Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-2. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD DR. TAKARÓ GÉZA, 1881-1974 Dr. Takaró Géza Izsákon, Pest megyében született 1881. december 4-én. Édesatyja Takaró Imre földbirtokos, édesanyja Gauzer Alojza volt. Gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten, a teológiát Budapesten végezte 1901-1905 között, mely után ösztöndíjjal tanult Edinburghban. Hazatérve a Budapest-Kőbányai egyház hívta meg lelkipásztorának. Ottani lelkipásztorsága idején 1908-1915 között a budapesti teológián angol nyelvet tanított. 1921-ben a hazai egyház Kon vent je megbízásából Amerikába jött gróf Dégenfeld József főgondnokkal, s a Reformed Churchcsel megkötötte a sokat vitatott „Tiffini Egyezmény”-t. A következő évben ismét visszatért Amerikába, amikoris a New York-i Első Magyar Református Egyház hívta meg lelkipásztorának Dr. Kuthy Zoltán esperes örökébe, aki Magyarországra utazván meghalt. Takaró Gézát a Keleti Egyházmegye esperesévé választotta, mely tisztséget 1934-ig viselt, amikoris a Reformed Church egyesült az Evangelical Synod-dal, mely egyesüléssel á régi tisztségek elnevezései megváltoztak. Lelkészi és közegyházi szolgálata elismeréseképpen a Franklin és Marshall Kollégium 1934-ben doktori címmel tisztelte meg. Dr. Takaró Géza nevezetes utazó is volt, bejárta Észak-Amerikát, valamint Európa, Afrika és Ázsia nevezetes országait és városait. Különösen nevezetes volt szentföldi utazása. Vezető szerepet vitt városa és az ország magyarsága, szervezetei és kulturális életében; 1924-1940-ig a Columbia Egyetemen magyar nyelvet és irodalmat tanított. Politikai téren is tevékeny volt, mely sok vita tárgyát képezte. Nevezetes volt, mint egyházi író, már Magyarországon is. New Yorkban indította meg és adta ki Méhkas és a Harangszó című folyóiratot. Egy éven át szerkesztette a Reformátusok Lapját. Számos írása, könyve közül megemlítjük a Harangszó c. prédikációs kötet, megjelent 193Í-ben, valamint a Hallani és cselekedni c. rádióprédikációit Budapesten, a Sylveszter cég kiadásában. Irodalmi működése koronájaként 1973-ban kiadta Örökös és örökösök címen 368 oldalas emlékiratait. írásai cikkei, prédikációi száma végtelen. Egyházi vonatkozású írásai a Kálvin Egyházkerület, más írásai a Magyar Tanulmányi Alap gondozása alá kerülnek. 1954-ben ment nyugalomba, de tevékeny szellemi életét mindvégig fenntartotta. Az utolsó két évben gyengélkedett. Egy ideig Califomiában keresett üdülést, majd végleg visszatért New Yorkba, ahol 1974. december 10-én élete 94-ik évében elhunyt. Temetése december 13-án volt a 69-ik utcai egyház templomában, ahol 32 esztendeig szolgált. A temetési szertartást veje Rev. Ronald Law és az egyház ALVINCZI PÉTER Alvinczi Péter reformátor, kassai lelkipásztor, korának egyik legtanultabb prédikátora, tanulmányait külföldön fejezte be. Összeköttetéseit azután is gondosan ápolta a külföldi egyetemekkel. Hazahozott könyveit nagy gonddal őrizte és tanulmányozta. így lett azon a környéken a kálvinizmus terjesztője és a hatalmas Pázmány Péter legméltóbb ellenfele. Pázmány a reformátusok üldözését azzal akarta igazolni, hogy arra az Ótestamentum sok példát mutat. Ezért nem látja be, hogy miért ne volna szabad a hitújítókat éppen úgy büntetni, mint egyéb gonosztevőket. Alvinczi tudományos vitatkozásba bocsátkozott Pázmánnyal, aki mióta áttért a katolikus egyházba, bámulatosan gazdag volt változatosságban. Csak egyben maradt változatlan: az apáinak vallásához híven ragaszkodó reformátusok üldözésében. De a kassai magyar református egyház prédikátora nagy tudománya, éles felfogó és ítélő tehetsége méltó ellenfelévé tette Pázmánynak. Pázmány kétségkívül az ellenreformáció legnagyobb vezérférfia volt, s korának is legképzettebb képviselője. Mivel a jezsuiták belenevelték, hogy az egyén üdvösséget, az ország pedig jólétet csak a katolikus vallás által nyerhet, ezért egész működése oda iránytűt, hogy a katolikus egyház hatalmát emelje, a reformátusokat pedig kiirtsa. Mint érsek, nagy hatalommal bírt, és a reformátusok félelemmel néztek feléje. Jelleméből hiányzott a vallási türelemnek az a szép vonása, mely Alvinczit oly magasra emelte kortársai között. Pázmány Pétert a sírban egy hónappal előzte meg királyi barátja II. Ferdinánd, aki sok tekintetben hasonló jellemvonással bírt. Ez magyarázza meg azon szenvedések forrását, amelyet a reformátusoknak ez időben el kellett tűmiök. Ferdinándból teljesen hiányzott a reformátusok iránti megértés és szeretet. Alviczi a tudomány terén elismert lelkipásztor, a Második Helvét Hitvallás igazságát, helyességét bizonyította. Ezért sokat kellett szenvednie. Csak azt nem tudta megérteni, hogy a katolikus egyház legfőbb állásait református szülőktől származó egyének töltötték be, Pázmány, mint érsek, s Kisdy és Forgách. Ezért mondotta Alviczi, hogy a Második Helvét Hitvallás szívekbe vésése által szeretné az embereket közelebb vinni Krisztushoz, mert tudta, hogy a hitnek erején minden támadás megtörik, mert Isten ereje munkálkodik a reformáció terjesztésében. A reformáció tanítása arról szólott, hogy a Második Helvét Hitvallás Krisztus tanításán alapszik. A háládatosság pedig életforma. György István lelkésze, Nagy Gyula végezte. Sajnálatos, hogy idejében nem jelentették e halálesetet, s így a keleti part magyar református lelkészi kara — egy kivételével — nem jelenhetett meg e legtevékenyebb lelkipásztor temetésén. Áldás és béke poraira! V.F.
