Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3-4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 LÉGY HOZZÁNK KEGYELMES Az örökkévaló Istennek Nagytemplomunkért hálátadó és templomépítő lelkipásztort megtisztelő nagy és szép ünnepe volt ebben az esztendőben gyülekezetünknek. Ez a nagy egyház fennállásának nyolcvanhárom esztendeje alatt végtelen sok viszontagságon és temérdek küzdelmen vergődött keresztül. Messze földön, kontinenseken túl is ismert, nagy és érdemekben annyira kiváló pásztorai közül ezen a múltra való emlékezés nagy és szent ünnepnapján legelőször arról az álmokat álmodó és álmokat megvalósító pásztorról emlékezünk ebben a magyar református Clevelandban megépült Katedrálisban, amelyet igazi valódiságában Istenben bízó hitével, lelki szemeivel igazán egyedül csak dr. Szabó István látott először. — Az ő lelkében rajzolódott meg legelőször nagytemplomunk kőbeálmodott, homályosan ködös képe, még mielőtt a mérnöki rajztáblán igazi körvonalaiban kiformálódhatott volna, mert százados magyar református eleink és mindhalálig hű prédikátor elődeink jövőbe látó és jövőt formáló leikével gyülekezetéért, népéért és idegenbe szakadt árva magyar fajtájáért ezzel az imádsággal indult el a nagy életúton: . . . „Tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram és én Istenem, hogy meghalljadd a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg az imádságot, amellyel könyörög a te szolgád e helyen. És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek könyörgését, akik ezentúl imádkozni fognak ezen a helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből és meghallgatván „légy hozzánk kegyelmes.” (I. Királyok könyve 8. rész 28-29-30-ik versei.) Dr. Szabó István ezzel a fenti imádsággal indult el az örökre való elkötelezés szolgálatára elhívójának megmásíthatatlan kiválasztó szent rendelése szerint. A nagy életútra való elindulása legelején célul tűzte ki, hogy gyülekezetét az örökkévaló Úristenbe bízó hitével, és az elkövetkezendő nemzedékek számára maradandót alkotni akarásával naggyá és mindenki által ismertté teszi az egész világon, úgy, hogy acélkemény kősziklába vájt tartós fundamentumra egy nagytemplomot épít. Jövőbe látóan elhatározta, hogy megépíti a nagy világon szerte-szét szórtan élő magyar református ember debreceni százados Nagytemploma után következő clevelandi „második” Nagytemplomot. Elhatározta, hogy olyan református katedrálist épít, amelyet mindenki hitével és leikével lenyűgözően ámulva megcsodál majd, mert ebben a nagytemplomban minden a magyar református közös szép múltra emlékeztet. Az Újvilág földjén épült clevelandi reformátusok második Nagytemploma maga az egy épületbe sűrítve beépített protestáns történelem. És amíg ez a clevelandi Nagytemplom áll, felhőket karcoló magas tornyával, dr. Szabó István emlékét hirdeti századok hosszú során, valamint a sok küzdelemmel teli félezredes magyar református tisztes múlt hirdetője és hodozója lesz itt az Újvilágban, Amerika földjén. A clevelandi Nagytemplom az első negyedszázad alatt tartósan maradandó magyar szimbólumként épült bele, és szinte szervesen nőtt össze, az itt és ebben az Országban különféle helyeken élő magyarsággal vallásfelekezetekre való tekintet nélkül. Messzevilágító irányítóan fényes csillag, tiszta világosságot szóró lelki és szellemi központ lettünk a nagy világon szétszóródva élő magyarság számára. Negyed századot ünnepelünk mindnyájan, de tudjuk, hogy a Nagytemplomot építők nagyobb része már kint pihen a sok históriát eltakaró susogófás csendes temetőkertben, de lélekben bizonyára itt vannak most velünk, és itt lesznek időtlen időkig, e megszentelt magyar református kálvinista templom falai között. Lelkűk mindig visszajár az Atyaiházba, amelyet választott pásztorukkal az élen megálmodtak és felépítettek az utódok és fiaik számára, hogy ők már soha többé ne legyenek zsellérek, hanem magas hegyen, acélkemény kősziklára épített Nagytemplomban dicsérhessék gyermekeikkel egyetemben az Úristent. Befejezésül csak egyet kérek tőled, Testvér, ezen a 25 éves múltra visszaemlékező nagy és szent napon, vagy akkor, amikor ezeket a sorokat olvasod, hogy ne felejtsd el soha, hogy református kálvinista magyarnak születtél, ez az apáidtól örökölt szent hit tartott meg küzdelmes életed eddigi folyamán. Szeresd szívedből és teljes lelkedből Szent Egyházadat, szeresd mindig templomodat, és igaz szívvel becsüld meg mindig lelkipásztorodat. Légy mindig tovább építője és tovább fenntartója e megszentelt Nagytemplomnak, hogy mindig méltó légy azokhoz, aldknek nyomdokaiban jársz. Légy hű mindhalálig magyar református Anyaszentegyházunkhoz, és légy hű mindenben és mindenkoron ehhez az áldott Országhoz, amely jólétben ízes-foszlós fehér kenyeret ad tenéked és mindazoknak, akik néked a legkedvesebbek. Az öröktől fogva való Úristen áldó, megszentelő és minden bajtól megőriző nagy kegyelme legyen mindenkoron veled és kedves tiéiddel. Atyafiságos, szívből jövő meleg szeretettel köszönt kedves mindnyájatokat a clevelandi Első Magyar Református Egyház és a negyed százados Nagytemplom főgondnoka: 1974. november 3. Dr. Piri József
