Calvin Synod Herald, 1983 (83. évfolyam, 2-4. szám)

1983-08-01 / 4. szám

CALVIN SYNOD HERALD-9 — REFORMÁTUSOK LAPJA CALVIN SYNOD HERALD Founded in 1900 Official Organ of the Calvin Synod-United Church of Christ Vol. 83, No. 4, 1983. August REFORMÁTUSOK LAPJA Alapítva 1900-ban A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja 83. évf. 4. szám, 1983. augusztus Világszerte készülődnek evangéli­kus és nem-evangélikus egyházak Luther Márton születésének 500. év­fordulójára. Egyes egyházak, köztük a Magyarországi Evangélikus Egyház is, külön bizottságot állított fel az év­forduló kellő előkészítésére, s a Né­met Demokratikus Köztársaságban még állami bizottság is készít elő ün­nepségeket. Hogy Luther Márton, születése után 500 évvel is teológiai szakértő­nek számít, az nem újdonság. Mi­után 1917-ben a világ protestáns ke­­resztyénsége megünnepelte a refor­máció négyszázadik évfordulóját, sokfelé támadt Luther-reneszánsz, melynek során könyvek egész serege jelent meg, nemcsak a reformátor hazájában Németországban, hanem a világ minden táján. A Luther-re­neszánsz hullámai Magyarországra is eljutottak, habár nemzetközi nevű magyar Luther-kutató dr. Vajta Vil­moson és a néhány éve elhunyt dr. Sólyom Jenőn kívül aligha volt. Míg korábban a Luther-reneszánsz az evangélikus egyházakra korlátozó­dott, az utóbbi évtizedekben a pro­testáns testvéregyházakba, sőt a ró­mai katolikus egyházba is eljutott. A Luther-reneszánsz széles spek­truma azonban arra is emlékeztet, hogy az a Luther-kép, melyet ez a sok-sok szerző és tudós fest, nagyon különböző lehet. Nem lehet éppen azt mondani, hogy ahány a Luther­­könyv, annyi a Luther-kép. De azt állítani lehet, hogy minden kornak megvolt a maga Luther-képe, s ma­napság is igen különbözőek a véle­mények az 500. születésnapját ün­neplő reformátorról. Próbáljunk itt összeállítani egy ilyen képsorozatot. A REFORMÁCIÓ korában, lega­lábbis kezdetben, úgyszólván osztat­lan megbecsülésnekörvendett Luther Ellenlábasai, a “pápisták”, újrake­­resztelők és rajongók persze nem osz­tották ezt a megbecsülést. De hívei igen nagyra tartották. Hans Sachs “a wittenbergi csalogányának nevezte. Mások rá vonatkoztatták János jele­nésének könyve 14. fejezetének pró­féciáját az angyalról, aki “az ég kö­zepén” repült és “az örök evangé­lium volt nála”. AZ ORTODOXIA Lutherben a tiszta tan felfedezőjét és terjesztőjét látta. Egy 1597-ben épült házon ez a felírás látható Wittenbergben: Got­tes Wort und Luthers Lehr’ vergehet nun und nimmermehr, — Isten igéje és Luther tana soha el nem mú­lik. Képét gyakran verették érmekre, rendszerint velős diktumokkal, mint pl. ez: “Nagy volt életében, nagyobb beszédében, legnagyobb tanításá­ban”. Hogy Isten küldöttje volt, azt olyan érvekkel bizonyították, hogy pl. a Te Deum egyik sorából kiszed­ték azokat a betűket, melyek római számokat jelképeznek, s azok összege 1517 lett, a reformáció éve: tlbl CherVbln et seraphln InCessablLI VoCe proCLaMant. Azt is kiszámí­tották, hogy a Jelenések könyvének 14. fejezetében a (fentebb idézett) 6. vers számértéke 819. Ugyanezt a számértéket kapták a következő mondatból: “Luther Márton, szüle­tett Eislebenben, a Szentírás dokto­ra, Márton-napon keresztelték”. Ilyen érvek előtt természetesen min­denkinek illett meghajolnia. A PIETIZMUS számára nem a tan, hanem az élet volt fontos. Nem szerették hát néha eléggé durva ki­fejezésmódját, sem “dogmatizmu­­sát”, sem hogy a felsőbbséggel jó lá­bon állt. Viszont nagyra becsülték kolostorbeli lelki vívódásait, egyálta­lában a fiatal Luther kijelentéseit, a gyülekezeteken belüli “gyülekezeti mag”-ra vonatkozó szavait. Hogy Luther az arisztoteleszi filozófia el­lensége volt, az alkalmas fegyver lett minden filozófia — és majdnem 500 éve született Luther minden teológia ellen. Egy pietista teológus még azt is megállapította, hogy Luther szerint az olyan lélek­nek, amely “látta Krisztust”, nincs szüksége se prédikációra, se szentsé­gekre. A FELVILÁGOSODÁS KORA Luthert mint a “pápizmustól” való szabadítót tisztelte és ünnepelte. Minden tekintély ellenzője, a nagy vallási és egyházi szabadsághős, a lelkiismereti szabadság élharcosa volt ő. Műveiből azokat válogatták ki, me­lyek “tanácsokat”, Anweisungen, tar­talmaztak: a tanulmányokhoz, a pré­dikációkhoz, a nevelésre, jó polgárok számára, az ipar hasznosságáról vagy a testnevelés fontosságáról. Megállapították, hogy Luther “he­lyesebb és nemesebb fogalmakat ter­jesztett el Istenről és az erényekről”. Egy életrajzában, mely 50 fejezetből áll, a 49. fejezetben került sor lelki tusáira, melyeket fiatal korában a kolostorban vívott, éspedig a követ­­kető fejezetcím alatt: “Betegségek, lelki tusák és egyéb szenvedések. Vájjon nem folytatható-e ez a sor (Folytatás a 13. oldalon) MELYIK L?

Next

/
Thumbnails
Contents