Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1984-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 15 — REFORMÁTUSOK LAPJA AZÉLETKOR (Ézsaiás 46:3—4\ Efezeus 4:13—15) Kulturális panoráma A Magyarok Világszövetségének idei programja Gazdag programmal várja idén is a Magyarok Világszövetsége a hazalátogató, külföldön élő magyarokat, köztük is elsősorban a második generációt képviselő fiatalokat. Bartos György, az MVSZ anyanyelvi konferencia védnökségének titkára elmondta, hogy a hagyományokhoz hűen 1984-ben is a különböző korcsoportok életkorának megfelelő elfoglaltságot és szórakozást biztosító táborokat szervez a szövetség. Az alapfokú oktatásban részt vevő 7—14 éves korú gyermekek ebben az évben is több napot tölthetnek a Balaton partján, ahol nyelvi, irodalmi, népzenei ismeretek elsajátítása mellett élvezhetik az üdülés örömeit, a kirándulásokon pedig megismerkedhetnek a környék nevezetességeivel. Idén már második alkalommal rendezik meg Baján az angol-magyar nyelvű 14—18 éves fiatalok számára szervezett nyelvi tábort, amelyben Bács-Kiskun megyei, angolt tanuló magyar középiskolásokkal együtt nyaralhatnak a külföldről érkezők. Tavaly egyébként öten jöttek el az USA-ból és Angliából Bajára. Annál nagyobb volt az érdeklődés a sárospataki tábor iránt, összesen 81 diákot fogadtak az elmúlt évben a városban. Idén már biztosítják számukra — mivel egyre kevesebben értenek közülük jól magyarul — az idegen nyelvű előadásokat is Magyarország gazdasági, kultúrális életéről. A tervek szerint idén már magyar középiskolás diákokkal együtt vesznek részt a szabadidős programokban, s kirándulásaik során a Hegyközbe, a Hortobágyra, Lillafüredre is eljutnak. A külföldön magyar nyelvet oktató pedagógusoknak ismét Debrecen ad otthont. Évente 250- en jönnek el a tanítóképző főiskolára, hogy nyelvi, irodalmi, oktatás-módszertani, népművészeti ismereteiket gyarapítsák. Különösen nagy a Svédországból érkezők száma, ahol továbbképző tanfolyamnak fogadják el a debreceni nyári (Hazai Tudósítások) * BARTÓK-SZOBOR NEW YORKBAN New Yorkban, a Lincoln Centerben felavatták a város első Bartók-szobrát. A zeneszerző 1940 és 1945 között ebben a városban élte le utolsó éveit. A szoborportrét, Benedek György szobrászművész alkotását a világhírű Juilliard zeneművészeti főiskola épületében helyezték el. A szobor a Magyar Népköztársaság ajándéka a Juilliard iskolának, márvány talapzatát pedig az iskola készíttette. Felállításában kezdeményező szerepe volt Sándor Györgynek, a világhírű magyar származású zongoraművésznek, aki az iskola tanára. Az ő kezdeményezésének köszönhető az is, hogy Mexikó városban tavaly utcát neveztek el a nagy magyar zeneköltőről. Kocziha Miklós, a Magyar Népköztársaság New York-i főkonzulja mondott szoboravató beszédet. Az iskola vezetői nevében Gideon Waldrop, a Juilliard megbízott elnöke és dékánja szólt az egybegyűltekhez, kifejezve köszönetét a Magyar Népköztársaságnak. Az ünnepségen jelen volt ifjabb Bartók Béla, Benjamin Suchoff, a Bartók-hagyaték gondozója, valamint a New York-i zenei és kultúrális közélet számos ismert képviselője. Mit tanít Isten Igéje a korunkról? Az első tanítás arra az isteni üzenetre támaszkodik, hogy Ő hordoz minket születésünktől fogva mindvégig, egyformán. Az Isten megtartó szeretete felől nézve nincsen értékes és kevésbé értékes kor. Hanem csak különböző korok vannak. Vagyis az életünk minden korszakának önállósága, sajátossága van és azokat külön-külön szabad és kell értékesnek tartanunk. A baj ott kezdődik, amikor például a fiatalságot nem fiatal kornak, hanem még-nem-felnőtt kornak tartjuk. Oda vezet, hogy a felnőtt leértékeli a fiatalt, ami a jól ismert “generációs” ellentétek szomorú példáihoz vezet. Vagy oda, hogy a fiatal át akarja ugrani a saját korát: minél korábban pénzt akar keresni, korán házasodik, túl fiatalon családot alapít és fiatal korának sajátos, talán soha vissza nem térő, jó alkalmait elszalasztja. Ugyanez a helyzet az öreg kornál, amikor azt “már-nem-felnőtt" kornak tartjuk és az idős embert arra késztetjük, hogy rezignáljon és feleslegesnek érezze magát. Pedig az öregkornak vannak olyan értékes vonásai, amelyek csak az öregkoré. Például: sok tapasztalatra épülő bölcsesség vagy több idő, amivel az ember maga rendelkezik. Istennek ez a minden korra kinyúló szeretete arra tanít minket, hogy korszakainkat külön-külön értékesnek tartsuk, ami életkedvünket és egymás megbecsülését növeli. így lehet ezután a korunk: egészséges kor. Szinte már közhellyé válik ez a sokat hangoztatott mondás: “mindegy, hány évesek vagyunk, fő az, hogy egészségünk legyen!” Pedig igaz, s időnkre — a “jogging”-korszakra — jellemző, hogy egyre többet teszünk testi egészségünk érdekében. Ez fontos is, mert gyakran észrevesszük, hogy nem az öregedő kor, hanem az öregedő ember jelent problémát. Csak azt ne felejtsük el, hogy a testi egészség mellett lelki egészség is van! Amikor Isten Igéje a hitben történő “nagykorúságról” beszél, azt szabad így is érteni: lelki egészség! Hiszen maga az Ige beszél, az “Isten Fia megismeréséről”... mely “azt akarja, hogy többé ne legyünk kiskorúak, olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától. ” Ennek az Igének a hite azért nélkülözhetetlen ajándék, mert lehetővé teszi, hogy az időt, amiben élünk, megértsük és lelkileg feldolgozzuk. Aki nehezen mozog, az öregebbnek érzi magát. De aki korának problémáit, nehézségeit képtelen lelkileg elviselni, másszóval aki lelkileg elszakad a kortól, amiben él, az egészen “elöregedett”. így jutunk el az életkor két irányához. Ha valaki Isten Igéje nélkül figyeli az életet és csak arra néz, amit lát, akkor az élet iránya a koroknak egy olyan egymásutánja, amely fentről lefelé halad. A gyermekben ott rejlik az élet — mint ahogy mondani szokták — a maga érintetlen tisztaságában. De ahogy a korok múlnak, egy aránylag rövid felfelé ívelés után minden egyre inkább az elmúlás jeleit mutatja fel, azután jön a vég, a halál. Az Isten Igéje egy más irányt mutat fel: “én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. ” Vagy: “Növekedjetek fel szeretetben..." Ez a koroknak egy olyan láncolatát sejteti meg, amely fordított irányú: lentről halad felfelé! A csecsemő csírájában hordozza az életet. Ahogy nő, az Isten “hordozását” ismeri meg. Észreveszi, ha szeretik és a szeretet őt is hívja magához! Egyre inkább keresi az élet megtartó erőit és munkálkodik velük. S elítéli a pusztító erőket. Végül elérkezik az utolsó állomás: a kiteljesedés. Miért kiteljesedés? — Persze, hogy nem tudjuk megmagyarázni magunknak a halál utáni életet. De egyet tudhatunk: ez a felfelé irányuló egyenes nem végződhet lent! Az Ószövetség nem ismeri az öregkor megjelölést, helyette ezt használja: “a legjobb kor”. Mintha ezt mondaná: érett arra, hogy kiteljesedjen. Nem, hogy elmúljon. Ez nagy különbség, de ez a különbség az életkor isteni üzenete. Soós Mihály Ausztria
