Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3-4. szám

REFORMÁTUSOK A Kálvin Egyházkerület CalvinUCDAI n . ** SYNOD n t LAPJA Alapítva 1900-ban Szerkeszti: Vitéz Ferenc 79-ik évfolyam 1979 március—április 3—4. szám KITÁROM RESZKETŐ KAROM Kitárom reszkető karom Ölelni földedet, Melyre záporként hullatom Fiúi könnyemet. Sziilöttidben csalatkozám, Te hű s igaz talál, hazám! Fogadjad esküvésemet Midőn kibujdosom, Hogy szende, nyájas képedet Szívemben hordozom S amíg koporsóm eltakar, Leszek külhonban is magyar. S hogy álmom édesebb legyen, Hazám határirul — Maroknyi port viszek velem Síromba zálogul, így bármi távol ég alatt Tőled nyerem nyugalmamat! Kunoss Endre Soha el nem hagyhatod hazádat; útjaidat akármerre bolygod, egy országot hordozol magaddal, veled jön egy makacs íz, egy halk dal: viszed, mint a kárhozott a poklot; de halálig, mint ki bűn között él, várja híven az Éden sugáros türelme: úgy vár reád a város és a kis ház, melyben megszülettél. Babits Mihály ADALÉKOK A KIS NÉPEK TERMÉSZETRAJZÁHOZ a kis népek általában a nagyobbak zsebében üldögélnek onnan ágálnak s hadonásznak: „hitvány bitorló!" vagy „drága barátaink!" történelmi tornádók idején beleesnek egy vízzel teli patanyomba végigdübörög rajtuk a nehéz lovasság földbe lapítják őket a hernyótalpak de aki túléli tépetten csonkán fél-gutaütötten tovább ágál s hadonászik — fejüket csóválják az óriások: „micsoda szívósság! „ki hitte volna!" egy ilyen kis nép elég sokat kibír Gömöri György HÍVEN MINDHALÁLIG Fabricy Kováts Mihály hősi halálának kétszázadik évfordulójára 1979. május 11-én lesz kétszáz éve annak, hogy az első magasrangú amerikai magyai tiszt életét áldozta az Amerikai Egyesült Államok szabadságának és füg­getlenségének oltárán. Kováts Mihály az amerikai függetlenségi háború­ban nagy hírnevet szerzett Pulaski Légiónak volt szer­vezője, kiképzője és ezredparancsnoka. A légió élén végrehajtott haláltmegvető huszárrohamban elesett ugyan, de sikerült megakadályoznia azt, hogy a ka­tonai és gazdasági szempontból egyaránt létfontosságú Dél Karolina-i kikötőváros, Charleston, az angolok ke­zére kerüljön. 1778-ban Sir Henry Clinton vette át a tehetetlen Howe tábornoktól az angol erők parancsnokságát. Ha­dászati tervében Charleston elfoglalása különös fon­tosságot kapott. Az amerikai viszonyokat jól ismerő Clinton rájött arra, hogy az északról déli irányba meg­ismételt támadások nem vezethetnek sikerre a csapa­tait elismerésre méltó ügyeséggel irányító Washington­nal szemben. Alapvetően új tervet dolgozott tehát ki az elhúzódó felkelés mielőbbi elfojtására. Prevost tábor­nok parancsnoksága alatt háromezer válogatott gya­logosból álló seregtestet hajókon délre küldött azzal a feladattal, hogy előbb a Georgia-i Savannah és a Dél Karolina-i Charleston kikötővárosokat a száraz­föld felől foglalják el, majd innen a királyhű telepe­sekkel megerősödve törjenek északi irányba a gazdag déli erőforrásoktól elvágott felkelők hátába. Mikor Washington nagy későn ráébredt Clinton kibontakozó hadműveletének rendkívüli veszélyére, sietve néhány gyorsabban mozgó egységet irányított a déli hadszíntérre, hol Lincoln tábornok volt a kü­lönböző felkelő erők főparancsnoka. Ezek között volt a Pulaski Légió is. Az indiánok elleni harcokban és járványoktól meg­tizedelt légió lovassága 1779. május 8-án, gyalogsága pedig május 11-én reggel érte el Charlestont, körül­belül ugyanakkor, amikor Prevost elővédje is a város alá érkezett. Létszámuk Pulaski jelentése szerint alig érte el a 150 főt.

Next

/
Thumbnails
Contents