Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1-2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST QÁLYARABOK Mik vagyunk? Kutyák? Miért? Eretnekek? Kis szobor állt a Nagytemplom megett: a Gályarabok! — Hősök! Mennyi gyász! És mintha az a titkos Nyomozás, a távoli, az Inkvizíció, az iszonyúnak hitt központi szó engem vert volna őseim helyett vasra, kínpadra, olyan rémület markolt szívembe. Fürkész gondolat, ott kezdtem álmodni álmaidat, ott csatáztam veled (s mily naivan!), fekete Róma! Gyanú s ami van emberség bennem, mind abból fakadt, hogy sirattam áldozataidat; mert hiszek benned, jóság, türelem, hiszek benned, isteni értelem, — hiszek benned, szabadság szeretet, s hiszem, hogy győztök, tiszta fegyverek. Szabó Lőrinc Megjelent az új magyar Biblia és Szenczi Molnár Albert zsoltárai. Két könyv; Az egyikben maga Isten szól; a másik is magasztos beszéd: Hozzá és Felőle — Zsoltár ... Ünnepeljük; az egyház és a magyar nemzet büszkeségei... Az emigránsnak: gyanú, a kommunistának: propaganda, az államnak: pénz—dollár..! de a hívőnek: Ige — Üt, Igazság, Élet.. ! Vitéz Ferenc A negyvenkét elítéltből harmincán jutottak el a gályákra. Négy hajóra osztották szét őket: a Don Pedro Toledo, Gonsalvo da Cardova, San Jago és a Santa Clara pokollal felérő fedélzetére. Mi is volt a gálya? A XVIII. századbeli gálya 36 méter hosszú és 6 méter széles földközi-tengeri hadihajó volt. Lehetett egy-két latin vitorlája is, de a fő hajtóereje az az 52 pár 10—10 méter hosszú evező volt, amelyet lapátonként 3—6 ember, összesen 200—200 elítélt bűnöző, vagy pénzen vett rabszolga vont, vérrel verejtékezve. A kisebb hajókon a lapátokból csak egy sornyi volt, a nagyobbakon, rézsútosan egymás fölött, három sornyit raktak. A raboknak napi húsz órát is kellett evezniök, állva, kipeckelt szájjal; hogy ne üvölthessenek oly nagyon. Padjukhoz voltak láncolva, azon pihentek, aludtak s arról halálukig el nem mozdulhattak. A mi gályarabjaink eléggé szűkszavúak a gályák életének a leírásában. Szabó Lőrinc a Testvérsíratókban bővebben írja le a hitükért gályákra vetettek állati tengődését. Sütöttek izzó bélyeget lapockánk csontja fölé; gyilkos dobott be gyilkosok s gonosztevők közé. Ágyékunkon pár rongy darab, tetves, fekete zsák; padunk alatt bűz és mocsok az emberi rondaság. Vályúba dobják este elénk a korpát: — egy marék . . . „Disznónak több jár, a rabok gyomrának ez is elég!” Étkezéskor, olykor anélkül, hogy az evezést abbahagyták volna, az őrök kikotorták a szájukból a rugós, körte alakú pecket, és ecetes boros kétszersültet tömködtek beléjük. A legfrissebb közvetlen tudósítást a gályarabok életéről a leghíresebb magyar levélírótól, Mikes Kelementől kaptuk. Ö ugyanis II. Rákóczi Ferenccel, cjályarabob szobra
