Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7-8. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST A KÁLVIN EGYHÁZKERÜLET a ligonieri Bethlen Otthon templomában fo­lyó évi szeptember 1-én, hétfő este 7 órakor kezdődő ünnepi istentisztelete keretében tart­ja új püspöke, FÓTISZTELETÜ DR. BÜTÖSI JÁNOS, felszentelését, mely alkalomra ezúton szere­tettel és tisztelettel meghívja a kebelbéli gyü­lekezetek, valamint minden magyar reformá­tus egyház tagságát és vezetőit a Kálvin Egy­házkerület Tanácsa. A lelkipásztorok palástot hozzanak magukkal. Megrendelte már a Reformátusok Lapját? Beküldte már előfizetését? „HOGY MINDNYÁJAN EGYEK LEGYENEK . . Sokan azt gondolják, hogy a keresztyén egység iránti érdeklődés valami újkeletű tünet. Ez azonban tévedés. Protestáns vonalon visszamegy egész Lutherig és Kálvinig, akik mindig sajnálattal vették tudomásul az egyház látható megosztottságát, s alázattal vallot­ták. hogy „ha Krisztus alatt, a mi fejünk alatt, a többi tagokkal valamennyivel nem egyesülünk, akkor semmi reményünk sem marad a jövendő örökségre.” (Inst. IV. 1.2) Hasonlóképpen a Római Katolikus Egyház­ban mindig volt egy irány, amely a protestánsokkal való megbékélést hangsúlyozta, de a konzervatív irány­nyal való harcban mindig alul maradt egészen XXIII. János pápa nevezetes ajtónyitásáig, amikor 1962-ben összehívta a Második Vatikáni Gyűlést az egyház modernizálása érdekében. Mint később kitűnt, az el­lenreformáció végét jelentette ez, s megindult a ko­moly hídépítés nehéz előkészítő munkája. Nem újkeletű tehát a keresztyén egység iránti érdeklődés sem a római katolikus, sem pedig a pro­testáns körökben. Hogyan is lehetne újkeletű, amikor közös Urunk egyházáért való könyörgésébe még ha­lála előtt beleszőtte az egység fontosságát? Halálának és feltámadásának gyümölcse éppen abban mutatko­zott, hogy az első egyházban eltűntek az emberi vá­laszfalak, s a hívők sokaságának szíve-lelke egy volt. (Csel. 4:32) Amikor felütötte fejét közöttük a pár­­toskodás szelleme, az apostol élesen elítélte azt: „Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Vajon részekre osz­­tatott-é a Krisztus? Legyetek azért teljesen egyek ugyanazon értelemben, és ne legyenek köztetek sza­kadások ... Mert egy az Űr, egv a hit, egv a kereszt­­ség, egy az Isten és mindeneknek Atyja.” (I. Kor..3, Ef. 4) Nos, Istennek a Krisztus Jézusban végzett új­játeremtő tette alapján vallotta a keresztyének soka­sága mindig azt, hogy az egyház egv, a megosztottság bűn. s a bűnbánat útján kell keresnünk a megbéké­lést. Senki ne gondolja tehát, hogy a keresztyén egység emberi jóakarat, erőszak vagy elképzelés kérdése el­sősorban. Hogv az emberi összefogás istenfélelem nél­kül hova jut, azt Isten igéje a Bábel torony tragikus történetében illusztrálja: zűrzavar és még nagyobb megosztottság az eredmény . . . Nem is valami külső keret-egvség a keresztyén egység természete. Jézus nem egv akolról és egv pásztorról szól a jó pásztorról szóló példázatban, hanem arról, hogy az ő juhai hall­gatnak Öreá, még ha nem is ugyanabból az akolból * 4 *

Next

/
Thumbnails
Contents