Calvin Synod Herald, 1982 (82. évfolyam, 1-6. szám)
1982-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD-13-REFORMÁTUSOK LAPJA Beszélgetés a Református Egyesület jövőjéről Az Amerikai Magyar Református Egyesület ohiói körzete egész napos megbeszélést tartott szombaton, március 13-án Clevelandban. A 32 delegátus és vendég a William Penn Szövetséggel való egyesülés lehetőségeiről tartott ismertető megbeszélést. Molnár József pénztáros szerint, a 86 éves Református Egyesület “elérte a tetőfokát”. Régen a tagok száma éveken át 37 — 38.000 volt, de 1980 végére már csak 24.109, és 1981 végére pedig 23.338. Az utóbbi időben évente átlag 800-al csökkent a tagság. Ennek ellenére az Egyesület vagyona évente 500.000 dollárral növekedett a jó befektetések eredményeként. 1981 végén az Egyesület vagyona $20,732.000 volt. Bertalan Imre lelkész, a Református Egyesület elnöke, beszámolójában elmondotta, hogy orvosságot keresnek a visszaesés megakadályozására. “Az egyesületeink szervi egyesítésének gondolata már 1931-ben a Konvenció tárgya volt. Dr. Béky Zoltán, volt elnök, már a beszédeiben nyilvánosságra hozta az egység gondolatát és álmát, tehát nem új dologról van szó.” Vargó Elemér alelnök-titkár véleménye szerint, a William Pennel való egyesülés jó lenne az Amerikai Magyar Református Egyesületnek és a William Penn Szövetségnek is. “Nekünk is szükségünk van rá, és nekik is. Anyagilag mind a két szervezet jól áll, de kötvények terén javításra van szükség. Bár ezen a téren a William Pennek két és félszer több van, mint nekünk — 65.135 nekik és 27.000 nekünk.” A számbeli többség miatt egypáran aggodalmuknak adtak kifejezést: “Ha egyszer elvetettük a kockát, végünk van” — mondta dr. Vizsolyi Dániel, buffalói képviselő. “Nincs biztosíték a függetlenségünk megtartására. A direktorok által tudnánk csak biztosítékot teremteni. Akkor tudunk csak belemenni az egységbe, ha a függetlenségünk biztosítva marad... koccintgatva nem akarjuk a múltunkat feladni” — folytatta. Bertalan Imre elnök, válaszában kiemelte, hogy az új igazgatósági tanácsban a direktorok mindkét szervezet részéről egyforma arányban lennének, és Károly Elemér, a William Penn jelenlegi vezetője, mint “chairman” elnökölne. Az 1986-os konvenció választásával az ő munkája megszűnne, és a még meg nem nevezett amerikai magyar testvérsegítő intézmény teljesen új vezetőket választana. Az elnök szerint “nincs semmi garanciánk arra, hogy a jelenlegi vezetőink közül bárkit is beválasszanak”. Vargó Elemér kihangsúlyozta: “Igaz, hogy nincs garancia arra, hogy bárki közülünk be legyen választva, de amikor a Verhovai és Rákóczi intézmények egyesültek mint William Penn, akkor ketten a kisebbik szervezet vezetői közül éveken át tisztséget töltöttek be Pittsburghban. Csak az marad bent, aki produkál” — mondta Vargo Elemér. — “Olyan ez mint a polgármester választás. Aki nem produkál kiesik. ” Vargó Elemér elmondta még azt is, hogy az amerikai biztosítás szakértőinek az a véleménye, hogy a 80-as években 30%-kai csökken majd a biztosító szervezetek száma, és a 90-es években pedig előreláthatólag 50%-kai lesz kevesebb biztosító társulat. “Bármilyen utat választunk, a jelenlegi felépítésünket drasztikusan meg kell változtatni. ” “A konszolidáció nyomán létrejött egységben az Amerikai Magyar Református Egyesület és a William Penn Szövetség feladná a jelenlegi alapítólevelét, és egy új alapítólevelet venne ki Pennsylvania államban, ahol a központi iroda lenne” — mondotta Molnár József. Vargó Elemér tájékoztatta a delegátusokat a jövő lehetőségeiről: “Jelenleg két nagy magyar testvérsegítő intézmény van Amerikában: a Református Egyesület és a William Penn. Az lenne a leglogikusabb, ha a két egyforma hátterű intézmény egyesülne, és közös erővel tervezné a jövőt. ” Bertalan Imre véleménye szerint az egység legnagyobb nyertese a Bethlen Otthon lenne Ligonierben, majd az ifjúság, amelyik új, modern táborhelyet kapna, és a tagok pedig több fraternális szolgálatban részesülnének. “Földrajzilag Pittsburgh és környéke ideális helyen van kelet és nyugat között arra, hogy kialakuljon egy magyar központ. ” Dömötör Tibor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspökhelyettese, aggodalmát fejezte ki: “Nagy felelősséget hárít az egység a református lelkészekre. Nem könnyű majdnem 100 év örökségét feladni. Meg kell néznünk, hogy szükséges-e ez az egység vagy nem? Nyerünk-e vagy nem? Soroljuk fel a jót és a rosszat is” — mondotta Dömötör Tibor. — “Itt az ideje, hogy mi diktáljuk az iramot az egyesüléssel kapcsolatban és nem a William Penn. Nekünk kell még négy év, és lehet, hogy 1986-ban érdekel majd az egység, de nem most áprilisban. Várjunk még! Később még mindig ki lehet szállni. ” Szabadkai Sándor, clevelandi képviselő, a rádióprogramján keresztül “vélemény kutatást” rendezett, és elmondta, hogy nem talált senkit, aki helyeselte az egységet. Szabadkai Sándor nem közölte hány egyénnel beszélt, és annak a véleménynek adott kifejezést, hogy “az Amerikai Magyar Református Egyesület meg tud állni egyedül mint idáig. Ha egyedül nem tudunk tagokat szervezni, akkor közösen sem tudunk”. Szabadkai Sándor azt javasolta, hogy “olvadjon be a William Penn a Református Egyesületbe, és akkor nem kerül a magyar vagyon idegen kézbe”. “Minden áldozatra hajlandó vagyok — mondta —, még arra is, hogy a fizetésemet leszállítsák, csak ne legyen egyesülés. ” Dr. Szabó István, a Kálvin Egyházkerület tiszteletbeli elnöke, aki hosszú ideig az Egyesület igazgatósági tagja volt, javasolta, hogy mielőtt egy igen költséges konvenciót összehívnának tartsanak egy próbaszavazást. A szavazócédulákat postán küldjék ki a tagoknak, és kérjék ki a véleményüket az egységről. “Ne hívjunk össze konvenciót. Ne dobjunk ki 80 — 90.000 dollárt, ha nincs lehetőség arra, hogy a delegátusok a konszolidációt megszavazzák. ” “Hogy adhatnak a tagok intelligens választ az egységgel kapcsolatos ismeretek nélkül?” — kérdezte Vargó Elemér. Kántor Pál, a Reformátusok Lapja szerkesztője helyeselte dr. Szabó gondolatát és javasolta, hogy “legalább itt, a clevelandi gyűlésen résztvevők szavazatát számoljuk meg tájékoztatás céljából”. Az Egyesület ve