelek és magyarok országa. Báthori Krakkóba költözött. Az erdélyi fejedelemséget külön felállított kancellárián keresztül igazgatta. Az udvarában szolgálatot teljesítők háromnegyede lengyel volt. Mindkét ország igazgatásában az alkalmazhatóság egyik kritériumának az egyéni rátermettség és a műveltség számított. Messzemenő előnyben részesítette a pádovai (és más) egyetemen végzetteket, valóságos humanista csoporttal vette körül magát. A török és német hatalom visszaszorítása szívügye maradt ugyan továbbra is, ám nagymértékben megnövekedett katonai erejét nem erre, hanem a lengyeleket ért sérelmek orvoslására fordította. Győztes hadjáratokat vezetett a terjeszkedő cári Oroszország ellen, s visszaszerezte a lengyel királyságtól Rettenetes Iván által elhódított területeket. Oroszország megtörése után akart volna hozzáfogni régóta melengetett álmainak valóra váltásához. Lengyel, erdélyi és magyar erőkre támaszkodva, európai méretű kereszteshadjáratot tervezett volna indítani a török birodalom ellen. S hitte, hogy a nagyszabású terv kivitelezése során Magyarországot majd megszabadíthatja a Habsburgoktól is. Hanyatló egészsége azonban egyre romlott, s közbeszólt a váratlan halál. Lengyelország egyik legnagyobb királya, s az önálló erdélyi fejedelemség létrehozója 1586 decemberében örökre lehunyta szemét. Királyi méltóságot szerezni s a méltóságot tartósan viselni mindössze három magyar főnemesnek sikerült. A két előd, Hunyadi Mátyás és Szapolyai János a magyar, Báthori István a lengyel trón birtokosa volt. Az alapvető különbségek ellenére sorsuk abban mégis megegyezett, hogy a királyi méltósághoz egyformán választások útján jutottak, s hogy a sikerük csak egyszeri, személyes siker volt. Dinasztiát alapítani, bármennyire szerettek is volna, egyikük sem tudott. Sajátos, hogy Báthori István kisebbik, Erdélyre vonatkozó testamentumát nem a famíliából való fejedelmi utódok, Báthori Zsigmond (bátyja fia) és Gábor, hanem a következő század legnagyobb formátumú magyar uralkodója: Bethlen Gábor tudta méltóképpen betölteni, s folytatni a cselekvő, merészen ívelő reálpolitikát. Hazai Tudósítások REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület (United Church of Christ) hivatalos folyóirata. A kiadásért felel: Ft. Király Zoltán, püspök 220 Fourth St. — Passaic, N.J. 07055 Telefon: (201) 778-1019 ÜGYVEZETŐ SZERKESZTŐ: Kántor Pál ADMINISZTRÁTOR: Kántorné Erdei Sári P.O. Box 07812. Columbus, OH 43207 Telefon: (614) 555-1473, 444-1319 NYOMDA: Classic Printing Corp. 9527 Madison Avenue, Cleveland, OH 44102 Telefon: (216) 631-3626 Megjelenik kéthavonként Egyéni előfizetés $6.00 évente Csoportos előfizetés $4.00 évente A nem kért kéziratokat bélyeggel ellátott válaszborítékok csatolásával küldjük csak viszsza. Fényképeket nem őrzünk meg. Minden levelezést az ÜGYVEZETŐ SZERKESZTŐ címére kérünk.
