Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9-10. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD „kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ö szerelmes Fia birodalmába.” Pál az első, aki a keresztyén megtapasztalás teológiáját adja. Nem szégyenli az evangéliumot, mert Isten hatalma az a hívők megmentésére. „Az Isten igazsága” kijelentetik az evangéliumban a hívők számára. Pálnál „az Isten ereje az üdvösségre” és „Isten igazsága” fedik egymást. Az embernek tökéletes kapcsolatban (viszonyban) kell lennie Istennel, hogy Isten igazságában éljen. Ez az az isteni követelmény, mely tudatossá válik Pálban, amiben részesülnie kell az embernek, de, amit egyedül nem tud elérni. Számára ez az evangélium keresztje és dicsősége. Szerinte Isten igazsága egyenlő Isten kegyelmével, és ezt az ember méltatlan fiaira árasztja. Az első lépés — Pál szerint — ehhez az új, Istenhez való kapcsolathoz a hit, amely nem más, mint a Lélek teljes bizalma a maga saját elégtelenségével — Isten mindenhatóságában. A kapu kitárul, és a lélek újjá lesz; új teremtés, Isten életének részese lesz, örökké él. Ezt az új állapotot Pál „megigazulásnak” nevezi. Ebben az ember nem változik át etikai tökéletességgé, hanem Isten családjába fogadtatik be a kegyelemben való növekedés reménységével. Ez a kegyelem evangéliuma! Ez a fiúság pecsét, amelyért lett az egész teremtés. Akik részesülnek ebben az új életben, és átélik (enjoy) ezt a lelki szabadságot, — Krisztusban vannak (in Christ), és követik (utánozzák — imitate) Krisztust a szeretet igazságában járva. A Krisztusban lenni, Pál számára, ez a lélek belső lehetősége (állapota). A Krisztusban lenni, azt jelenti, hogy megtalálta az örök életet; Isten országában van. Előzetes megbizonyosodás. A Krisztusban való megtapasztalás mélyén a teljes evangélium — kerügma — valósága az alap. A Krisztus-tény a fundamentum. Pál megtapasztalásához a kulcs a „Lélekben” (in the Spirit) található. Aki a Krisztusban van, a „Lélekben” van. A föltámadott Krisztus az, mint az „Életadó Lélek”, aki lakozik a hívőben, és akiben lakozik a hívő. Pál megtapasztalásának személyi jellege. Pál megtapasztalását Krisztus misztikának állították a teológusok, mely a görög miszticizmuson és pogány környezetben épült. A Krisztusban való megtapasztalás akkor kezdődik meg, amikor a személyes (egy lélek) lélek szembekerül azzal, amit Isten akart adni az embernek a Krisztusban, meglátja ezt, hittel elfogadja, mert csak így érhet el a lélek rendeltetési céljához. Így hát a keresztyén ember személyi élete gyökeres változáson megy át. Pál más volt megtérése előtt, mint után. A Krisztussal való találkozásában lelke egyesült Krisztussal. így, akik a Krisztusban vannak, a Krisztus életének részeseivé lesznek. Azzal vádolták, hogy keresztyén szabadsága szabadossággá lett, pedig az új életet a bennelakó Krisztus Lélek megnyilatkozásának spontánsága jellemzi. Élményét a korai keresztyénség és keresztyén egyház teljes mértékben átélte. Ez az erő nyilatkozik meg a keresztyén mártíromságban. Testületi (social) jellegű a Krisztusban kifejezés. A megtapasztalás testületi vagy társadalmi jellege a Krisztus és az Egyház viszonyában található meg. Akik a Krisztusban vannak, azaz bensőséges egységben az életadó Lélekkel, Lélekben egységben vannak egymással is. Ez a koinonia, mely az ősegyház első neve. A Krisztusban létei az „ecclesia” karakterisztikus, és konstrukció vonása lett. Ez a közösségi jelleg akkor domborodik ki, amikor Pál Kriszusról, mint az Egyház fejéről beszél. Pál számára az Egyház és Krisztus azonos. A Krisztusban lenni, tehát egyenlő az Egyházban létellel. C. H. Dood véleménye szerint a megkeresztelt egyén van Krisztusban. A közösség az a talaj, amelyben a Lélek gyümölcsei nőnek személyeken át. Akkor jut el valaki „érettségre”, ha Krisztus testének foglya marad. A jelenkori keresztyénség következményei. Akik Pál teológiáját a múlténak tartják, megüresítik a keresztyén életet, A Krisztusban létei teológiai fogalom. Ha ezt kivesszük az evangéliumból, megszűnik evangélium lenni, csupán etikai példa lesz a történeti Jézusról. Ekkor vesszük ki a keresztyénség szívét. A keresztyénség központi ténye az, hogy egy győzedelmes Urat imádunk, aki legyőzte a halált, aki él és uralkodik. Ha jelent valamit a föltámadott Krisztusban való hit, azt jelenti, hogy ma is él és hat, és jelen van azok életében, akik hisznek Benne. A Krisztusban létei következtetésképpen jelenti, hogy a Krisztusban létei a földi, idői keret között is része az örökkévalóságnak. Az örök élet nem egy jövőben kezdődő élet, hanem a jelenben már megtapasztalt valami. Ez a hívő halhatatlanságának bizonyossága. A „Krisztussal” lenni — kifejezés eszkatológiai formája a Krisztusban léteinek. A halálontúli élet folytatása lesz annak az életnek, mely most Krisztusban van, csakhogy új szférában, új körülmények között. Amíg a hívők erre a konszummációra várnak, addig életük „el van rejtve a Krisztussal Istenben”, és így „örökké a Krisztussá/” vannak. A keresztyénség „másvilágiassággal” vádoltatott, s ezutáni vágyakozásuk önzésnek tartatott, a Krisztusban tétel egy más világ polgárságát jelenti. Péter első levelében a keresztyének „vándorok és bujdosók”, akik polgársága másutt van. Ez eszkatológiai gondolat. Polgárságuk az örökkévalóságban van, és ők annak a polgárságnak az életét reprezentálják itt. Akik Jézus Krisztusban vannak — azaz az Egyházban — új emberiséget alkotnak, melynek feje a Krisztus. Az Egyház azok társadalma ( akik az Isten életéből részesülnek (share). Moffatt „mennyei kolóniának” mondja az Egyházat, mely az örök életet tükrözi. A keresztyénség magasztos gondolata ez. Az Egyházban levők kötelessége megvalósítani, megtestesíteni, Isten életét az emberek között. A Krisztusban lét a mai időkben az ökumenizmus alapjává lett. A keresztyén hívők „mind egyek a Jézus Krisztusban” (Gál. 3:28). Ez nem függ külső akadályoktól. A Krisztusban minden emberi akadályozottság, megkötés feloldódik, és egyetlen közösség van, mely Isten Lelke produktuma, mely Isten ki* 1
