Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-11-01 / 11-12. szám
A GÁLYARAB—KANTÁTA PÁLYÁZAT EREDMÉNYE Lapunk 1975. évi 48. (nov. 30-i) számában közöltük dr. Piri József (USA, Cleveland) pályázati felhívását egy gályarab-kantáta szövegének megírására. A hirdetményre huszonegy mű érkezett. A bíráló bizottság a legjobbnak a „Légy hű mindhalálig” I. jeligéjű pályamunkát ítélte, mert az változtatás nélkül megfelel a pályázat feltételeinek, történelmi szempontbból hű, jól zenésíthetű. írója dr. Szathmári Lajos, Budapest. Másodiknak az „Igazság” jeligéjű pályamunkát rangsorolta, amely jó felépítésű, jó verselésű, de túl hosszú. írója ifj. Hörömpő Gergely, Hévízgyörk. Harmadiknak rangsorolta a „Légy hű mindhalálig” II. jeligéjű munkát, amelyben Ruyter admirálisnak beszélik el történetüket a gályarabok. írója Szombathy Gyula, Budapest. Figyelemre méltónak találta a bizottság a „Szenvedés hatalom”, „Ecce Homo”, „Száky” jeligéjű munkákat. E két utóbbi azonban nem a gályarabokról szól. Több olyan pályamű akadt, amelynek mind történeti, mind teológiai szempontja hibás. Nem a tárgykörbe illő eseményt tárgyal (pl. a nápolyiak lázadását a Habsburgok ellen, a Klarissza rend alapítását, Szent Januárius csodatételét). Olyan szerző is akadt, aki nem megfelelő forrásmunkákat (pl. regényeket) használt, ezért a történelmi adatai hibásak. (Ruyter admirális pl. sohasem lövette Nápoly bástyatornyait, hiszen szövetségese volt a nápolyi királynak.) Akad szerény, rövidebb emlékezés is, amely kantáta szövegnek kevés (Fecske, Muskátli, Gályarabok, Betlehemi csillag, Debora, Sion), annál inkább friss, olykor szonett szerű rezdülése a léleknek, a gályarabok szenvedéseire emlékezve. Több vers mutatta, hogy írója a Reformátusok Lapja hűséges olvasója, forrásmunkái megnevezésében is hivatkozott a lap közleményeire. A bíráló bizottság (R.L. 76. márc. 28.) Kantáta Légy hű mindhalálig! a magyar gályarabok megszabadulásának 300. évfordulójára Kezdő kórus: Az Úr nevéért szenvedőknek Vigasztalásuk egy vagyon: övék az Élet koronája Amaz utolsó napon. Ha éheznek és szomjúhoznak, Az Űr táplálja őket Elégségesen, És kínkeserves rabságukból Kihozza romló testüket Kegyelmesen. 12______________________________________________________________ CALVIN SYNOD HERALD A hús, a vér elomlik A megpróbáltatások útjának felén, A megdicsőült lélek végül Ott nyugszik el boldogan az Úrnak kebelén. Narrátor: Anno ezerhatszázhetvennégy. A pozsonyi vésztörvényszék lázadással vádolt sokszáz protestáns prédikátort és tanítót. Amelyikük hajlandó volt hivatásáról lemondani vagy kivándorolni hazájából, azt elengedték. Akik azonban nem lettek hitük árulói, azokat bilincsekbe verték, és Kapuvár, Sárvár, Lipótvár szennyes börtönei, rablánc, állati munka, kifosztás, ütlegek és betegségek várták. Este, munka után, ha még volt erejük, zsoltárokat énekeltek börtöneikben, és a szánakozó lakosok részvéttel hallgatták őket. Gályaralwk kara: Szenvedek békével, Magamat is ezzel Biztatom mindenekben, Többet én Megváltóm Szenvedett, jól tudom, Üdvösségemért testben. Nem egyedül vagyok Földön, ki nyomorgók, Szenvedik ezt is többen. Lakosság női kara: Istenfélők, bízzatok Istenben, Higgyetek Ő segedelmében, Bízzatok e pajzsban! Narrátor: Börtöneikből gyalogosan, lábukon vasbéklyókkal hajszolták őket Kollonics püspök kegyetlen katonái havas hegyeken keresztül. Kéthónapi vánszorgás után az életben maradt harminc prédikátort Nápolyban gályaraboknak adták el spanyol hajókra. Gályarabok kara: Lábunk sebes nehéz bilincsektől, Hátunk véres kemény ütésektől, Meztelenül vonjuk súlyos evezőnket, Éhezve fogyasztjuk maradék erőnket. Aljas fogolytársak, rablók és gyilkosok, Istenünk, nevedet átkozzák, mint barmok. Küszködünk, lihegünk szennyben, verejtékben, Nevedet kiáltjuk, segíts meg, Úristen! Halál árnyékában kegyetlen szenvedünk, Ö sötét völgyében sírunk, de nem félünk, Mert velünk vagy mindig, mindenütt, mi Urunk, Vessződ és botod fáj, de megtanít bíznunk. Narrátor: Két esztendei szenvedés után a holland hajóhad vezére, Michael de Ruyter admirális,
