Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9-10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 A MAGYAR UGARON Elvadult tájon gázolok: Ös, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar. Lehajlok a szent humusig: E sziizi földön valami rág. Hej, égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág? Vad indák gyűrűznek körül, Míg a föld alvó lelkét lesem, Régmúlt virágok illata Bődít szerelmesen. Csönd van. A dudva, a muhar. A gaz lehúz, altat, befed S egy kacagó szél suhan el A nagy Ugar felett. A MAGYAR MESSIÁSOK Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Óh, semmit se tehettek. NEKÜNK MOHÁCS KELL Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány-népek langy szívű sihederje, Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk. KÉT KURUC BESZÉLGET .Merre, Balázs testvér, de merre, de merre?’ ..Azt mondom én, testvér, jobb lesz ha semerre. Sorsunknak sorsával már régen számoltak, Már nem a mi dolgunk, hogy mi lesz a Holnap." ,Hát várjunk pipogyán legcsúfosabb végünk?’ „Öreg Balog testvér, ez nem a mi vétkünk, lit régik a bűnök, itt régik az átkok S itt újak a bűnök s itt újak az átkok.” ,De hogyha az ember mégis csak dacolna?’ „Igen, ha az ember igen erős volna. így a szegény ember megmaradhat veszteg, Se nem nagyon hajráz, se nem nagyon reszket.” ,Óh, jó kurucoknak ilyen rút, rossz végük, Ennen szíveikben lakik ellenségük.’ „Hurcolj engem, testvér, az Isten trónjáig, Ott is csak ezt mondom halálig, halálig. Ha az Isten látná, látná az én gondom, Látná, hogy ezeket keservesen mondom.” ,Hát így lakik benned a jóságos Isten?’ „Hát hogyha jóságos, jöjjön és segítsen. Addig pedig, testvér, amíg álljuk, álljuk, Kuruc életünket megállván csináljuk, Lehet, hogy az Isten nem engedi vesztünk, De már ne rohanjunk és ne lelkendezzünk.” ÜZENET AMERIKAI VÉREIMHÖZ Én véreim, akiket közös átkunk Vett el tőlünk s szakított messze-messze, Tán túl-sokszor jutunk az eszetekbe. Hajh, pedig a magyar élet rohan már S özönvizéből csak az, ki kilábol, Kit rút közeitől messze-csal a Távol. Messzi-magyarok, jaj, be irigyellek: Itthon már minden elvesztve előre S boldogok vagytok: messze vagytok tőle. AZ ÜR ÉRKEZÉSE Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De öt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. A Kálvin Egyházkerület Ady-ünnepségét 1977. április 19-én, évi közgyűlésén tartották Ligonier, Pa.-ban.
