Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11-12. szám
REFORMÁTUSOK A Kálvin Egyházkerület CALVINMCDAI H hi,*,,k"lapii SYNOD n tq/ALL/ LAPJA Alapítva 1900-ban Szerkeszti: Vitéz Ferenc 78-ik évfolyam 1978 november—december 11—12. szám KETTŐS ADVENT L. Ézsaiás 35. T. Máté 24:42. Kedves Testvéreim! A keresztyén ember élete csodálatos, örökös várakozás, örökös adventi időszak. Ez a szent várakozás megtölti a keresztyén ember szívét, életét drága tartalommal, kimondhatatlan boldogsággal, szent reménységgel, s bár életútja nyomorúságon, megpróbáltatáson át vezet, akkor is emelt fővel és élő reménynyel tud haladni a csodálatos beteljesedés felé. Ha azt akarjuk, hogy életünk értékes lehessen, adventben kell élnünk. A mának sok-sok gondja, a holnap és a jövendő előre vetődő árnyéka sem tud megrettenteni, megingatni, mert magasba tekintő szemünk látja a biztos segítséget, szívünk megtalálta szerető Urát, s nyugtalan lelkünk elpihen ölében. Földi életünk nagy átértékelésen megy keresztül, sok minden aláhull Isten rostáján, sok mindent messze sodor a tisztító szél. Amik egykor értéket jelentettek, megeszi a rozsda, megemészti a moly, drágakövek hitvány kaviccsá válnak, mert igazi, új értékek születnek. A közelgő töviskoronás király dicsőségének feltetsző sugara botladozó lábunk útjára hull, hogy megvilágítsa a mindkét végéről fogyatkozó utat, és világítsa meg és ragyogja be reáhasonuló arcunkat... Szokjék az örök fényhez... Az advent a keresztyén élet leggazdagabb időszaka. Az advent a tizenkettedik óra, hajnalba nyúló, átvirrasztott éjszaka, a teljes erő összeszedése, a hit, remény, szeretet, hűség, áldozatosság, imádság végső erőpróbája. Lehetett szép és eredményes az életed, de nagyon vigyázz az adventi teljes odaadásra, hogy el ne ess, mielőtt Szabadítod megérkezik. Az adventi várakozás kettős várakozás: I. Mi várjuk eljövendő Urunkat és II. Urunk vár reánk. I. A mi várakozásunknak van egy-egy a. évenként megismétlődő időszaka, b. van a Krisztus-tudattól a reátalálásig egy személyenként változó hosszúságú szakasza és a c. a keresztyén ember egész életén át való várakozása Ura eljövetelére. a. Az évenként megismétlődő advent megszokottá lett. A templomokban az eljövendő Krisztusról szól az Ige. A vasárnapi iskolákban kiosztják a karácsonyi ünnepélyre a verseket, tanulják a karácsonyi énekeket, a Mikulást jóelőre kioktatják, milyen puskát hozzon karácsonyestére. Az üzletek megtelnek a karácsonyi díszek és millió fajta ajándék ragyogásával. Feldíszítik a házakat, utcákat, a hangszórók karácsonyi dallamokat harsognak az énektelen ajkú embereknek, akiknek mit sem jelent a karácsony. Harsog az ének, szinte tapadós a karácsonyi hangulat, hitetlenek hitetleneknek adnak el ajándékot. Népszokás, jó üzlet lett . a dicsőséges nagy isteni beteljesedésből, a drága, szent karácsonyból. Az egyház szinte eltörpül, jelentéktelenné válik a karácsonyi készülődésben. A Krisztus és a Róla szóló evangélium el van rejtve, ki van nyomtatva, s az Ő tanúi nem tartják alkalmasnak az időt a Róla való bizonyságtételre, vagy talán nincs mondanivalójuk? — holott az egész városnak, az egész országnak, az egész világnak pünkösdi szent Jeruzsálemnek kellene lennie, ezernyelvű bizonyságtételtől kellene visszhangoznia az egész világnak a Krisztus, a Szabadító eljövetelének hírétől... S mi próbálgatjuk a karácsonyi ruhát, válogatjuk az ékszereket, ahelyett, hogy gyászba öltözve, bűnbánatot tartanánk, s könnyes, véres verejtékkel virrasztanánk könyörögve, hogy legyen nekünk is karácsonyunk, hogy érezzük, hogy a mi Szabadítónk született meg. Az adventi várakozás ott mélységes, ahol gyásszá lett a pompa, ahol némaságával is hallhatatlanul, de annál valóságosabban beszél a becsű1 H templom, ahol a katakombákból sóhajt szabadító Krisztusáért a küzdő, könyörgő, virrasztó Egyház. Az advent mélységét azok érzik, azok várják a karácsonyt, akiknek nem lehet karácsonyra készülniük, akiknek nem lesz illatos fehér kalácsuk, csak könnyes, keserű kenyerük, és akiknek nem lesz karácsonyfájuk, mert nem válik valóra a kicsi fenyők álma, hogy egyszer karácsonyfává nőjenek, mert sövénykaróvá, akasztófává és koporsó deszkává kell lenniük, — s mégis van ott advent és lesz ott karácsony, mert semmi egyebet nem várnak és nem kívánnak, hanem csak a Szabadító Krisztust...
