Calvin Synod Herald, 1981 (81. évfolyam, 1-6. szám)

1981-12-01 / 5. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 15 — REFORMÁTUSOK LAPJA 450 éves a pápai kollégium Pápán, a Petőfi Gimnáziumban befejeződött — a jogelőd intéz­mény — a történelmi múltú kollé­gium alapításának 450. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ün­nepi hét. Az Alma Matert egy hét alatt sok­ezer öregdiák kereste fel. A jubileu­mi ünnepségen Pozsgay Imre Műve­lődési miniszter köszöntötte az isko­la hallgatóit, a pápai öregdiákokat, s fölelevenítette a nagy hírű Alma Mater 450 esztendős történetét, melynek során az 1531-ben alapított pápai Református Kollégium önma­gajelölte ki helyét a magyar iskola­­történet, mi több, a magyar törté­nelem legszebb, legfényesebb lap­jain. A nemzeti lét, a fennmaradás és a felemelkedés eszméit hordozó-hirde­tő iskola átvészelte az ellenreformá­ció viharait, a magyar oktatás és ne­velés fellegvára volt a felvilágosodás korában, a reformkorban és a sza­badságharc korszakában. Históriá­jának csaknem minden szakaszában szabadabb szellemben, haladóbb gondolkodásra nevelt, mint azidők­­ben a legtöbb honi intézmény, nem véletlen hát, hogy a pápai diákok, a haza és haladás jelszavát tűzve zász­lajukra, részt vettek történelmünk progresszív mozgalmaiban. Ha ta­lán túlzás is kijelenteni — mondotta a miniszter —, hogy Petőfi Sándor vagy fókái Mór éppen Pápán lett forradalmárrá, az mindenképpen bizonyos, hogy szellemi eszmélésük az ősi iskola falai között történt, ott, ahol az első évek iskolamesterének, Gyzdawith Péternek, a pápai — de mint maga is írja, “nem pápista" — káplánnak katedrájára, később olyan nagy tudású-hatású professzo­rok állottak, mint Kocsi Csergő Bá­lint, Márton István, Tarczy Lajos, avagy a reformkor híres tört énelem­­tanára Bocsor István. Tőlük vették át a világosság és a szabadság égő szövétnekeit nemzedékről nemzedék­re az utódok. Lobogott a szellem fáklyája Pápán a szabadságharc bu­kását követően, az önkényuralom éveiben, a kiegyezés utáni felemás világban is. Az iskola a legnagyobb megpróbáltatások közepette élte újabb virágkorát, megőrizve a leg­jobb hagyományokat, hirdetve a gondolatok nyíltságát, az ember­séget. A két világháború közötti időszak pápai diákjai közül sokan az ünnep­ségen is jelen voltak. Közülük sokan tanítványként ismerték meg Bene­dek Sándort, Trócsányi Dezsőt, Sza­badi Bélát, Szathmáry Lajost, Tóth Endrét, a miniszter által említett ki­váló pedagógusokat, a népfőiskolái tanfolyamok és faluszemináriumok megindítóit .Mai társadalmi életünk sok-sok neves személyisége — tudó­sok,művészek, politikusok — közül az Ady ért, József Attiláért rajongó, veres Pétert olvasó, festőnek készülő, s korunk egyik legjelentősebb ma­gyar költőjévé vált Nagy László korán eltávozott alakját idézte föl ünnepi beszédében Pozsgay Imre. “A királynő meghalt, a dolgok új rendje kezdődik" — mondta Nagy Frigyes, Mária Terézia halálakor (1780). A trónra lépő fiatal uralko­dó valóban beteljesítette ezt a vára­kozást. Nehéz volna felsorolni mind­azokat a közigazgatási, gazdasági, kultúrális, politikai és vallási re­formokat, melyekkel birodalmát, s azon belül Magyarországot is, be akarta kapcsolni a művelt és fejlett Európa vérkeringésébe. Jelen cik­künkben csak a Türelmi Rendeletről beszélünk, melyet II. József 1781. október 13-án írt alá, és a Helytar­tótanács Magyarországon október 25-én bocsátott ki nyílt parancs for­májában. Ezzel az intézkedésével II. József a protestánsok évszázados jog­­fosztottságát szüntette meg. A ren­delet kiadásától számítva két évszá­zad telt el, de a magyar protestánsok előtt még e nagy idő sem halvá­nyíthatja el a rendelet emlékét. A korszak szellemi-politikai meg­határozója a barokk volt, s fő ideo­lógusai a jezsuiták, akik mindent lat­ba vetettek annak érdekében, hogy a katolikus egyház világi imperium­­má is váljék s ismét hatalma teljében tündököljön. Nem csoda, hogy a királynő az “egy állam — egy vallás” ideológiá­jának szellemében kormányzott s az sem, hogy a zömében katolikus Szólt az 1945-ös változást követő évekről, a szegényparaszti sorból Pá­pára kerülő fiatalokról, kiknek tö­rekvése 1947-ben az ország legjobb középiskolás népi kollégiumává tette Pápát, s beszélt arról, hogy a négy és fél évszázados örökség méltó utódok­ra szállt, a Petőfi Sándor gimnázium diákjai az utóbbi három évtizedben hívek voltak a pápai hagyományok­hoz, az intézmény névadójához: az iskola padjaiból kikerülve az ország javát iparkodnak szolgálni. A jubileumi ünnepséget megelő­zően egyházi megemlékezést tartot­tak a pápai református templom­ban. A négy és fél százada alapított pá­pai kollégium jubileumi hete a vá­ros református templomában ünne­pi hangversennyel ért véget. arisztokrácia érdemszerző jó cseleke­detnek tartotta a protestánsok üldö­zését és az ellenük elkövetett jogta­lanságokat. Soha nagyobb elnyomás nem nehezedett a protestánsokra, mint éppen Mária Terézia uralko­dásának első felében. Számtalan templomukat foglalták el, vagy ko­bozták el. Vallásgyakorlatukban minduntalan zaklatták és akadályoz­ták őket. Legbensőbb egyházi ügyeikbe a klérus nem egyszer durva módon avatkozott be. A békeköté­sek és az országgyűlések által bizto­sított protestáns vallásszabadság így a régmúlt emlékévé vált. A légkör még arra is alkalmas volt, hogy Padányi Bíró Márton, a fanatikus veszprémi püspök elvileg az “eretnekégetés” jogosságát is fej­tegethesse. Bíró az 1750-ben írt, a királynőnek ajánlott “Enchiridion de fide...” c. munkájában azt ajánl­ja a királynőnek, hogy a makacs pro­testánsokat végső esetben meg kell égetni. Maga a katolikus Szirmay Antal is ezt kénytelen írni a korról: “Az utókor nem fogja elhinni a tü­relmetlenség és embertelenség azon eseteit, melyeket az én időmben a protestánsokon elkövettek.” Érthető, hogy a “teréziánus korszak” vége a protestánsok számára a megmene­külést jelentette. II. József Türelmi Rendelete a te­(Hazai Tudósítások) II. József és a Türelmi Rendelet

Next

/
Thumbnails
Contents