Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7-8. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD Jósika Miklós Rákócziról írott művében így jellemzi őt: „Olyan vagy, mint egy fölséges lovasszobor, oda emelve a magas fokra, hogy midőn a szívünk csügged, mikor reményeink gazdag aratása elgázolva hever, rád emeljük szemeinket, hogy el ne feledjünk hinni egykori jövendőnkben.” A nemes lelkű, igazán magyar Rákóczinak a magyar szabadságért folytatott háborúja, győztes harcok után emberi életben és anyagiakban is nagy megpróbáltatást zúdított a magyarra. 1708-ban a trencséni csata után az ellenség megerősödött és a kurucok, bár rettenthetetlen bátorsággal harcoltak, mégis az ellenségé lett a háború diadala. Erdély önállóvá akart lenni, de ezt a császár nem fogadta el, a lengyel és az orosz segítség pedig elmaradt. A francia király, akinek a császárral vívott harcában nagy segítségére volt Rákóczinak a háborúja, bár mindent ígért, hogy a magyarság szakadjon el az osztrák császártól, amikor azonban az ónodi országgyűlés 1707-ben ezt kimondotta és ezzel a kibékülést lehetetlenné tette, akkor magára hagyta Rákóczit. Így aztán a hosszú háborúban megfáradt kurucok 1711-ben Szatmáron megkötötték a békét, illetve a katonaság letette a fegyvert. Rákóczi nem fogadta el a békét. Óriási birtokát elhagyva, külföldre ment. Néhány hívétől kísérve előbb Franciaországban, aztán Rodostóban húzódott meg, ahol aztán 1730-ban meghalt a Márvány tenger partján. Rákóczi szenvedése, megpróbáltatásokkal teljes élete megrázza a magyar lelkeket. Egész könyvtárt betöltene az irodalom, amely az ő személye és munkája körül forog, ami megcáfolhatatlanul hirdeti, hogy a magyar nemzet nagyjai között a legtöbb glóriát az ő feje köré fűzte a történelem és vágyott hazahozni haló porait a magyarság, mint azt Petőfi Sándor gyönyörű költeményében a „Rákóczi ódá”-ban elsóhajtotta: „Hamvaidnak elhozása végett elzarándokolnék szívesen, de hol tettek le a földre téged? hol van sírod? nem tudja senki sem.” Hosszas kutatás után azonban 1889-ben Thaly Kálmán megtalálta a lazaristák galatai templomában Rákóczi koporsóját, amikor aztán megindult a magyari lelkekben a mozgalom a hamvaknak hazaszállítási érdekében. 1906-ban a Wekerle-kormány hozzáfűzött és miután Ferenc József is elrendelte a hamvak hazaszállítását, október 11-én országos bizottság alakult és október 14-én elutazott Konstantinápolyba, ahol október 18-án a francia lazaristák templomában tartott requiem után átadták a magyar bujdosóknak féltve őrzött maradványait. A fejedelem hamvait külön vonat vitte Kassára, ahová a reggeli órákban érkezett meg. A sarkofágon a címerek között ez a felirat volt: Itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc, Magyarország és Erdély fejedelme. Meghalt 1735. április 8-án, Rodostóban. A fejedelem temetése lelkes pompával volt még rendezve. A menetet Hadik János államtitkár lóháton Rákóczi-emlékmű a kassai dóm északi oldalán. A Rákóczi-sírbolt belseje. vezette. Az ország zászlaját vivő lovas után pedig gróf Vay Ádám és fiai lovagoltak. Ezek után a főváros és Pest megye, majd a törvényhatóságok lovasbandériumai következtek. Utánuk a katolikus papság haladt, majd Rákóczinak a hadi lobogóival mentek lovasok. Ezeket követték a halottas kocsik: a fejedelem és édesanyja Zrínyi Hona és fia József herceg holttesteivel, a másik pedig gróf Bercsényi Miklós és felesége, valamint gróf Eszterházy Antal és Sirbik Miklós hamvait tartalmazó koporsókkal. A magyar hazáért idegen földön elhunyt és koporsóba zárt nagy magyarokat azonban nem hagyta magyar földön nyugodni a magyart irtó pokoli népek kegyetlen vágya, mert sírhelyükkel együtt letépték őket a magyar nemzet-testről, elszakították magyari otthonukat Magyarországtól. Kúr Géza * * ¥
