Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3-4. szám
1 REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST AZ OLAJFÁK HEGYÉN Egyedül volt az Olajfák-hegyén, a tanítványok mind elmaradtak, az órák ólmos lábon haladtak, virrasztód, hiszen nem volt már remény, mert súlyos volt és hallgatott az éj, az ima szavai elapadtak, mikor föltárja titkait a mély, van-e ereje még a szavaknak? A tanítványok már rég aludtak, homlokára árnyékok hulltak, hogy véres harmat szállt a földre le. A megnyílt sírból élet, illat árad s ma is, — bár elsuhant sok hosszú század, ha rémít száz halál, ezer csapás, angyali szó zeng biztatón belőle s milliók kapnak tőle újra erőre: Ne csüggedj ember, van feltámadási Bódás János Krisztus feltámadott! L. Máté 28:1-15. T. Máté 28:5-6; I. Kor. 15:14 Az égi jelet mégis meglátta, elkövetkezett az ő órája, s már csak a bánat virrasztott vele. Németh Ernő NAGYPÉNTEKEN Hallod-é az ütéseket? Most verik be a szegeket. — Hallom, hallom, s olyan, mintha a szívemen át hasítna. Látod-é? Már áll a kereszt, a gyötrött kéz s láb vért ereszt. — Látom, látom, s nekem olyan: szívemből jön a vérfolyam. Hogyha mindez szíven sebez, tudod-é, hogy mért esett ez? — Tudom, tudom: én helyettem, én miattam, én érettem. Kónya Sándor HÚSVÉT Ki mozdította észrevétlen el a nagy követ, noha poroszlók lesték? Az élet győzelmes ereje, mely egy fűszállal is sziklákat repeszt szét. Az élet kelt ki, bilincsét levetve, a sírból, hol a halál maradt halva s mennyei fény hull a feltámadt testre, melyen halálnak nincs többé hatalma. Testvéreim! Mindaz, amit a próféták hirdettek az Ótestamentumban, a karácsonyban valóra válik: megszületik a Messiás, a Megváltó. Jézus életének, tanításának, szenvedésének és halálának a gyümölcse pedig az Ö feltámadása, a húsvét. A húsvétban az Ö feltámadását és a mi feltámadásunk drága ígéretét ünnepeljük. A keresztyén embernek ez a legörömteljesebb ünnepe. Tudja, hogy az ő Ura, Megváltója feltámadott, és azt is tudja, hogy ő is feltámad és élni fog örökké az ő Urával. Hiszem, hogy mindannyian, hiszünk a mi Urunk feltámadásában, és azt is hisszük, hogy Vele és Általa mi is feltámadunk. E húsvéti reggelen emlékezzünk vissza az első húsvét hajnalára. Annál a reggelnél nem volt szebb, nem volt dicsőségesebb reggel e földön! Két szomorú asszony megy Krisztus sírjához. Az egyik az anyja, a másik Mária Magdaléna. Az egyik a fiát, a másik Mesterét siratja. Drága keneteket visznek, hogy bebalzsamozzák, megóvják a pusztulástól az Űr testét. — Jeruzsálemi asszonyok! Ti akarjátok keneteitekkel megóvni a Mestert a pusztulástól..? ! Nem tudjátok még, hogy Nála van, és Ö az igazi balzsam és orvosság a halál ellen?! Feltámadott a halálból! Különös, hogy ez a két asszony nem fél Krisztus sírjához menni! Amikor a tanítványok szétfutottak a Mester elfogatásakor, ez a két asszony ott van Vele a gyászos golgotái úton, ott van keresztje tövében, és most sem félnek: mennek Krisztus sírja felé. Milyen különös kor, ha a férfiak nem is merik, az asszonyok elkísérik a Mestert. A nagy Római Birodalom és az istenített császár, a hatalmas Pilátus, eltűri, TT 1 « j
