Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7-8. szám
CALVIN SYNOD HERALD 10 PÁLYAVÁLASZTÁS A tanítás és tanulás fárasztó munkájának körforgása állandó. Ami június végén befejeződött, az szeptemberben újra kezdődik. Igaz, a szorgalmasak, igyekvők, vagy idővel rendelkezők még a nyári vakációt is tanulásra tudják felhasználni. Sok ifjú nem látja ugyan a tanulás célját, de részt vesz benne, anélkül, hogy minden erejét és adottságát arra használná fel, hogy az életre való felkészültsége jó legyen. Amikor az új tanítási időszak elkezdődik, sok ifjúra vár a pályaválasztás kérdésének eldöntése. Más és más tárgyakat kell választania a különböző foglalkozási ágakra készülő ifjaknak. Ha nem is végleges ez a döntés, az általános iránynak meg kell lennie, melyen menet közben módosítani, változtatni lehet, de csak céltalanul sodródni az árral nem más, mint elvesztegetett idő és pénz. A szülők, tanítók, barátok, osztálytársak tanácsát meg kell hallgatni, de a végleges döntést az ifjúnak kell megtennie, aki tudja, hogy mi szeretne lenni, és mit akar elérni a jövőben. A holnap kiváló lehetőségeinek megvalósítására csak a mában lehet felkészülni. Ezért fontos a jó választás. Ne a legtöbb keresettel járó foglalkozást keressük, hanem azt, amihez kedve, hajlama, kitartása van az ifjúnak, amiben örömét találja. Szorgalom nélkül azonban még a legkedveltebb tantárgyból is elégtelen lesz a tudás. Minden erőt, tehetséget és időt fel kell használni a legjobb eredmény elérésére. Ma már csak a jól felkészült, alapos tudással rendelkező ifjak számára van jó elhelyezkedési lehetőség. Az ifjúnak szabadságában áll olyan pályát választani, hol érvényesülni akar, de nehogy azt gondolja, hogy azt könnyedén, kemény munka nélkül elérheti. A pályaválasztás felelősségvállalással is jár. Mi történne azzal a beteggel, aki felkészületlen orvos kezébe kerülne operációra ? Még erre gondolni is elriasztó ! Önfegyelem és mások jogainak, szabadságának elfogadása és tiszteletben tartása is szükséges a rendszeres tanulmányok végzéséhez. Nem sajátíthatom ki magamnak a könyvtári könyvet hónapokra, és nem küldhetem ki a szobából a társam látogatóját, csak azért, mert én éppen akkor óhajtok egy tanulmányba elmélyülni. Az alkalmazkodás kölcsönössége és egymás megbecsülése is egy kis, de fontos mozzanat az életre való készülődésben. Minél többet óhajt kapni az ifjú az élettől, annál többet kell beruházni a felkészülésbe úgy anyagilag, mint szellemileg és lelkileg. Ha egy bankba nagy öszszeget helyezünk el kamatra, sokkal többet kapunk vissza, mintha csak kis összeget tettünk volna be rövid időre. Hogyan lehet az életre való felkészülésnek értelme és célja? Csak úgy, ha a pályaválasztástól és azt megelőzően is, valamint a további felkészülés minden szakaszán nemcsak az emberek tanácsát veszi az ifjú ÉLETBŐL TANUL A GYERMEK Ha él a gyermek kritikával, Megtanulja az elítélést. Ha él a gyermek viszállyal, Megtanulja a verekedést. Ha él a gyermek csúfolással, Megtanulja a szemérmességet. Ha él a gyermek szégyenkezéssel, Megtanulja a bűnösség érzését. Ha él a gyermek eltűréssel, Megtanulja a türelmességet. Ha él a gyermek buzdítással, Megtanulja a bizalmasságot. Ha él a gyermek dicséréssel, Megtanulja az értékelést. Ha él a gyermek pártatlansággal, Megtanul igazságot szolgáltatni. Ha él a gyermek biztonsággal, Megtanul bizodalmát viselni. Ha él a gyermek hozzájárulással, Megtanulja önmagát szeretni. Ha él a gyermek elfogadhatósággal és barátsággal, Megtanul szeret etet keresni e világban. Irta: Dorothy Holte Ford.: Sziártó István igénybe, hanem igyekszik arra figyelni, Aki az ő jövője számára is az egyetlen Út, Igazság és Élet. Krisztus nélkül semmit sem lehet tenni. Van, aki ezzel nem egyezik, mert ő úgy osztja be a maga életét, ahogy éppen akarja. Igaza van. De meg is látszik az elért eredményen. Valaki erre azt mondhatja, mily sokszor a gyenge tanulók és tehetségtelenek jutnak előre, a szorgalmasak pedig háttérbe szorulnak. Ebben is van igazság. Az élet egy állandó harc, amelybe felkészületlenül beleugrani csak kiábrándulást, megszégyenülést, megkeseredettséget, s néha gyógyíthatatlannak látszó elégedetlenséget okoz. Ennek elkerüléséhez fontos a helyes kezdés, a megfelelő folytatás és a cél elérése után, soha nem szabad elfelejteni, hogy imádságos küzködések közepette hozott döntések, amelyek magukban hordozzák Isten akaratának keresését és az ahhoz való alkalmazkodást mindig meghozzák — a maguk idejében nem az embert, hanem a teremtő Istent szolgáló és dicsőítő eredményt. Hittel, Isten iránti alázattal, felelősségvállalással, embertársaink szolgálatával, szívünkben szeretettel és mindenkor békességre igyekvéssel készüljünk a pályaválasztás útján egy teljesebb, igazabb, tisztább jövőre. Király Zoltán
