Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1979-07-01 / 7-8. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 13 jában, emlékképpen az utókornak. Lelkipásztorok ked­ves álma élő egyházat szervezni és templomot építeni. Nt. Szabó Antalnak az örökkévaló Isten „hivatalos” lelkipásztori munkája után, nyugdíjba vonulása idején adta meg ezt az ajándékot. Parragh Dezső TÓTH KÁROLY A Kálvin Egyházkerület gyűlése, Bridgeport, CT. Amerikai magyar re­formátus életünk egyik halkszavú munkása Tóth Károly, a rossvillei Magyar Református Egyház tagja, jegyzője, mindenese, egy­házmegyénk és egyházkerü­letünk állandó résztvevője. Talán gyűlést se lehetne tartani nélküle. Tóth Károly néhai Nt. Tóth Kálmán lelkipásztor és Déssy Ottilia fia. Szüle­tett Bumsideon, Chicago, IlL-ban 1909. május 8-án. A család nyolc gyermeke között az első. Tekintettel a helyi egyházi küzdelemre, kettészakadásra, a lelkészi fizetés nagyon kicsiny vol­tára, édesapjuk az Űr Jézus első foglalkozásához is fordult, hogy családja számára megkeresse a minden­napi kenyeret. Ahol nyolc gyermek van, mindig több pénzre van szükség. Így történt, hogy a gyermekek, alig hogy felcseperedtek, még a high schoolt sem vé­gezték el, már munka után láttak. Tekintettel a be­állott nehéz gazdasági helyzetre, sajnos, magasabb is­kolázásra gondolni sem lehetett, minden gyermek, élén Károllyal, munkába állott. Aztán jött a háború. Károlyt is behívták katonának. Háború után, mint ve­terán, a közeli rézgyárban kapott munkát, ahol 49 évi szolgálat után pár éve nyugdíjazták. Ügy kitanulta a kémiát, hogy ő okította a kezdő mérnököket. Időnként ha a rézgyár mellett suhanunk el, nagyot sóhajt, 49 esztendőt töltött benne ... Tóth Károly azonban nemcsak jó munkás, jó hon­véd, hanem jó egyháztag is. Áldottemlékű szüleitől csendes, békés természetet kapott; akár fát is lehet vágni a hátán, észre sem veszi. Szüleitől mélységes egyházszeretetet is örökölt. Ifjú korában a vasárnapi iskola, ifjúsági kör, C. E., színdarabok állandó szerep­lője volt, majd presbiter és tisztviselő 48 éve. Ha nem ő, egyházuk régen feloszlott volna. Ő a szíve, lelke! Ő egyháztag, tisztviselő, fűtő, egyházfi, jegyző, pénz­tárnok, gondnok és pap is! Én csak beszolgáló lelkész vagyok, ő a parókus! Történt egyszer, hogy az autóm nem akart elindulni kora reggel. Ő akkorra már elin­dult a templomba. A templomnál nincs telefon, így nem tudtam értesíteni elmaradásom felől. Délután, mi­kor elértem, mondta, hogy tudta, hogy valami baj lehetett, a gyülekezet is tudta. Ő, mint mondta, mindig készen van, hogyha nem érkezne meg a lelkész, elvé­gezze a szolgálatot. Egy vasárnap reggel, amint körülnéztem a temp­lomban, láttam, hogy csak a család tagjai vannak je­len. Kérdem is, most milyen nyelven prédikáljak, an­golul vagy magyarul, mert amint látom, csak Tóthok vannak jelen! Ez volt az egyedüli tót-magyar refor­mátus egyház, és benne csak én tudtam tótul... Hadd mondjak még valamit Tóth Károlyról, azt, hogy nőtlen ember, tehát bizonyára dúsgazdag! Egy­házának olyan képviselője gyűléseken, aki, amióta együtt járunk gyűlésekre, egyházától a mai napig egy centet sem kapott költségei fedezésére. Mondogatják, hogy teheti, mert az övé a rézgyár, ahol dolgozott, sajnos, a telekkönyvbe másképp van beírva! Keleti Egyházmegyénk azzal tisztelte meg, hogy több alkalommal főgondnokává választotta, mely tiszt­ségnek emberül megfelelt. Minden gyűlésre, jubile­umra, bankettre együtt járunk. Vannak, akik emlékez­nek még arra a Ligonierben tartott egyházkerületi gyű­lésre, melyen egy csutkapipával ajándékozott meg, s a teremben az egyik oldalon az ő, a másikon az én pipám füstje gomolygott a magasba. Meg is állt az egyházkerület gyűlése egy percre, hogy megcsodálják ezt a párját ritkító eseményt... Végül még egyszer megemlítem, hogy Tóth Ká­roly papfiú. Még pedig a javából! Amióta oda járok, ide s tova 24-ik esztendeje, nem volt egyetlen olyan karácsony vagy húsvét, amikor ajándékot ne adtak volna, a „Nőikörtől...” A Nőikört pedig még ez ideig nem láttam ... Valahány papjuk volt eddig, mind­egyik üdvözletét küld a gyülekezetnek, s ők is minden gyűlés előtt küldik köszöntésüket volt lelkipásztoraik­nak ... Én nagyon boldognak érzem magam, hogy meg­ismerhettem, hogy 24 éve együtt, illetve vezetése mel­lett szolgálok. Nagy örömmel és nagyon boldogan mu­tatom be önöknek legkisebb egyházunk, s egyben egy­házkerületünk egyik legnagyobb fiát: „Nagytisztele­tű” Tóth Károlyt! Isten tartsa meg még nagyon sokáig közöttünk, s gyülekezeteinknek és egyházkerületünk­nek pedig adjon az Űr számos ilyen illusztris papfiút, egyháztagot és tisztviselőt! Dr. Vitéz Ferenc (folytatás a ll-ik oldalról) évét Claremont, Califomiában töltötte. Meghalt ez év június 8-án Califomiában. Gyászolja fia, Károly, ezredes és leánya Sára, Mii­lemé. Emlék istentisztelet a Claremont-i United Church of Christban tartottak június 17-én. Johnstownban a Grandview Temetőbe temették férje mellé június 15- én. A temetési szertartásban részt vett Ft. Parragh De­zső püspök, Kovács Zoltán esperes és Antal Árpád volt johnstowni lelkész. Legyen álma csendes. Áldás és béke poraira! Vitéz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents