Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3-4. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 15 34 MAGYAR ÉRTELMISÉGI A CHARTA 77 MELLETT Az első csoport, amelyik megtámogatta a Charta 77-et kibocsátó cseh értel­miségieket, egy 34 személyből álló magyar együttes volt, amelyik az év elején a következő szövegű nyilatkozatot juttatta el Párizson keresztül Pável Kohouthoz, a cseh cső por vezetőjéhez: Pável Kohout-nak a Charta 77 szóvivőjének NYILATKOZAT Szolidaritásunkat fejezzük ki a Charta 77 aláíróival, és elitéljük az ellenük gyakorolt repressziót. Meggyőződésünk, hogy az emberi és állampolgári jogok védelme egész Kelet-Európa közös ügye. Budapesten, 1977. január 9-én Bencze György filozófus Csalog Zsolt író Csoóri Sándor költő Dallos György író Donáth Ferenc közgazdász Donáth Péter festő Eörsi István író Erdélyi Ágnes filozófus Fehér Ferenc filozófus Háber Judit szociológus Haraszti Miklós író Jánossi Ferenc közgazdász Kardos Julianna kémikus Kennedy János kritikus Kis János filozófus Ludassy Mária filozófus Márkus Mária szociológus A nyilatkozat nagy felfordulást kel­tett pártkörökben, különösen az aláírók nagy száma miatt. A Párt elhatározta, hogy leszámol a rebellisekkel: akik ál­lásban voltak, azok közül többet felfüg­gesztettek, a „free lance” íróktól és művészektől pedig nem vettek át mű­vet. Hogy további és komolyabb retor­ziókat is lehessen alkalmazni, összehív­ták a Politikai Bizottságot, amelyen Aczél Györgynek kellett volna a Párt álláspontját kifejteni és javaslatot ten­ni. Az utolsó pillanatban azonban válto-A VIII. Budapesti Zsinat megnyitá­sát jelentettük olvasóinknak múlt szá­munkban. A budapesti Reformátusok Lapja részletesen beszámol a zsinatnyi­tásról, ebből választottuk ki az itt kü vetkező érdekesebb idézeteket. Dr. Zsebők Zoltán, világhírű orvos­­professzor (itt az Egyesült Államokban is használják az orvosképzésben két rá­­diológiai szakkönyvét), a Dunamelléki Egyházkerület főgondnoka, a Zsinat új­ra választott elnöke többek között eze­ket mondta: Márkus György filozófus Mészöly Miklós író Nádas Péter író Papp Mária nyelvész Petri György író Réz Pál író Radnóti Sándor kritikus Soós Vilmos filozófus Szabó Miklós történész Tordai Zádor filozófus Vajda Mihály filozófus Váradi Szabolcs költő Vezér Erzsébet irodalomkritikus Fodor Géza kritikus Heller Ágnes filozófus Kocsis Zoltán zeneművész Poór Péter irodalomtörténész zás állt be. A Politikai Bizottság ülésén Aczél helyett Kádár János szólt. Elő­terjesztésének magva az volt, hogy a „Charta 77” csehszlovák belügy és ma­radjon is az. Nem helyeselte ugyan, hogy a magyar értelmiség egy része nevét adta a tiltakozáshoz; de ha már így történt a dolog, még nagyobb hiba volna a dolgot tudomásul venni, és az aláírókból mártírt csinálni. Az egész ügy felett napirendre kell térni — mon­dotta — senkit nem kell megbüntetni, így majd az egész dolog szépen elalszik magától. „A magyar kálvinizmusnak köteles­sége a világ és önmaga iránt, hogy fenn­maradjon s betöltse küldetését. Ehhez az szükséges, hogy legyen történelmi arányérzékünk, legyünk józanok és mér­téktartók feladataink teljesítésében. Le­gyünk ismeretében annak, hogy egy or­szág jövőjének alakításában az anyagi erőkkel egyenértékű a szellemi erő, s ha egyházunk anyagi erői jelentéktelenek is, szellemi erőink annál hatásosabban munkálkodhatnak a haza és a nemzet szolgálatában.. . Mi és mindnyájan azok, kiknek vál­lára épül a jövendő, kiknek hite tetté tud válni, ki félti a haza, az egyház, a nemzet sorsát, álljon szoros rendbe, kéz a testvérkezet találja meg, s mindenki vegyen részt az egyházunkat megtartó és fenntartó munkában. Mi az, ami szoro­san összekapcsolhat bennünket? Nem egyéb, mint a hitünk igazsága.” Dr. Bartha Tibor lelkész-elnök töb­bek között az egyház gondjairól szólott: „Jelentésem hallgatója azt mondhat­ja, eleddig csak biztató, növekedésre val­ló jelekről emlékeztem meg, holott egy­házunk életének, szolgálatának képe nem ennyire egyértelmű: ellentmondá­sos. Komoly lelkészhiánnyal küzdünk, a migráció, urbanizáció következtében el­halnak tanyai gyülekezeteink. Bár a templomlátogatás mértéke magasabb ha­zánkban, mint például a nyugat-európai egyházak legtöbbjében, mégis tudunk elnéptelenedett gyülekezetekről és elöre­gedett gyülekezetekről. Komoly problé­mát jelent nálunk is, mint a világ bár­mely más pontján, az ifjúság egyházi kapcsolatainak, vallásos érdeklődésé­nek, illetve érdektelenségének az ügye, valamint sok keresztyén szülő közönye. Rendkívül súlyos jelenség, hogy egyhá­zunk még mindig nem tudja életének, szolgálatának anyagi terheit maradék nélkül vállalni.. . . Senki ezeknek a problémáknak a meg­létét elkendőzni nem akarja, a kép ezek­­kell a vonásokkal együtt teljes... Mél­tatlan és igaztalan lenne, ha önmagun­kat áltatva é,s másokat megtévesztve az említett problémák forrását máshol ke­­resnök. De ugyanitt van a megoldás kulcsa is: a Krisztussal való közösség­ben és az Ő egyháza iránti felelősség­ben megújuló gyülekezet bizonyságtéte­le és hálaáldozata.” Dr. Finta István, a RL szerkesztője többek között ezt írja a Zsinatot üd­vözlő üzenetében: „Adassák meg a könyörgésnek az a Lelke, amellyel a Szentlélek segítségül jön erőtlenségünkben és alkalmassá tesz bennünket arra, hogy a test tagja­ként egységesen és együtt kivehessük a részünket a feladatból. Az egyház egy­sége sohasem állott a rábólintás egy­ségéből, hanem abból az imádságos ke­resésből, kutatásból, amellyel a külön­böző gyülekezetek és annak tagjai meg­keresték és megtalálták azt a munkát, amit éppen rájuk bízott megváltó Urunk, a Jézus Krisztus. Ehhez nem le­het egyházi törvényeket hozni, nem le­het rendelkezéseket osztani, csak meg­alázkodni és a Lélek előtt engedelme­sen megállni.” ZSINATI IDÉZETEK

Next

/
Thumbnails
Contents