Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1976-09-01 / 9-10. szám

10 CALVIN SYNOD HERALD „kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és ál­­talvitt az Ö szerelmes Fia birodalmába.” Pál az első, aki a keresztyén megtapasztalás te­ológiáját adja. Nem szégyenli az evangéliumot, mert Isten hatalma az a hívők megmentésére. „Az Isten igazsága” kijelentetik az evangéliumban a hívők szá­mára. Pálnál „az Isten ereje az üdvösségre” és „Isten igazsága” fedik egymást. Az embernek tökéletes kap­csolatban (viszonyban) kell lennie Istennel, hogy Isten igazságában éljen. Ez az az isteni követelmény, mely tudatossá válik Pálban, amiben részesülnie kell az embernek, de, amit egyedül nem tud elérni. Szá­mára ez az evangélium keresztje és dicsősége. Sze­rinte Isten igazsága egyenlő Isten kegyelmével, és ezt az ember méltatlan fiaira árasztja. Az első lépés — Pál szerint — ehhez az új, Isten­hez való kapcsolathoz a hit, amely nem más, mint a Lélek teljes bizalma a maga saját elégtelenségével — Isten mindenhatóságában. A kapu kitárul, és a lélek újjá lesz; új teremtés, Isten életének részese lesz, örökké él. Ezt az új állapotot Pál „megigazulás­­nak” nevezi. Ebben az ember nem változik át etikai tökéletességgé, hanem Isten családjába fogadtatik be a kegyelemben való növekedés reménységével. Ez a kegyelem evangéliuma! Ez a fiúság pecsét, amelyért lett az egész teremtés. Akik részesülnek ebben az új életben, és átélik (enjoy) ezt a lelki szabadságot, — Krisztusban vannak (in Christ), és követik (utánoz­zák — imitate) Krisztust a szeretet igazságában járva. A Krisztusban lenni, Pál számára, ez a lélek belső lehetősége (állapota). A Krisztusban lenni, azt je­lenti, hogy megtalálta az örök életet; Isten országában van. Előzetes megbizonyosodás. A Krisztusban való megtapasztalás mélyén a tel­jes evangélium — kerügma — valósága az alap. A Krisztus-tény a fundamentum. Pál megtapasztalásá­hoz a kulcs a „Lélekben” (in the Spirit) található. Aki a Krisztusban van, a „Lélekben” van. A föltáma­dott Krisztus az, mint az „Életadó Lélek”, aki lakozik a hívőben, és akiben lakozik a hívő. Pál megtapasztalásának személyi jellege. Pál megtapasztalását Krisztus misztikának állí­tották a teológusok, mely a görög miszticizmuson és pogány környezetben épült. A Krisztusban való meg­tapasztalás akkor kezdődik meg, amikor a személyes (egy lélek) lélek szembekerül azzal, amit Isten akart adni az embernek a Krisztusban, meglátja ezt, hittel elfogadja, mert csak így érhet el a lélek rendeltetési céljához. Így hát a keresztyén ember személyi élete gyökeres változáson megy át. Pál más volt megté­rése előtt, mint után. A Krisztussal való találkozásá­ban lelke egyesült Krisztussal. így, akik a Krisztusban vannak, a Krisztus életének részeseivé lesznek. Azzal vádolták, hogy keresztyén szabadsága szabadossággá lett, pedig az új életet a bennelakó Krisztus Lélek megnyilatkozásának spontánsága jellemzi. Élményét a korai keresztyénség és keresztyén egyház teljes mértékben átélte. Ez az erő nyilatkozik meg a ke­resztyén mártíromságban. Testületi (social) jellegű a Krisztusban kifejezés. A megtapasztalás testületi vagy társadalmi jel­lege a Krisztus és az Egyház viszonyában található meg. Akik a Krisztusban vannak, azaz bensőséges egységben az életadó Lélekkel, Lélekben egységben vannak egymással is. Ez a koinonia, mely az ősegyház első neve. A Krisztusban létei az „ecclesia” karak­terisztikus, és konstrukció vonása lett. Ez a közösségi jelleg akkor domborodik ki, amikor Pál Kriszusról, mint az Egyház fejéről beszél. Pál számára az Egy­ház és Krisztus azonos. A Krisztusban lenni, tehát egyenlő az Egyházban létellel. C. H. Dood véleménye szerint a megkeresztelt egyén van Krisztusban. A közösség az a talaj, amelyben a Lélek gyümölcsei nőnek személyeken át. Akkor jut el valaki „érett­ségre”, ha Krisztus testének foglya marad. A jelenkori keresztyénség következményei. Akik Pál teológiáját a múlténak tartják, meg­­üresítik a keresztyén életet, A Krisztusban létei teoló­giai fogalom. Ha ezt kivesszük az evangéliumból, megszűnik evangélium lenni, csupán etikai példa lesz a történeti Jézusról. Ekkor vesszük ki a keresztyénség szívét. A keresztyénség központi ténye az, hogy egy győzedelmes Urat imádunk, aki legyőzte a halált, aki él és uralkodik. Ha jelent valamit a föltámadott Krisztusban való hit, azt jelenti, hogy ma is él és hat, és jelen van azok életében, akik hisznek Benne. A Krisztusban létei következtetésképpen jelenti, hogy a Krisztusban létei a földi, idői keret között is része az örökkévalóságnak. Az örök élet nem egy jövőben kezdődő élet, hanem a jelenben már megtapasztalt valami. Ez a hívő halhatatlanságának bizonyossága. A „Krisztussal” lenni — kifejezés eszkatológiai for­mája a Krisztusban léteinek. A halálontúli élet foly­tatása lesz annak az életnek, mely most Krisztusban van, csakhogy új szférában, új körülmények között. Amíg a hívők erre a konszummációra várnak, addig életük „el van rejtve a Krisztussal Istenben”, és így „örökké a Krisztussá/” vannak. A keresztyénség „másvilágiassággal” vádoltatott, s ezutáni vágyakozásuk önzésnek tartatott, a Krisz­tusban tétel egy más világ polgárságát jelenti. Péter első levelében a keresztyének „vándorok és bujdo­sók”, akik polgársága másutt van. Ez eszkatológiai gondolat. Polgárságuk az örökkévalóságban van, és ők annak a polgárságnak az életét reprezentálják itt. Akik Jézus Krisztusban vannak — azaz az Egyház­ban — új emberiséget alkotnak, melynek feje a Krisz­tus. Az Egyház azok társadalma ( akik az Isten éle­téből részesülnek (share). Moffatt „mennyei koló­niának” mondja az Egyházat, mely az örök életet tükrözi. A keresztyénség magasztos gondolata ez. Az Egyházban levők kötelessége megvalósítani, meg­testesíteni, Isten életét az emberek között. A Krisztusban lét a mai időkben az ökumenizmus alapjává lett. A keresztyén hívők „mind egyek a Jé­zus Krisztusban” (Gál. 3:28). Ez nem függ külső akadályoktól. A Krisztusban minden emberi akadá­­lyozottság, megkötés feloldódik, és egyetlen közösség van, mely Isten Lelke produktuma, mely Isten ki­* 1

Next

/
Thumbnails
Contents