Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-2. szám
14 CALVIN SYNOD HERALD TANÍTÁS Az esztendőnek első napja ünnep szokott lenni a keresztyének között. Mikor azért újesztendőt érsz, keresztyén ember, és annak első napjára felvirradsz, azon a napon e következendő dolgokban szükséges foglalatoskodnod: 1. Akkor is, valamint az esztendőnek utolsó napján, újra vedd eszedbe az Istennek nagy jóvoltát, melyet az elmúlt esztendőben nyilvánvalóvá tett tehozzád, élettel és irgalmassággal megajándékozván tégedet, és számlálhatatlan lelki, testi jókat közölvén teveled. Csak egy napi életünk is nagy isteni irgalmasság, mennyivel inkább egész esztendőbeli életünk; csak egy nap is sok javával élünk az Istennek és sokat kell köszönnünk az Ő kegyelmes gondviselésének, menynyivel többet egész esztendőben. Csak egy nap is sokszor meghalhatnánk, veszélyek közé eshetnénk, ha az isteni gondviselés nem vigyázna reánk, mennyivel inkább egy egész esztendőben. 2. Hálaadásokkal és dicséretmondásokkal teljesedjék be a te szád, és áldjadd az Isten jóságát és hatalmasságát, hogy a nyomorúságoknak annyi habjai és szélvészei között is új esztendőt engedett érni tenéked életben és tűrhető állapotban. 3. Szállj magadba és gondold el, miképpen töltötted a te életednek elmúlt esztendeit, közelebb pedig a most elmúlt esztendőt? tisztelted-e, dicsőítetted-e illendőképpen a te jóltevő Istenedet? Ha úgy találod, hogy a kegyelemben és kegyelmességben tapasztalható előmenetelt tettél, örülj azon és adj hálát Istennek, mert igen jó és nagy boldogság az. Alázd meg azért te magadat a te Istened előtt, bánkódj a te bűneiden, és kérj kegyelmet. 4. Esedezz az esztendőnek kezdetével az Istennek újjászülő és megszentelő kegyelméért, hogy ezt az esztendőt jobban, kegyesebben, nagyobb vigyázással és a jóban való nagyobb előmenetellel tölthessed, mint a te életednek elmúlt esztendeit. Határozd meg magadat minden jóra; tedd fel magadban, hogy az isteni tiszteletben és a könyörgésben buzgó és szorgalmatos, életedben szent, tiszta, mértékletes, felebarátiddal való dolgaidban igaz és hűséges; szenvedésidben, kedvetlenségidben békességestűrő, és az Isten akaratában megnyugovó leszel stb., fohászkodván az Isten kegyelméért, a mely nélkül semmi jót nem cselekedhetsz. 5. Világi életed is és annak minden viszontagságait ajánljad az Istennek. Esedezz, hogy az újonnan felvirradott esztendőben tartson meg, oltalmazzon és igazgasson. Bízzad Őreá minden dolgaidat, tudván, hogy Ő, mint mindenható és véghetetlen jóságú Isten, mindent megcselekedhet, meg is akar cselekedni a te javadra. 6. Végre, gondold meg az esztendőnek első napján, hogy bizonytalan a te életed, minden szempillantásban előállhat a te halálod. Abból, hogy az elmúlt esztendőt eltöltötted, semmi bátorságot nem vehetsz, IMÁDSÁG CSÜGGEDÉSBEN Édesatyám! A mélységből kiáltok Hozzád, jöjj, siess oltalmamra, szabadítsd meg csüggedő gyermeked. Velem voltál eddig, megőriztél, tűzön-vízen átvezettél, megbizonyítottad irántam való végtelen szeretetedet. Atyám, súlyos teher nyomja lelkemet, a vizek szívemig hatottak, erőm elfogyatkozott, hitem mécse lángja alig lobog már. Gyötör a testvértelenség átka, s a sátán ki akar ragadni szent kezedből. Viaskodom magammal, kínzó gondolataimmal. Szeretném hinni, hogy nem tör meg a kétség, hogy számomra is van még élet, reménység, új lehetőség, megmaradás és kegyelem. Akaraterőm, bizodalmám, hitem már-már elfogyatkozott, s olyan nehéz tovább küzdeni, amikor a megmaradás szinte reménytelen. Tudom, hogy eljöttél megváltani a világot, hogy szent Fiad küídted szabadításomra, hogy nekem is megbocsátottál, hogy rajtam is könyörültél, mert én is gyermeked vagyok. Atyám, már szinte alig tudok segítségért, oltalomért kiáltani és kezemet Feléd nyújtani segítségért. Ez a világ el akar szakítani Tőled. Azt bizonyítgatja, hogy a sátán erősebb Náladnál, és elhódít Tőled. Nem akarom föladni a harcot, mert szeretnék megmaradni, élni, boldog lenni, dicsőíteni szent nevedet irántam megbizonyított szeretetedért. Szeretnék új életet kezdeni, megépülni testemben, lelkemben, és szeretnék nem a magamé, hanem örökre a Tied lenni. Régi, boldog idők emléke jut eszembe, amikor szép volt és jó volt élni, mert jótetszésed napja ragyogott reám, s én boldog voltam, mert éreztem, hogy mindez Tőled van, és Te mellettem vagy. Ne hagyj magamra küzdelmemben, végső bajvívásomban, hanem kegyelmedből szólj biztató, bátorító atyai szavaddal, hogy hallatára új erőre kapjon szívem, lelkem a megtartás reménysége örömétől föléledjen, s megérezzem, megértsem, hogy ha én hitetlen és hűtlen voltam is, Te mindig szerettél. Add vissza nekem Szentlelked erejét, növeljedd hitemet, csüggedő, kétségeskedő szívemet töltsd meg a megtartatás, szabadulás drága reményével, hogy megéled a kidöntött fa, hogy kivirít a kiszáradt, fölégetett avar, és lesz még ünnep az én életemben, és a világon is. . . Ezzel a szent hittel, szívem, lelkem minden erejével kiáltok Hozzád, jövel, jövel, és mentsd ki a pusztulás elnyelő örvényéből, a halál torkából Hozzád kiáltó gyermeked. Ámen. Vitéz Ferenc hogy ez érj esztendőt is hasonlóképpen eltöltheted. Ez is azért serkentsen arra tégedet, hogy ez új esztendőt magad meggondolásával, megtéréssel, a szent életre való magad meghatározásával, az Isten kegyelméért való szíves fohászkodásokkal kezdjedd el, és isteni félelemmel, jó dolgokban való foglalatoskodással, ártatlan és bűn nélkül való cselekedetekkel folytassadd; hogy így akármikor álljon elő a te halálod, azok közül a boldog szolgák közül valónak találtassál, a kiket az Úr, mikor hazamegyen, vigyázva talál. Szikszay György: Keresztyéni Tanítások és Imádságok, Budapest, 1890. éngélen
