Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1984-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 15 — REFORMÁTUSOK LAPJA és meghalsz! A hamis próféták és az álmessiások előbb-utóbb kijátsszák az igazi adujukat: a hatalom és a pénz akarását! A sűrűsödő válságok, az egyre rosszabbodó nemzetközi helyzet, az orwelli lázálom, és a Szentiélektől sugallt próféciák közepette mi a teendőnk, úgyis mint hivő embernek, és úgyis, mint polgárnak? Nem véletlen, hogy Jézus az utolsó időkkel kapcsolatos tanítását a tálentumokról szóló példázattal fejezte be. A Sátán végső célja a totális hatalom-átvétel. Hogy célját elérje, lényegének megfelelően lop, öl, pusztít, depresszióba, idegzavarokba kerget. Élvezettel, új tanokkal hatalmas tömegeket toboroz. Az, akinek földön-égen minden hatalom átadatott, messzement. A házanépének — a képességekhez mérten — az ügyvivője által feladatokat adott. A pénz forgatása, amin rajta van a képe, nem veszélytelen. És hűséges odaadással, képviselni a távollevő Királyt és Ügyét, nemcsak veszélyes, hanem nevetséges. A Sátán ezt az “idők között” lévő állapotot kihasználja. A nagy, végső offenzívába minden démonát beveti, különösen hogy tudja, hogy a Király visszajövetele közel van. Mi az Isten gyermekének a dolga ma? Készen lenni, és forgatni a talentumokat az Úr javára és az elszámolás feltétele alatt! A napi feladatok becsületes elvégzése közben az igén és nem hecckáplánok, a Sátán beavatottjai és hírmagyarázói által adott “tényeken” tájékozódik. Nyitott szemmel, nyitott szívvel benn van az életben. Úgy, ahogy azt a névtelen költő Egy nap az időben című versében javasolja: Ma csinálj valamit máshogyan . . . Es holnap is. Kerülj el eg) vitát. Keress fel eg) barátot. írj meg eg) levelet. Ami értékes az életedben, osszad meg. Tartsd meg az ígéreted. Legyen időd dolgokra. Eg) régi bántást felejts el. Hallgasd meg, amit más mond. Ismerd be, ha nem volt igazad. Próbálj megérteni másokat. Méltányold, ha jót tesznek veled. Légy szives, figyelmes. Nevess néha. Nevess gyakran. Köszöntsd az idegent. Vidámítsd fel egy gyermek szívét. Élvezd a szépet és a világ csodáit. Ha szeretet van a szívedben, mondd ki. — És mondd ki holnap is. BÚCSÚZÓUL — DR. PAP LÁSZLÓ Ószövetségi teológiai professzorunk, atyai gondoskodású “Laci bácsink” teológus diákjai nevében hármas-egy tanúságtétellel elmondhatjuk: hitbizonyosságra, ószövetségi alapokig hatoló elmélyülésre és az elérhető legmagasabb színvonalra törekvő igényességre nevelte tanítványait. Isten közelsége, melynek igei szent lelkes légkörét mindig életformává élni és tovább sugározni igyekezett, az ő bibliás-reformátori meggyőződése szerint is egyedül kegyelemből, kizárólag hit által nyerhető meg. Ez a hit az ő számára is az ősi örökség legdrágább kincsét jelentette, mely a Szentírásból megszólaló Ige által az ő sorsában személyes erővé és tapasztalássá vált, mint a fiatalkori élet-halál mesgyén szerzett exisztenciális rezonancia: a halálos betegségből életre mentő kegyelemért érzett hála. Személyes hite által benne mindig mozdulásra várt egy hallgató harang, ha a Kijelentés órája elérkezett, hogy szerteszét hirdesse a rábízott üzenetet. Megszólalásra kész volt minden élményregisztere, ha mások szenvedéseivel és könnyeivel találkozott, hiszen ő maga is megjárta nagy mélységekbe vezető utakon a “lélek hosszát”. És győzelmet zengtek Isten Lelkének harsonái, ha hittel győzött fájdalmak és bántalmak, kísértések és kudarcok felett: kálvini predestinációs életigazsága szerint Krisztus arcához hasonlóbbá vált. (Róm. 8:29) Isten közelsége Krisztusban ér el minket megváltó erejével. E központi életigazságát hirdetve állandóan hangsúlyozta, hogy az eljött Messiást csak az eljövendő Messiás prófétái látásának leikével fogadhatjuk el és csak így képviselhetjük hiteles hittel. Ezért vallotta a Barthi-tételt: a teológiát mindig a csontsorvadás veszélye fenyegette, ha az ószövetségi alapok elhanyagolásával egyoldalúan újszövetségi szinten próbált tá-jékozódni. Többen neki köszönhetjük, hogy íróasztalunkon nemcsak a magyar és görög, hanem a héber Biblia is szüntelenül jelen van, mint nélkülözhetetlen Kijelentés-forrás, így értettük meg, hogy a hit leheletnyi árnyalatú exisztenciális rezonanciája az “ámén” gyök szerint az ő életében is annyit jelentett, mint erősen bízni, szilárdságot tanúsítani Istenben, és Általa megszilárdíttatni, megmaradni — a huszadik századi költő “acél” embere”-ként: “Testvér, mondja az acélplllanat, Tudom, gyengének lenni nem szabad. Nem tudjuk, honnan, nem tudjuk kinek, De rajtunk megyen át az üzenet. Az ismeretlen Igét hordja vállunk, Bennünket ide állítottak, állunk.” Isten közelsége nemcsak a kegyelem ajándéka, hanem a küldetés feltétlen elkötelezést adó ereje is. Ezért igényli az elérhető legmagasabb színvonalat a legmagasabb Űr szolgálatában. Minden atyai megértés mellett épp ezért sohasem a lágyszívűség, hanem mindig a magától értedődően szigorú igényesség jellemezte professzorunkat az eljövendő szolgálatra felkészítés érdekében. Aki az ő indításához hű maradt, az a legmostohább körülmények között sem hagyta abba a teológia tanulmányozását, a legtávolabbi, határszéli kis falvak gyülekezeteiben sem tartotta feleslegesnek az exegézist, nem lehúzó erőknek engedett, de mindig színvonalat emelt — így élte át Isten közelségét a küldetésben. Minderre most csak annyit mondhatunk: köszönjük. És áldjuk Istent ígéretéért, hogy a bűnéből kegyelemből hit által megigazult lelket földi közelségéből örökkévaló életnek közösségébe fogadja. Az ószövetségi “Izraeli újév ünnep” nemzetközi színvonalú és hatású disszertációjának szerzője és professzora megkegyelmezett gyermekként jut Isten örökre új ünnepnapjának legnagyobb örömébe: "Ott fogad mennyei Szent Jeruzsálemünk, Ahol a béke lesz Örökös örömünk, Ahol a tény előtt Nem fut az epedés S nem lesz a vágy különb, Mint a teljesedés. Mert ott a szombatot Új szombat váltja fel, Szombatolók örök Ünnepe nem fogy el, S nem érik végüket Az ujjongó dalok, Melyeket harsogunk Mink és az angyalok.' Az ő örökkévaló üdvösségének ezzel a reménységével legyen áldott hármas-egy tanúságot adó életének emlékezete. Budapest-Farkasrét Dr. Hegedűs Lóránt
