Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)
1985-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 14 — REFORMÁTUSOK LAPJA István királytól István nádorig — Mivel foglalkozik egy mai magyar antropológus? — Becsülete van a tudományos világban a magyar antropológiának. A modern embertan egyik ágát, a történeti csontokon végzett kémiai vizsgálatokat magyar szakemberek kezdték el. Magyar közreműködéssel állították fel a szardíniái, stockholmi csontkémiai laboratóriumot. Jónéhány országban szervezték meg magyar mintára ez embertani kutatásokat. A magyar antropológusok nevét folyamatosan ott találjuk a tudományág nemzetközi monografikus kiadványainak szerzői között is. Ezek egyike Kiszely István, akiről a szélesebb nyilvánosság nem igen tudja, milyen jelentős a munkássága, de bizonyos eredményeiről mégis hallott, ha nem is kapcsolja hozzá korunk legtekintélyesebb magyar antropológusának nevét. Kiszely István 1964 óta a magyar múlt történelmi emlékhelyein dolgozik. Itt értékes, valamint rendkívül érdekes, egyben fontos feladatok váltakoztak egymással. Kezdjük az elsővel! Kiszely tanulmányozhatta a többi között az Erkel Ferenc “Hunyadi László” című operájából ismert Gara Mária, továbbá Vitéz János és Bakócz Tamás csontmaradványait. Hiedelmeket oszlatott el a budai várpalotában feltárt nádori kripta halottainak azonosítása. István nádorról, miért, miért nem, elterjedt az a föltevés, hogy politikai okokból megölték. Ezt némileg alátámasztotta a halotti öltözeten talált nyílás, amelyet egy lövedék bemeneti nyílásának vélelmeztek. Kiderült azonban, hogy a magánéletbe visszavonult főherceg, aki ráadásul már korábban kibékült az uralkodóval, tüdőtályogban halt meg. Egy “magyar titok”-kal tehát szegényebbek lettünk, viszont gazdagodtunk egy igaz kutatási elv gyakorlati példájával. Magát az elvet Kiszely így fogalmazta meg: “Én azt vallom, állítson az ember szerényebben kevesebbet, de azt mondja, ami megcáfolhatatlanul igaz, amit bizonyítani tud.” Számára a csontok megvallatása három nagy történeti témát kínált. Mindenekelőtt évekig vizsgálta a mohácsi csatamezőn talált csontokat. E kutatásban éppen a szenzációk elmaradása volt az igazán érdekes. Jól megalapozott következtetések születtek a tömegsírok keletkezésére vonatkozóan, továbbá arra nézve, hogy az elesettek mibe haltak bele. Az antropológus megalapozott véleményt tudott nyilvánítani számos részletkérdésben is, ami mind egy-egy téglát adott a csata rekonstruálásának szellemi épületéhez. Kiszely legújabb megbízatása: részt vesz a székesfehérvári királysírok azonosítási munkálataiban. A harmadik nagy történeti téma a honfoglalás korának antropológiájához kapcsolódik. Több tucat 9—10. századi temető feltárásbában vett részt, több ezer csontvázat mért meg, osztályozott, értelmezett. Ezek alapján állítható, hogy a 10. századi temetőkben nem azok az ugorok, magyarok vannak többségben, akikről a nyelvészet és történelem megemlékezik, hanem egy egészen más, török eredetű és keveredett népesség. Igaz lenne tehát a kettős honfoglalás, amely jelentős előmagyar népességet feltételez a Kárpát-medencében a 7. század második felétől fogva? Vagy pedig — ami még valószínű — magyar nyelven beszélő őseink között a korábban feltételezettnél több volt a mongol—törökös külsejű férfi és nő? Kiszely István a második föltevésre hajlik, s szavainak hitelét erősíti, hogy ő készítette el a középkori magyarság embertanának mai, korszerű összefoglalását. A zsoltár írója mélységből kiált az Úrhoz. A mélységből kiáltva nem vádol, nem perel, nem panaszkodik. Nem kérdezi: miért? A mélységből úgy kiált, hogy reménységéről tesz bizonyságot, s megváltja reménységének alapját. Ti is gyászoló testvéreim mélységben vagytok most, az emberi élet legnagyobb mélységében. Kívánom, hogy az Úr ajándékozzon meg titeket is a zsoltáros lelkületével, s általa reménységgel kiáltsatok. 1. Az Istenbe vetett reménységről Dávid az ősök életéből tanulva tudta: “Benned bíztak az őseink, bíztak és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek. "(Zsoltár 22:5—6.) A zsoltáríró ezeket szívében hordozva így szólt: “ Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéreteiben. ’’ Nem magában bízik. Nem kegyességében bízik, mint a Lukács 18:9-ben, aki "igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte... ” Nem bölcsességében bízik, mint (Ezékiel 28:2-ben) 77- rusz fejedelme, aki magát istennek tartotta. Nem bízik bizonytalan gazdagságban (1 Tim 6:17). Nem bízott a szomszédos nép hatalmában. “Folyton Egyiptomba járnak... A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában. ” (Ézsaiás 30:2.) Nem veti reménységét emberekbe, emberi erőbe, mert ismeri Istennek intését: “Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testi erőre támaszkodik. ” (Jer 15:5.) A zsoltáros bizalmát Istenbe helyezte. Hirdette, hogy az Istenbe vetett reménység nem szégyenít meg soha. Akik az Úrban bíznak, azok hasonlatosak a Sión hegyéhez. “Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sión hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. ” (125 Zsolt 1.) CS. SZABÓ LÁSZLÓ HAGYATÉKA Amikor Cs. Szabó László, író, költő, esszéista egynéhány éve meglátta a 454 éves sárospataki Református Kollégium háromszázezer kötetű nagy könyvtárát, akkor elhatározta, hogy az /. Rákóczi György által alakított Kollégiumnak ajándékozza a 14 ezer kötetet számláló könyvtárát. Végakarata szerint a sárospataki temetőben helyezték örök nyugalomra testét október5-én. A Magyar írók Szövetségének képviseletében Csoóri Sándor költő búcsúztatta az elhunytat és méltatta irodalmi értékeit. A temetés után dr. Újszászy Kálmán egyházkerületi főgondnok és Benke György gyűjteményi igazgató a fővárosból és vidékről érkezett vendégek részére fogadást adtak a Nagykönyvtár dísztermében. Dr. Harangi László is részt vett a temetésen, akit azóta szintén hazahívott az egek Ura. 2. Reménységének alapja, Istennek beszéde A zsoltáros azért tudta mondani: “Várom az Urat, várja a lelkem és bízom ígéreteiben. ” Ezért mondta Pál is: “Mert amit korábban megírtak, a tanításunkra írták meg, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” (Róm. 15:4.) Isten nem ígér szenvedésmentes életet, de ígéri: “Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. ” (Ap. Csel. 14:22/b.) Isten ígéretei Igazak! Bátorít minket: “Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged. "(Zsid 13:5.) A mélységből kérd a Szentlélek erejét, hogy általa megvigasztalódhass, és másokat is vigasztalhass. Szalai László (Református Egyház) Egyházi híreinkből A Református Sajtóosztály gondozásában jelent meg “A kitántorgott egyház” című új kötet. A szerző dr. Komjáthy Aladár Montrealban élő lelkész. A tudományos igénnyel, érdekfeszítő stílusban megírt mű a magyar református emigráció története Észak-Amerikában, az első világháború kezdetétől a negyvenes évek végéig. * Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján a magyar Minisztertanács úgy határozott, hogy teljesítve a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek kérelmét — változatlan összegben — tovább folyósítja az államsegélyt 1990. december 31-ig. Az évi összeget 1985-től évenkénti egyszeri kiutalással bocsátják az egyházak rendelkezésére. KIÁLTÁS A MÉLYSÉGBŐL (Textus: Zsoltár 130:5)
