Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)
1985-08-01 / 4. szám
CALVIN SYNOD HERALD Founded in 1900 Official Organ of the Calvin Synod-United Church of Christ Vol. 85, No. 4, 1985. August REFORMÁTUSOK LAPJA Alapítva 1900-ban A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja 85. évf. 4. szám, 1985. augusztus DOLINSZKY TIBOR: LIGONIERI NAPOK Több évtized hagyománya, hogy az amerikai—magyar reformátusság szellemi vezetői — úgy lelkészi, mint világi vonalon —, a Labor Day utáni héten találkoznak a kies fekvésű pennsylvaniai Ligoenierban. Ez a közös tervek kidolgozásának a műhelye: a szellemi feltöltés laboratóriuma: az esetleges feszültségek levezetésének központja. A beszámolások hete, az elképzelések kivetítésének hete, a tervek kitervezésének hete. Az idén a ligonieri napok valahogy még az eddigieknél is fontosabbak voltak. A múltban az ökumené beszédtéma volt: az idén élő valóság. Ott volt közöttünk a Pápa őszentsége által a magyarok lelkigondozására kijelölt főtisztelendő dr. Irányi László püspök úr. “Közös feladatainkról” beszélt a jelen volt hetven-egynéhány református lelkipásztornak és világi vezetőnek. Ennél ökumenikusabb magyar megnyilvánulás még soha nem volt. A magyar Kálvin Egyházkerület új püspökének — Király Zoltánnak — a beiktatása is ott celebrálódott. Az új püspöki tanács egyik tagja a Kaliforniából odaszármazott ifjú lelkipásztor: Kovács Sándor, akiesperesi minőségben egyben az egyházkerület pénztárosa is. Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület is új elnököt választott: Nt. Rőczey Barnabás, a New Brunswick-i egyház lelkipásztora személyében. És új tisztikart. A Presbiteri Szövetség dinamikus tervei szintén a munkavállalási kedv bizonyítékai voltak. Az első két nap munkabeosztását a Bethlen Otthon igazgatósági és felügyelő bizottsági gyűlései követték. Módunkban állt megismerni és valóban méltányolni azt a szinte hihetetlen szervezettséget, nagyméretű felépítést, ami a Bethlen Otthon 193 gondozottjának a rendelkezésére áll. 92 teljes idejű alkalmazottal működik az Otthon. Ámultunk a lakótelep fejlődésén. Csodáltuk a Bethlen Gyűjtemények értékességét. A világ legértékesebb valutája — a szeretet — olyan mennyiségben osztódik szét az Otthon gondozottai között, mint amilyen határtalan mértékben adatik az odaadás az ügyvitel érdekében. Ezeket nem lehet dollár-előjeles összegekben kifejezni. Két és fél napon keresztül a Református Egyesület igazgatósága ülésezett. A tanácskozások időtartamát nem a falióra, hanem a tárgysorozat fontossága döntötte el. Ha kellett, a késő estébe is belenyúltak a tárgyalások. Kiértékeltünk dolgokat. Analizál-1985. augusztus 11-én a pasadenai Presbyteriánus (Református) Templomban “nagy temetés” volt. Dr. Blaket temették, akit pár évtizeddel ezelőtt a “Protestáns Pápának” hívtak még a napilapok is, pár nappal ezelőtt a Los Angeles Times vallásos rovatának szerkesztője, egyik tanítványa és barátja is. Dr. Blake pasadenai lelkész a Presbyteriánus Egyház erős kezű végrehajtó, beiktatott titkára, a National Council of Churches elnöke, majd az Egyházak Világszövetségének titkára, aki többek között rábírta az akkori pápát, hogy meglátogassa Genfet. Teológiai és egyháztörténeti kiértékelését hozzáértő biztonsággal Dr. JohnC. Bennett tartotta. Ő az, aki a “teológiai titánok nemzedékéből” még életben van: 83 éves, ma is érces, biztos a hangja. Jó volt vele elbeszélgetni a temetés után: Barth, Brunner, Van Düsen, a két Niebuhr és Tillich került szóba: csak a két Niebuhrral nem találkoztam. Az egyiknek tanítványa volt Kecskeméthy László, s amikor a nagyok tanítottak a Union Seminary-ben, Tóth Kálmán ott doktorált. A második élvonalból találkoztam a következőkkel: Dr. Mackay, Dr. Torrance, aki az 1954-es World Alliance of Reformed Presbyterian Churches “star” előadója volt az egyik Bailievel Princetonban, ma is nagyszerű református előadó, akit pár éve hallottam a Fuller Seminary előadó termében, Dr. Zwemer, az arab világ nagytermetű misszionáriusa, Dr. Richards, aki a mi Közegyházunk vezető teológusa és tanítója volt, aki még 90 éves korában is rendszeretunk lehetőségeket. Alternatívákat választottunk. Egy lépéssel közelebb léptünk a debreceni Kántus amerikai és kanadai kőrútjának a megvalósításához. Két lépéssel közelebb jutottunk a Református Egyesület új, fővásosi otthonának az újjászületéséhez. Sok és szép elképzelés szülőhelye volt Ligonier a múltban. Évtizedek óta. És az volt az elmúlt héten is. Az amerikai—magyar reformátusság központi kísérleti és kivitelezési helye. Kísérje Isten áldása az ottani elképzelések megvalósításának előttünk álló napjait, hónapjait. sen olvasott és írt, Dr. Dániel Williams, aki itt a barthiánusok legfelkészültebb interpretátora volt, mély lélektani tudásával megtette a következő lépést, de akinek korai halálával derékba tört az itteni s talán a világra kiterjedő komoly református teológiai gondolkodás. Találkoztam még az utóbbi időben, s vele párbeszédet folytattam a Fullerben Dr. Stulmacherral, aki a szigorú lutheránus vonalat képviseli és még meg sem kísérelte a páli teológiai irányt harmóniába hozni a Jézus tradícióval. Óhazában szintén emlékszem a nagyokra, akiknek árnyékában voltam teológus Pesten 1933—37-ig: id. Viktor János, a középső Viktor tanárom volt, talán a legélesebb koponya a “nagyok” között, Dr. Forgács, Dr. Szabó Aladár, talán Ravasz, Balthazár, Muraközi, Benkő, Szabó Imre, Nyáry Pál, Makkaival és Révész Imrével nem találkoztam, Sebestyén Jenő tanárom volt és a kontroverzális Péter János segédlelkész volt a Kálvin téren. Ma már itt is hiányoznak a nagyok. Vajon itt és odaát ki éri el az előző generáció teológiai és igehirdetési síkját? Egyháztörténeti mérlegen Kelet-Európábán és talán ekumenikus síkon is két magyar református püspök hatókörben megközelíti Dr. Blake síkját. Ravasz és Bartha püspök halotti beszédei és az óhazai nagy temetések méltósága magasan felül szárnyalják az itteni temetések színvonalát. A temetésen volt 150—200 ember, de sajnos, csak olvasási gyakorlatot hallottunk. Igen, a Biblia világába bele kell élni magát az igehirdetőnek. Micsoda textusok jutnak eszembe: “Gedeon petjig EMLÉKEZÉS DR. BLAKE-RE
