Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 ^3'ényében ÖREG BETEGEK IMÁDSÁGA Gondviselőm, Édesatyám! Alázatos szívvel kiáltok Hozzád a megpróbáltatás idején, és reménykedve zörgetek kegyelmed ajtaján. Ifjúságomtól kezdve Te vezettél és hordoztál jóvoltodból, őrizted és megtartottad életemet. Veszedelemben, földi küzdelmekben kezeden hordoztál, hűséges őriző pásztorom voltál, és mindig megmutattad a szabadulás és az élet útját. Téged kereslek most is gyermeki odaadással. Hallgass meg Atyám, küldd el áldott Fiadat, drága, gyógyító orvosomat, sírba hanyatló életem egyetlen reménységét. Kegyelmedből és szent közelségedben, ha megpróbáltatással is teli, de boldog esztendőket éltem, mert Te álltái mellettem bátorító, vigasztaló, gyógyító szavaddal, és könnyebb volt a keresztem, mert annak terhe a Te válladra nehezedett. Áldalak végtelen szeretetedért és áldásaid sokaságáért, amelyekkel elhalmoztál földi bujdosásom idején, s áldalak, hogy itt is velem vagy, és segítesz fájdalmaimat elviselni. Atyám, ne hagyj magamra, hogy a gonosz el ne szakítson szent szeretetedtől, hanem hűséges lehessek Hozzád szívem utolsó dobbanásáig, amíg meg nem látlak Téged, Édesatyámat, megváltó Krisztusomat. Gyógyíts meg, erősíts meg, s ha úgy rendeled, hosszabbítsd meg földi napjaimat és add, hogy hűséggel szolgálhassalak. Legyen hátralevő életem készülődés az örök, boldog hazába, hazafelé... Földi pályafutásom, emberi számítás szerint, végéhez közeledik. Életem napja leáldozóban van. Esztendeim gyorsan tovatűntek, mintha repültek volna. Ha fogyatkoznak is esztendeim és napjaim, életem nem rövidült meg, csak közelebb kerültem a színről-színre látás boldog pillanatához, amikor megláthatom, kegyelmedből, dicsőséges atyai orcádat... Sírba hanyatló, de magasságba emelkedő útam és életem szórd tele a már-már számomra felkelő örök élet napja hajnalának aranyával, s pihentesd meg megfáradt, messzeföldről hazafelé vágyódó szolgádat. Hadd hajtsam fejemet átszögezett szent kezeidre, boldogan pihenjek el kebleden, hogy áldott legyen az Élet Kapujáig zarándoklásom, csendes kimúlásom és boldog hazatérésem, csodálatos örök otthonomba, ahol kitárt karokkal várod és szívedre öleled földi bujdosásból hazatérő gyermekedet, s adsz boldog, örök lakozást reám váró szeretteim körében, a Te atyai házadban. Ámen. Vitéz Ferenc ÁDÁZ KUTYÁM Ádáz kutyám, itt heversz mellettem. Amióta a gazdád én lettem, ez a hely a legjobb hely tenéked: nem érhet itt semmi baj se téged. Rajtam csügg a szemed, hív imádás egyűgyű szálán csügg, boldog Ádáz. Mert boldog ki jámborul heverhet valami .nagy, jó hatalom mellett. S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád bosszújára megrablod a konyhát s csirkét hajszolsz vadul a salátás ágyakon át: jámbor, noha — Ádáz. Elcsavarogsz néha messze innen, el is tévedsz kóbor hegyeinkben; avagy titkos kalandjaid vannak. Ág tép, gonosz ebek rádrohannak, zápor is lep, szőröd-bőröd átáz: ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz. Visszajössz, mert ugyan hova mennél? Hol lehetne egyéb helyed ennél? Szimatokból ezer láthatatlan ösvény vezet téged mindenhonnan hívebben, mint bennünket a látás: minden ösvény ide vezet, Ádáz! Tudod, hogy itt valaki hatalmas gondol veled, büntet és irgalmaz, gyötör olykor, simogat vagy játszik, hol apádnak, hol kínzódnak látszik: de te bízol benne. Bölcs belátás, bízni abban, kit nem értünk, Ádáz. Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál, bizalommal tudnék én is Annál megpihenni, aki velem játszik, hol apámnak, hol kínzómnak látszik, égi gazda, bosszú, megbocsátás, s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz! Babits Mihály HUNGARIAN REFORMED CHURCH of WOODBRIDGE, NEW JERSEY 75th Anniversary SEPTEMBER 23, 1979 * # a JOHN CALVIN MAGYAR REFORMED CHURCH of PERTH AMBOY, NEW JERSEY 50th Anniversary SEPTEMBER 29, 1979 * # # FIRST HUNGARIAN REFORMED CHURCH of CLEVELAND, OHIO 30th Anniversa ry of the Building of the New Church SEPTEMBER 30, 1979
