Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)

1985-10-01 / 5. szám

CALVIN SYNOD HERALD-9-REFORMÁTUSOK LAPJA tikai meggyőződések gyakran elfeledtetik ve­lünk azt, ami közös, azt, aminek a legfonto­sabbnak kellene lenni, mégpedig azt, hogy Krisztus után és benne minden csak másod­rendű. Tudjuk, hogy a Magyar Református Ökumené gondolata nem új dolog. Több­ször volt rá próbálkozás, különösen Dr. Bütösi János szolgatársunk adminisztráció­ja alatt, de már korábban is erőfeszítések történtek ez irányben (pl. Nairobi, Afrika), de a politikai körülmények vagy mi magunk is, nem voltak érettek még rá. Pedig sok áldás lehetne ebből. Isten jót hozhat ki a diaszpórái életből is. Ha Krisztusnak enge­delmeskedve, hittel állunk hozzá, érett böl­csességgel, a valóságos realitások elfogadá­sával, erőfeszítéseink ez irányban áldottak, gyümölcsözőek lehetnek. Mit adhat egy ilyen ökumenikus mozga­lom a résztvevőknek? Négy pontot látha­tunk: 1. A bibliai parancs betöltését, Krisztus felé való engedelmesség gyakorlását. 2. A külmisszió elfogadását, gyülekeze­teink és lelkészeink teológiai látókörének tágítását, a koinonia gyakorlását. (I. János 1:3: Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk éspedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal.) 3. Megtaníthat közösen szolgálni, a dia­­kóniát egymás felé gyakorolni. (Márk 10:44: Mert aki közületek nagy akar lenni, minden­kinek szolgája legyen.) 4. Ökumenikus mozgalomban ápolhat­juk sajátos teológiai, etnikai, történelmi hát­terünket, megóvhat a gyökértelenségtől. Az ilyen tartalmú ökumenikus mozga­lom olyan fontos, hogy anélkül nehéz egész­séges gyülekezeti és felekezeti életet élni. A diaszpórában élőktől ennek teológiai elfoga­dását és megoldását várja el az egyház feje. Ezért engedelmességünk jeleként azt javas­lom lelkész testvéreimnek, hogy itt és most alakuljon meg egy Magyar Református Ökumenikus Világtanács. Szétszórtságunk kötelezővé teszi egy ilyen szervezet létreho­zását. Mik lehetnek a közvetlen feladatok? 1. A fent említett négy döntő ok teológiai tisztázása. 2. Ökumenikus, külmissziói vasárnapok szervezése gyülekezeteinkben. 3. Pénzügyi, diakóniai alap megteremté­se, külföldi segélyek koordinációja. 4. Hírközlések, sajtótermékek kicseré­lése. 5. Látogatások, teológiai konferenciák szervezése. 6. Vallásos világszervezetekben való ak­tív részvétel. 7. Egy angol nyelvű kompedium kinyom­tatása a világ magyar reformátusságáról. Véleményünk szerint a mai világhelyzet­ben egy ilyen ökumenikus tanács megindítá­sa csak Észak-Amerikából indulhat el. Használjuk ki végre a nekünk adott teoló­giai, anyagi és politikai lehetőségeinket. De legyünk reálisak is, egy ilyen nagymé­retű munka magunkra vállalása megkíván­ja saját kicsinyességünk legyőzését, türel­met, bátorságot, nagy hitet, az agapé meg­élését. Még a kapcsolatok felvevése sem lesz könnyű. A három nagy világrész, amiben élünk, külön megközelítést és más módszert kíván. Lehet egyház, ami felé bármilyen kö­zeledés nagyon lassú lesz, vagy egy időre lehetetlen. Ezekkel az akadályokkal azon­ban szembe kell néznünk. Az első, talán a legkönnyebb kezdő lépé­sek Dél-Amerika, Ausztrália, Európa (Nyu­gat) és Dél-Afrika felé lehetnének. Ezzel egyidöben a magyarországi Refor­mátus Egyházzal kell végre helyzetünket tisztázni. Javasolhatnánk azt, hogy pl. a Doktorok Collégiumában az Ökumenikus Szakosztályon belül létesítsenek egy külön szekciót (még semmiféle szekció nincs) a Magyar Ökumenikus Világtanács számára és azon keresztül további közös munkát lehetne kidolgozni. A legnehezebb az utódállamokban élők­kel való kapcsolat keresés, kivétel Ausztria és Jugoszlávia. Románia és a Szovjetunió esetében különleges tapintatra, türelemre és imádságra lesz szükség. Egy Magyar Református Ökumenikus Világtanács lelki áldásai megtermékenyíte­nék gyülekezeti közösségi életünket. Emlékezzünk, Isten a történelmi esemé­nyeken keresztül is próbálta népét vezetni és a választott nép jövője azon függött (és függ ma is), hogyan válaszoltak a rájuk bízott jelen feladataira. „ , , ., „, ., . J Dr. László M. Medyesy PANORÁMA A Filippinyi Gábor debreceni építészmér­nök áltat tervezett Tiszáninneni Református Egyházkerület székházát május végén avat­ták fel Miskolcon. Az ünnepségen jelen voltak a megye és a város tanácsi és népfront­vezetői, valamint az NSZK-beli és az észak­amerikai református egyházak képviselői. Az építési költség 26 millió forintra rúgott, ebből 15 milliót a külföldi testvéregyházak adományoztak, s további 5 millió forint se­gély várható az NSZK-beli, a hollandiai, a kanadai (főleg a montreáli egyházközség­ből) egyházaktól * * * A Tiszántúli Református Egyházkerület megüresedett főgondnoki tisztébe Szabó Magda debrecen-nagytemplomi presbitert, Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-dí­jas írónőt választották. * * * A június 8-án megtartott országgyűlési képviselő választáson a 35 jelöltet tartalma­zó országos listán 6 vezető egyházi személyi­séget választottak képviselővé: dr. Bartha Tibor református püspököt, a Zsinat lelké­szi elnökét, Bíró Imre római katolikus kano­nokot, dr. Káldy Zoltán evangélikus elnök­püspököt, a Lutheránus Világszövetség el­nökét, Kiss János római katolikus kano­nokot, dr. Salgó László budapesti főrabbit és Szakács Józsefet, a Szabadegyházak Ta­nácsának elnökét. A Borsod megyei 2. számú választókerü­letben Kürti Lászlót, a Tiszáninneni Refor­mátus Egyházkerület püspökét választották meg képviselőnek, itt a másik jelölt, Benkő György szikszói esperes pótképviselő lett. * * * Életének 75. évében, súlyos betegség után július 24-én elhunyt dr. Salgó László főrab­bi, az Országos Rabbitanács elnökhelyette­se, a Budapesti Rabbiság elnöke, országgyű­lési képviselő. TEMPLOMUNK 80 ÉVES Az 1905. október 5-én Isten dicsőségére felszentelt templomunkban ez év október 6-án, annak megépítése és felszentelése nyolc­vanadik évfordulóján, ünnepi istentisztelet keretében adtunk hálát Istennek — reggel 11 órakor—az abban átvett lelki áldásokért; az összevont istentisztelet ige hirdetői Nt. Dr. Sharick John D., egymázmegyénk ve­zető lelkésze és Nt. Kovács Pál, a ligonieri (Pa.) Bethlen Otthon igazgató-lelkipásztora volt. Az istentiszteletet követő ünnepi ebéd déli 1 órakor kezdődött a Kálvin Központ­ban. Az ünnepi ebéd után Nt. Bertalan Imre, a Református Egyesület elnöke, és szeretett Nt. Bőtty Jánosnénk, aki a nyolcvan évből negyvenkilenc esztendőt a templom történe­téből “magáénak” mondhat, egy-egy rövid beszédet mondtak. Szeptember utolsó vasárnapján a Hagyo­mányok Szobájában templomunk nyolcvan éves múltjával kapcsolatos kiállítást nyílt meg. Youngstowni Presbyteriánus Lap fHIHIIHIHIIIIIHtlIIIHtlIIIIIIIIMIHIIMIIHIIIIIHIHllimilllllllllllHllltlIIIIIIMHIIIimitlII Egyházi iratmisszió A Református Sajtóosztály jelentést tett köz­zé a magyar nyelvű Biblia-oktatásokról. 1949 és 1984 között 517.048 példány Biblia talált vevőre. Az elmúlt öt évben ebből a mennyiség­ből 32 százalékot, 164.510 Bibliát forgalmaz­tak. Az utóbbi öt évben a normál méretű Károli Bibliából 50.100 darab, az úgynevezett Károli fordítású kis családi Bibliából 14.310 példány, az újfordítású Bibliából 32.000 példány, a kicsi­nyített újfordítású Bibliából 6.700 példány, az újfordítású Újszövetségből 20.000 példány, a Képes Újszövetségből pedig 41.400 példány ju­tott el a hívekhez. 1980—1984 között az össz­­példányszámból a Református Egyház 129.075, az Evangélikus Egyház 22.050, a Baptista Egy­ház 5.105, az Adventista Egyház 7.280 és a nazarénus testvérek 1.000 példányt forgalmaz­tak.

Next

/
Thumbnails
Contents