Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-11-01 / 11-12. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD Boldog Karácsonyi Ünnepeket, Testvér! Gyorsan tűnő éveim számának rohamos gyarapodása közepette emlékeim vissza-visszajámak így karácsony táján s a száguldva rohanó idő távlatában akaratlanul is régi szép magyar karácsonyok jutnak eszembe, amelyekre messzenéző lehunyt szemmel olyan igen jó visszaemlékezni. Lázas izgalommal tervezgető, olykor titkos készülődésekkel teli csengetyűszós betlehem-járások szűrődnek vissza emlékezetembe, amelyek mind-mind a múlté már, mert bizony azóta igen nagyon megcserélődött ez a furcsa világ, megcserélődtek az emberek, valamint velük együtt a szokások is szinte ismeretlenségig átformálódtak észrevétlenül mi magunkkal együtt kivétel nélkül csaknem mindenütt. Akkor, régen, még talán az Úristen is jobban szeretett bennünket és közelebb volt hozzánk s a karácsonyi apró örömök a múló idő távlatában nagyobbaknak, szebbeknek és tisztábbaknak tűnnek fel lelki szemeink előtt. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok néked testvér. Istenben bízó lelkem minden békés szándékával és simogató szeretetével kopogtatok ajtódon ezen a legszentebb és legnagyobb ünnepen bárhol légy is ezen a nagy világon. Megváltót váró sok jót kívánó igaz magyar testvéri szívvel köszöntök rád ezen a karácsonyon, akár boldogságosan meleg családi fészekben szeretteid között élsz, akár Szülőföldünkön valahol, akár Amerikában elszórtan, vagy messze távol lévő idegen országban élsz tőlem, vagy akár messze idegenbe mindenkitől távol megértés nélkül magányosan egydül ülsz most velem szembe és meghomályosodó szemmel olvasod gondolataimat. Szétszórtságban élő árva magyar lelkünk a mérhetetlen távolságok dacára is óvhatatlanul egy rövid pillanatra összesimul, mert egyföld szülötte vagyunk és mind a kettőnk szíve, leíke és édesanyanyelve magyar. Köszöntelek testvér a közelgő karácsony szent és boldog várakozásában. Remélve hiszem, hogy a Megváltó Krisztus születésének beteljesedésében valóban megszépül körülötted ez a borzalmasan eltorzult, de „modernének mondott és „liberálisan haladószellemű”-nek nevezett világ és egy rövid pillanatra vissza száll lelked a múltba, amelyben még hívő hittel hitték és veled együtt várták az Úr Jézus Krisztus születését, Akivel az öröktő lfogva való Úristen az ő végtelen szeretetének áldott békességét küldte le erre a földre. Akkor még a karácsony a békesség a szeretet és a család együvétartozásának, az Otthonnak a legnagyobb és a legszentebben meghitt ünnepe volt. Akkor még te is őszintébben hívő szívvel hajtottad meg fejed az örök kegyelmet sejtető karácsonyi csendben és a kevésért is, és a kicsiért is hálátadóbban tudtál imádkozni az örökkévaló Istenhez. Ebben a Krisztust váró karácsonyi csendben lélekben most odaszállok hozzád, próbálom imádságomat és kitartóan erős hitemet megosztani veled és ezen a karácsonyon én is szeretnék néked egy kedves ajándékot adni, amely nincs ugyan szépen csillogó papírba becsomagolva, mert ez csak egy vékonyka, de igen erős csillogó „aranyszál”, amely születésünk pillanatától kezdődően bármelyik sarkában élünk is ennek a világnak elszakíthatatlanul összeköt bennünket még ismeretlenül is. Ezt a vékonyka aranyszálat szeretném néked karácsonyi ajándékul adni testvér, mert ez tartotta össze őseinket is sok évszázadokon keresztül és ez tart össze bennünket ma is. Fogadd el tőlem szeretettel ezt a vékonyka, de erős „aranyszálat”, amely annyi kegyetlen sorscsapások közepette elszakíthatatlanul összetartotta áldott emlékű apáinkat is. Ez az aranyszál a mi ősi hitünknek és ezer éves fajtánknak megtartóan átfogó erőssége volt napjainkig, ennek köszönhető, hogy ebben a szerteszéthúzó és a vallást is már magánügynek tartó és a hitetlenség felé haladó „felszabadult” világban még mindig szép anyanyelvűnkön szól hozzánk az Ige és kívánhatok néked itt ezen a helyen az örökkévaló Istentől gazdagon megáldott boldog sok-sok örömmel teli Karácsonyi Ünnepeket és áldottan békés Újesztendőt. Lakozzék ezután otthonodban mindig a békesség és a mindent mindenkor megbocsátó szeretet. Az Úristen áldó és őriző nagy kegyelme legyen veled és mindazokkal, akik néked a legkedvesebbek. Atyafiságos szívből jövő igaz szeretettel köszönt: dr. Piri József a Kálvin Egyházkerület főgondnoka d^egesdi nagyanyám kezét szeme elé téve mereng a messzi időn csöndesen vár valakit meg nem érkezőket vár szelíden és türelmesen fürkészve néz s lassan amint indul minden lépte minden rezzenése elmúlása vad medrébe hull ráncos kézzel nyúl a kilincs után ráncos keze múltba rezzen át és szorongva boldog motyogással simogatja álom-kisfiát gondolatban boldog korát éli gondolatban szerelmet idéz minden csókján minden találkáján szerelmével hosszan elidőz s megterít ha elmerül a nappal asztalához leül egyedül vacsorázgat miközben az óra egyre halkul egyre nehezül Réde GYÖRFFY ATTILA
