Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST “Ezután Játék új eget és új földet.” János Jelenések XXI, 1. A napba néztem még dühöngve, dúltan, hol kék csempével van az ég kirakva. 180°-os szögben megfordultam s várok a felderengő anti-napra. Ég, föld, világ, fény, alak és anyag, cserben hagylak mint duzzogó gyerek — Anti-nap, anti-világ, anti-anyag, kézenfogva már ti vezessetek! Túllát szemem a mindenség határán, hol nincs halál, csak csupa újrakezdés — Ne hagyjatok itt ténferegni gyáván! Az első ég, föld s minden tenger elvész, de új világok óceánja vár rám, hol uralkodik a Mérleg s a Bárány. (Csigaház, 1973) Képes Géza--------------» »»-----------------DIOLÓGUS A RÓMAI KATOLIKUSOKKAL Amióta egyházszakadások voltak, voltak egységtárgyalások is — Nicaea, Chalcedon ilyen tárgyalások eredményei. A keleti szakadást meggyógyítani igyekvő középkori zsinatok kudarcának politikai okai is voltak. A mai egyháztörténetírók — római katolikusok is — készséggel elismerik, hogy a reformáció korának egyházszakadását hatalmi és társadalmi okok élesítették ki úgy, hogy nem volt út vissza és a dogmatikai merevség, köztük Tridenté, bizonyos részben fedő magatartás is volt. A reformáció egyházai közti egységtárgyalások sikertelensége ugyancsak sok ok okozata volt — politikai, társadalmi, etnikai —, nemcsak dogmatikai; az „Ihr habt einen anderen Geist” csak egyik ok volt. Az ökumenikus mozgalom 100 éves története egy nagyon lassan kifejlődő új szellem megnyilatkozása. Az egységre való törekvések óvatosak, de határozottak voltak. A reformáció örökösei részben globális „családi” kapcsolatokat teremtettek (Luteránus Világszövetség, Református Világszövetség), részben a „családokon” felül igyekeztek közös keresztyén bizonyságtételt kialakítani, hangsúlyozva egyrészt, hogy nem csúcsegyházra törekszenek, de másrészt azt is, hogy magatartásuk fundamentuma közös: az Úr Jézus Krisztus. így született meg az Egyházak Világtanácsa, mely fokozatosan az orthodoxokat is magába foglalta. Fokozatosan előtérbe került azonban az egyház egységének munkálása. Családokon belül voltak magától értetődő uniók (United Presbyterian Church), távolabbi rokonok egybekeriilése (United Church of Christ), és, különösen a „missziós” területeken, egymástól távolabbra került (vagy mindig külön útakon járók, mint az anglikánok) egyházak egyesülése (South India situation, japán Kiyodan). A legnagyobb vállalkozás ezen a téren a COCU, amely óriási zökkenők után ma új utakat keres — a felülről való egység helyett a gyülekezetekből kiinduló egység lassúbb, de szilárdabbnak ígérkező útját. Új indítást adott az egységmozgalomnak a Vatikán II. Megindultak az u.n. bilaterálisok, amelyek azonban nemcsak a római katolikusok és egyes protestáns vagy ortodox egyházak, illetve családok közt folytak és folynak, hanem keresztül-kasul. Jelenleg több mint 40 az ilyen bilaterálisok (egyesek multilaterálisok, pl. római katolikus-református-luteránus) száma. Egyesek egy országon belül, mások világszinten folynak. A bilaterálisok tartalma és módszere változatos. Dogmatikai részletkérdések (egyik legnagyobb az úrvacsora, interkommunió kérdése) váltakoznak átfogó elvi kérdések elemzésével. Egy alkalommal a különböző „tradíciók” (ebben állapodtak meg „egyházak” vagy „felekezetek” megjelölése helyett) különbségeit, más alkalommal éppen ezek lényegbeli egyezéseit vizsgálják, vagy éppen keresik a közös forrást, amelyből a különböző tradíciók más-más irányba fejlődtek. A bilaterálisok között mind kontinuitás, mind következetesség szempontjából jelentős helyet foglal el az amerikai római katolikus-református/presbiteriánus konzultáció, amely 1965 óta megszakítás nélkül folyik. A kerek 40 résztvevőt római katolikus részről a „Püspökök Ökumenikus és Vallásközi Bizottsága” (Bishops’ Committee for Ecumenical and Interreligious Affairs) és a „Református Egyházak Világszövetsége Északamerikai Területi Tanácsa” (North American Area Council of the World Alliance of Reformed Churches) jelölte ki. Az utóbbiban az északamerikai református és presbiteriánus egyházak képviselői foglaltak helyet (United Presbyterian,