Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST BOLDOQ ÚJÉVET Újév hajnalán így szoktuk köszönteni egymást: Boldog újévet! A köszöntött rendszerint így felel: Hallgassa meg az Úristen, adjon áldott, boldog újévet, hiszen már ránk férne ..! Hadd kopogtassak rátok ez újév hajnalán, és köszöntselek benneteket! Kálvin Egyházkerület! Hozzád jövök először, mert te vagy a mi végvárunk e földön. Várfalaidat sokszor ostromolták és ostromolják, nemcsak kívülről befelé, hanem, sokszor, belülről kifelé is..! Mert úgy van valahogy, ha nem elég erős az ellenség, belülről segítünk neki... Hányszor kell az egyházban belül hadakozni az ellenséggel, ahelyett, hogy összefogva a külső ellenség ellen indulnánk! A beköszöntő újesztendő komolynak ígérkezik; ne engedjük, hogy elsöprő árja betörjön végvárunkba, mert akkor nincs tovább várunk, csak végünk! Tehát egy kötelességünk van: mindenki munkába, szolgálatba, templomba! Sem kevesen nem vagyunk, sem gyengék nem vagyunk, sem szegények, és még bele sem fáradhattunk a szolgálatba, mert az Úr még nem hozta el az erőpróbát] És miért éppen mi tegyük ezt? — Mert az Úristen nekünk adta ezt a lehetőséget és kegyelmet, hogy mi, most, itt szolgálhatunk, senkimásnak, hanem Neki] Azok, akik szeretik egyházukat, hitüket, alkotmányunkat, szolgáljanak olyan hűséggel és buzgósággal, mintha egyéni erőfeszítésüktől függne a győzelem! Munkára fel! Kötelességünk van egymás iránt, Isten iránt, szétszórtságban és odahaza élő testvéreink iránt. Elvész az, aki csak sajátmagát akarja megmenteni..! Egyik kedves kötelességünk a híradás: a Reformátusok Lapjai Itt is erőtök és buzgóságotok megbizonyítására van szükség, hogy általatok az Ige magyarul a föld legszélső határáig terjedjen, ahol szomjas lelkek várnak reá..! Vigyázzunk, nehogy a 75-ik jubileumi esztendő eltemesse!!! Amerikai magyar reformátusok! A 400 éves hazai anyaegyház története folyamán egy maradt; mi, gyermekei, csoportokba tartozunk! Az egységről való beszéd már kétséges! Ha nincsenek is már nyílt összecsapások, valahogy úgy vagyunk, amint a cserkésznóta mondja: „alszik a tábor...” — pedig itt már nem szellő zúg, hanem az antikrisztus dühöng minden erejével, s el akar nyelni bennünket is! Divide et impera alapon meg is teheti, ha mellékneveink fontosabbak a főnévnél... Amerikai magyarok! Nagyobb a számotok, mint akármeyik nációé a UN-ben! És mekkora az erőtök .. ? Van közöttünk rengeteg politikus, tudós, közgazdász, professzor, tanár, mérnök, jogász, pap, stb., és egy nemzetre való tisztességes, dolgos, okos, intelligens magyar! Nem borzasztó, hogy ezt a páratlanértékű elit-társaságot csoportvélemények mulekuláira?—atomjaira, vagy elektronjaira bontják! Eredményképpen túlteszünk törökön, tatáron egymás pusztításában! Ha majd az Úristen előkéri tevékenységeinket, sokunkról ez lesz felírva: A fajtáját pusztította! Ez nem genocide. . ? Legyen kedves azért előtted magyar embertársad, s ez újesztendő hajnalán, ha a kerítésen is át, de köszönj a szomszédodra egy Boldog újévet! Háromnegyedmillió magyar egy Amerikai Magyar Szövetségben ... — Micsoda hatalom lehetne?! Mennyi könnyet törülhetne, mennyi sebet gyógyíthatna ... ? ! Magyarok mindenütt, a végeken, magyar diaszpóra! A nap nem megy le úgy, hogy minden percében ne sütne magyarra... Világmagyarság lettünk! Tekintsetek hát a Napra, csillagokra, s — amint Végvári mondotta—: tekintetünk találkozik azon a csillagon . .. Ha egyebet nem is tehetnénk, gondoljunk egymásra, s mondjunk el egy-egy imádságot az elsodródottakért, a társtalanokért, szomorkodókért... Legyen áldott összekötőkapocs a húsvét-déli harangszó, amikor mindnyájan egymásra gondolunk... Fel a fejjel, fel a szívekkel.. ! Az imára kulcsolt kézben van a hatalom .. ! Hazai magyarok az ősi földön! Mint erdő vihar után ... Mennyi seb, mennyi hasadás, mennyi törés ... ?! Gyakran volt ilyen a magyar élet... Minden kornak le kell rónia adóját. Az angolok azt mondják: Mindig lesz egy Anglia! Széchenyi azt mondotta: Magyarország nem volt, hanem lesz! Mi pedig ezt mondjuk: Magyarország volt, van és lesz! — és addig lesz, amíg nemcsak a császárnak adjuk meg, ami a császáré, Imnem Istennek is, ami Istené..! Neki pedig sokkal tartozunk! Boldog újévet, nektek is, minden népek! Egy család vagyunk a Krisztus vére árán. .. Nem lehetek úgy boldog, hogy embertársamnak szomorúságot okozok ... Jó lenne már jobban megérteni, megbecsülni, segíteni egymást, mint pedig kijátszani... A „ratio ultima rerum” még nem oldott meg kérdéseket; próbáljuk meg végre a krisztusi parancsot: Szeressétek Istent és szeressétek egymást! S megoldás felülről adatik... Boldog újévet, magyarok! Boldog újévet, emberek ... — T estvérek! Vitéz Ferenc szerkesztő
