Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9-10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST TÁVIRAT A Kálvin Egyházkerület Tanácsa folyó évi szeptember 3-án Ligonierben tartott gyűlésén őszinte részvéttel emlékezett meg kedves családjuk szeretett tagjáról, a magyar nemzet és a magyar reformátusság nagy halottjáról, Főtiszteletű Dr. Ravasz László püspök úrról. Istennek hálát adva a rajta keresztül kapott ajándékokért, szeretteire és gyászolóira Isten Szent Lelke vigasztalását kéri. A Kálvin Egyházkerület Taná- | csa nevében: Dr. Bütösi János püspök. Rendelje meg a REFORMÁTUSOK LAPJÁT! Krisztus a magyar program A sokat szidott XIX. századot nem sok idő múlva csodálni és magasztalni fogják egy olyan felfedezésért, amelyet méltán lehet az emberi szellem legnagyobb eredményei közé számítani. Ez a század látta meg az élet egységét és egyetemességét. Meglátta, hogy az élet egy az egysejtű lényektől fel a naprendszerekig. Ez az egységes élet változatos, rendezett, amiből az következik, hogy meg lehet állapítani minden fokra érvényes, egyetemes törvényeit. Törvényeket, amelyek épp úgy állanak fűszálra, mint az egész emberiségre, megtalálhatók a petében éppúgy, mint az őserdők életében. Ilyen egyetemes törvényszerűség az, hogy az élet visszaütő dolog, azaz reakcióból áll. Minél erőteljesebb, annál keményebb, biztosabb az életnek ez a visszaütő, erőszakos, átalakító magatartása. A másik törvény az, hogy az élet alkalmazkodó dolog, azaz tűr, szenved, vár mindaddig, amíg új megoldásokra utat talál. Amabban az élet szakadatlanul alakítja világát, emebben szakadatlanul alakul a világhoz. Az életnek ez az erőszakossága és szenvedőlegessége együtt adja a lét ütemét, s fenséges dolog ezt meghallani a teremtett mindenség egészében és minden porcikájában. Az élet tehát úgy győz, hogy a jelenvalóság vasbordázatában az előtte álló üreget kitölti és a pillanat parancsát teljesíti, de ezzel maga számára új jelenvalóságot és új életfeltételeket teremt. Alkalmazkodik, hogy teremthessen. Ebből az következik, hogy a nemzetek is a szerint változtatják meg életüket, amint sorsuk megváltozik. Ha tehát a világháború megváltoztatta egy nemzetnek a sorsát, meg kell változnia a nemzet lelki alkatának, élettörvényének is. Lehetetlen nem látni azt, hogy ezt az új korszakot a nemzetek arcának lassú átváltozása jellemzi. Legkönnyebben még az angol birodalom ment át rajta. Észre sem vettük és a domíniumokból társországok lettek. Megváltozott Nagybritannia politikai és társadalmi rendje. Merőben új világot látunk Oroszországban és Németországban. Két egymással szembefeszülő, sarkias véglet alakult ki itt, s ezek éppen ellentétüknél fogva idézik és taszítják egymást. Átalakult Olaszország, a lágy és álmodozó, koldus és művész államból, Itáliából modern római birodalom lett, új szerkezettel, új hivatásérzettel és új történelmi erőkkel. Nem kell fejtegetnünk, hogy azokban az új államokban, amelyek éppen a nagy összeomlásból születtek, természetszerint új élet kezdődött, s nem kell sokat bizonyítani, hogy Románia, Szerbia, Csehország egészen más most, mint ami volt a háború előtt. Az Északamerikai Egyesült Államok is most küszködik önnön leikével, válságaival; lázbeteg gigász, nyögése áthallatszik a óceánon. Ha ez így van, megállapíthatjuk hogy a háborúsujtotta népek között egyetlenegy sincs, amelynek élete és sorsa annyira megváltozott volna, mint a mienk, a magyaroké. Gondoljunk azokra, akik elszakadtak tőlünk. Milyen más életet kell ezeknek élniök! Ami hegy volt, az völggyé lett, t Főtiszteletü DR. RAVASZ LÁSZLÓ püspök 1882. szeptember 29—1975. augusztus 6
