Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7-8. szám
14 CALVIN SYNOD HERALD örök otthon, atyai ház meghittségével, s vedd őt ott körül ősei és már reá várakozó megérkezett szerettei seregével; s már a túlsó partra költözött szeretett gyülekezete tagjaival... Vigasztald meg, Atyánk, megtörtszívű hitvesét, akivel 49 esztendő át boldog házasságban szolgált Neked. Maradj vele a gyász csak sírigtartó fájdalmában. Erősítsd meg őt a szívére nehezedő teher alatt, s ragyogd be hátralevő idejét a viszontlátás és sokkal boldogabb, örök együttmaradás örömével. Vigasztald meg—, Atyánk, gyermekeit, unokáit, az egész gyászoló családot, hogy hitben kövessék a hazatérő édesatyát, s intelmei szerint Neked élhessenek és szolgáljanak. Vigasztald és áldd meg, Atyánk, ezt a szent és nemes gyülekezetét, amelyik elvesztette benne őket 50 éve terelgető pásztorát, aki mindhalálig szolgálta őket, aki csak testben távozott, de aki lélekben és alkotásaiban közöttünk marad; add utaidban járván őrizzék emlékét. . . Atyánk, vigasztald meg őt körülvevő szolgáidat, akik hálát adnak Neked érette, s minden áldásodért, mely az ő életéből áradt életükbe. Légy velünk a mélységben, míg itt járunk-kelünk, s vezess el egykor, munkánk végeztével, kegyelmedből ama örök hazába, ahol, Te laksz, ahol Szent Fiad helyet készített számunkra, s ahova már elhívtad földi pályájuk végeztével megbecsült szolgáidat. Hallgass és áldj meg, nyugtass és vigasztalj meg kegyelmesen. Ámen. Vitéz Ferenc Dr. Böszörményi István temetésén, Bridgeport, Conn. 1976. júl. 14. NT. DR. FAZAKAS SÁNDOR 1879-1974 Hiányzik Valaki ebből a városból, ahol szerény, kedves egyénisége, oly nagy szeretetnek és tiszteletnek örvendett, mind a magyarok, mind az amerikaiak között. Aki pár nappal halála előtt, még könyörögve adta az utasítást, „Összefogni, összehozni a magyar ifjúságot, mert azok kezében van a magyar jövő!” Székely szíve diktálta a parancsot, „Ne hagyjátok elveszni drága Hazánkat! Legyünk mi most----Erdély — a történelemben, ide kiszakadt fájószívű, erős hitű magyarok.” Nagytiszteletű Dr. Fazakas Sándor született: 1879. november 15-én Sükő, Udvarhely vármegyében. Atyja Fazakas Sándor ref. lelkész, anyja Dobay Borbála. Testvérei voltak: Matild, Gizella és András. Elemi iskoláit a Nagyenyed-i Ref. Bethlen Kollégiumban végezte 1892-ben. Gimnáziumi tanulmányait, a Székelyudvarhely-i Ref. Gimnáziumban folytatta és itt érettségizett 1900. jún. 21-én. Teológiai és filozófiai éveit Kolozsváron kezdte. Itt ültek egymás mellett Ravasz Lászlóval, majd Sárospatakon egyszerre kapták meg a papi oklevelet. Aztán elszakadtak egymástól, de szeretetben, gondolatban és igaz barátságban a sírig hű maradt, fajtájához és hitéhez mindkét nagy magyar. Budapesten volt hitoktató lelkész és Újpesten esperesi titkár. Ebben a beosztásban 1909-ben a Konventi Elnökség kiküldte az Egyesült Államokba, hogy a szórvány magyarság lelkigondozását ellássa. Woodbridge, Carteret, N.J. és Kearsarge, Mich., majd 1913- ban Lackawanna-i lelkész lett. Beiratkozott a Buffalo-i egyetemre és megkapta a fogorvosi diplomát 1921-ben' Buffaloban Urbán Endre lelkész mellett szolgált a ref. egyházban mint tiszteletbeli lelkész East Side, Tonawanda, Depew magyar templomaiban. Magyar iskolát, énekkarokat szervezett és tanította kitűnő eredménnyel, a gyülekezet örömére és az egyház javára. Ilyen minőségben csak egy évben kapott fizetést, a többi idő alatt szeretetszolgálatot végzett. 59 éves korában megnősült. Feleségül vette Végh Piroska tanítónőt, akivel a legnagyobb megértésben, szeretetben éltek az utolsó óráig. Küzdelmes és viszontagsággal teljes volt egész élete és így érte meg, Isten kegyelméből 95-ik évét. Szavait őrizzük szívünkben, mint egy drága hazai üzenetet. Írásaiból idézve mondunk búcsút: „Boldog ez a gyülekezet, a Te áldozat kész néped, itt amikor ezt a két zászlót látja a főhelyen, Istentiszteleteken, testvéries összejövetelek alkalmával és énekelheti: Isten áldd meg a magyart!” „Ezért a lelki boldogságért hálás marad és imád Téged engedelmes gyermekeid sokasága, élvén Neked tetsző, tiszta, szent életet, hogy el ne vesszenek, hanek örök-életük legyen.” Földvárt) Gyuláné A Föld úszó gyöngy abban a nagy tengerben, amelynek neve: Ég. * — Még egy szót — könyörögtem, — azt mondtad: A Halál csak földi neved. Mi az égi? Elmosolyodott. Hozzámhajolt, s a tenyerét oldalt a zajkához emyőzte, mintha titkot súgna: — Élet. Gárdonyi Géza: Arany, tömjén, mirha.
