Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)
1985-08-01 / 4. szám
CALVIN SYNOD HERALD-12 — REFORMÁTUSOK LAPJA DR. KOMJÁTHY ALADÁR (Montreal): A kitántorgott egyház... ii. A belmisszió bizottság nem tudott fizetni. Megszüntették a lancasteri és a daytoni magyar tanszékeket, “visszaadták” a Reformátusok Lapja felelősségét a csatlakozott magyar papoknak, nem volt többé pénz sem magyar lelkészi konferenciára, sem magyar öszöndíjas diákoknak. Tiffin “áldásai, gyümölcsei és előnyei” mind porrá és hamuvá lettek. így aztán a közös sors, a közös megpróbáltatás, a “kollektív trauma”, a “Nagy Depresszió” közelebb is hozta a két tábort: a függetleneket és a tiffini csatlakozottakat egymáshoz. 1934-ben Clevelandban, 1935-ben Perth Amboyban volt is két “magyar református országos kongresszus”, ahol ugyan semmi érdemleges határozat nem született, de végre együtt voltak és lassan a megmaradás magyar kálvinista útja megfogalmazódott. Annyi maradandó eredménye lett ezeknek a kongresszusoknak, hogy a független papok is beléptek az amerikai magyar református lelkészegyesületbe, amiről pár évvel ezelőtt még Daróczy Sándor azt írta a Magyar Egyházban, hogy sem nem magyar, sem nem református, talán még csak nem is amerikai. A Református Egyesület és a Bethlen Otthon mellett a lelkészegyesület és annak évi ligonieri konferenciái lettek a harmadik közösség, amiben egyek voltak. A tiffini egyezményt megkötő Reformed Church 1934-ben egyesült egy másik — német eredetű — protestáns egyházzal, az Észak-amerikai Evangélikus Zsinattal, amit persze — a függetlenek miatt! — magyarul “Evangéliuminak” fordították és az új egyháztestet “Evangéliumi és Református Egyháznak” neveztek magyarul. Az új egyház — amit amerikai magyar zsargonban “E and R”-nak hívtak — új alkotmánya eltörölte az egyházmegyéket és csak egyházkerületeket ismert (Synods). A tiffini egyezmény sarkalatos pontja volt az, hogy a magyar egyházmegyék mint egyházmegyék lesznek részei a Reformed Churchnek. Az új egyházban azonban nem volt hely egyházmegyék számára. Legalábbis egyházjogilag. Mi legyen a jövő? Évekig megoldatlan maradt ez a kérdés. Persze a lancasteri tanszéket, a daytonit is — mint említettem — megszüntették. Az utóbbi helyen még a Teológia is megszűnt, hiszen azt beolvasztották az evangélikus zsinat egyetlen Teológiájába: az Eden Teológiai Főiskolába. (Tempora mutantur: az utolsó daytoni magyar diák a független egyház teológusa : Szőke István volt, aki aztán Edenben végzett.) Nem volt pénz a Reformátusok Lapjára sem. Sőt még a belmissziói bizottság, a tiffini egyezmény garantálója és legfőbb gondviselője is megszűnt létezni az új egyházban. A “nemzeti missziói tanács” nem vállalt felelősséget a múltban tett ígéretekért. Viszont az új tanácsban még mindig ott volt Charles Schäfer, aki tudta, hogy ha nem tesznek valami kedvezményt: ott van a független egyház. Azt is nyilván tudta, hogy Tóth Sándor régi barátjához: Sebestyén Endréhez és a független egyházhoz fordult, hogy együtt mentsék meg a lancasteri magyar tanszéket. így aztán 1938-ban végül is belekerült az Evangéliumi és Református Egyház alkotmányába az a mondat, hogy a magyar gyülekezetek magyar egyházkerületet alkothatnak. Tizenöt év alatt teljesen kimúlt a tiffini egyezmény. Hasznavehetetlenné lett. Ez az artikulus sokkal erősebb jogi alap lett: a magyar reformátusok mégcsak megmaradhatnak magyar kálvinistának minden “természetes történelmi asszimiláció” emlegetése nélkül. Ők megmaradtak, sőt a “nagy depresszióból” még megerősödve jöttek ki, a Reformed Church meg eltűnt az Egyesült Államok egyházi térképéről. így aztán negyven anyaegyházból és hat leányegyházból megalakult a Clevelandi West Side templomban, 1939. március 14- én a magyar egyházkerület. Ugyanabban a templomban — ez már a magyaroké volt közel három évtizede! —, ahol ötven évvel ezelőtt úrvacsorát vettek először a magyar Röntgen tiszteletesnél, az ismeretlen huszárkáplár vezetésével. Tíz évvel a független egyházkerület megalakulása után NÖVEKEDÉS “Inkább növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk, Jézus Krisztusunk ismeretében.” (2. Pét. 3:12) A növekedés a mai világ jelszava. Mindennek növekednie kell, akkor nincs baj. De ha csökken évi bevételünk, vagy bankszámlánk, akkor megijedünk. Sajnos, azt nem igen vesszük észre, hogy az anyagi javak növekedésével legtöbbször a lelki javak csökkenése jár. Nem tudunk mindent egyszerre magunkba foglalni. Ha a pénz iránti érdeklődésünk megnő, akkor csökkenni fog érdeklődésünk az iránt, amihez nincs köze a pénznek. Köztudomású, hogy az emberek ma lelki szükségben, lelki éhségben élnek. Minden adottság meglenne a szép családi életre, mégsem az a legtöbb, hanem a szétzilált család. Meglenne lehetőségünk a nyugodt életre is, hiszen nem szenvedünk szükséget, mégis a nyugtalanság és hajsza uralkodik rajtunk. A növekedés nem hozta meg a kívánt eredményt, az anyagi növekedés lelki szükséget okozott. De milyen nehéz is megváltoztatni gondolkodásmódunkat, és életfolytatásunkat! Milyen nehéz “lefelé növekednünk” anyagi téren, hogy ezáltal lelkiekben gazdagodhassunk. Valószínűtörtént a csatlakozottak egyházkerületének a megteremtése. Ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a nagy harcok “fáziskülönbséggé” oldódtak fel. Hiszen az új egyházkerület első döntése az volt, hogy hitvallási könyvének elfogadta a Második Helvét Hitvallást, a második pedig az, hogy ha el is törölte az új alakulat az egyházmegyéket, ők megtartják mind a négyet: a keleti, a központi, tóparti és nyugati egyházmegyét. Meg is vannak mindmáig. Tiffin kimúlását semmi sem bizonyítja jobban, mint a harmadik nagy fontosságú határozat. A magyar egyházkerület fenntartja magának a jogot, hogy közvetlen kapcsolatban álljon a Magyarországi Református Egyház egyetemes konventjével. Már csak az egyes gyülekezetek birtokjogi és telekkönyvi függősége a közegyházhoz maradt meg, lényegében a független egyház minden egyes alapelvét megszerezték maguknak. Első egyházkerületi elnöknek Dienes Barna homesteadi lelkipásztort választották meg. Eredetileg magyar—francia szakos Eötvös-kollégista volt és Galilei-körös. A forradalmak bukása után — ama százezerrel együtt — emigrációba kényszerült, először ő is Bécsbe és onnan Amerikába. Az első bloomfieldi magyar diák volt, aki a “bachelor of divinity” tudományos fokozatot “summa cum laude” megszerezte Bloomfielden. Rendkívül tehetséges és rokonszenves embernek tűnik. Mint az Egyházak Világtanácsának dél-amerikai képviselője halt meg, korán és hirtelen, Buenos Airesben, 1950-ben. A magyar egyházkerület megszületése azonnal felvetette a két magyar egyházkerület egységesítésének lehetőségét. Azóta is magyar felszínen van ez a kérdés. leg nem is fog sikerülni semmiről lemondani, ha nem először a hitnek ajándékával gazdagodunk meg. A hit, az Istenbe vetett bizalom tesz bennünket szabaddá, hogy ne kelljen rettegnünk a jövőtől, hogy ne legyünk az anyagi javak rabszolgái, hogy merjük abbahagyni a hajszát. Inkább növekedjetek a kegyelemben, mondja az apostol. A kegyelem ingyen jön, csak kérni kell. Krisztus ismerete fogja az igazi gazdagságot jelenteni, csak fülünket kell kinyitnunk. A növekedés legyen a mi jelszavunk is, de ne hiábavalóságokban növekedjünk, hanem az örökkévalóságban. Knuth Attila, Caracas Predestináció Mécs Lászlónak Ez így rendeltetett: Hogy ne lehessek soha senkié, És ne lehessen enyém senki se. És legyek mégis a mindenkié, És legyen enyém az egész világ. Ó árvasággá szűkült végtelen! Ó végtelenné tágult árvaság! Reményik Sándor
