Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4-5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 ERŐSS KÁROLYNÉ Özvegy Erőss Károlyné, sz. winckelsteini Kőszeghy Edit, Erőss Károly, volt Tarcavajkóc, Abaúj- Torna vármegyei református egyház lelkipásztorának özvegye, volt Györke és Alsólánc községi református elemi iskolai tanítónő, lapunk szerkesztőjének egykori első tanítónője, Tolcsván, 1973. december 4-én 88 éves korában elhunyt, leánya és veje, Zsedényi Gyula és neje hajlékában. December 6-án helyezték nyugalomra a tolcsvai temetőben. Legyen álma csendes, emléke áldott szerettei, ismerősei, tisztelői és tanítványai szívében. Áldás és béke poraira! Ábrahám püspök Detroitba megy Főtiszteletű Ábrahám Dezső, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, 20 évi szolgálat után 1974. március 31-én lemondott perth amboyi lelkészi szolgálatáról, hogy elfogadja a detroiti egyház lelkészi állását. Ábrahám püspök szolgálatához fűződik az impozáns díszterem, iskola építése, a templom belső újjáépítése, épületeik léghűtéses berendezése. Húsz éves szolgálata alatt beleépült a város és környéke életébe, rengeteg barátot szerzett, akik fájó szívvel mondanak búcsút a távozó jóbarátnak, és Isten áldását kérik új szolgálatára. TUSAI B. MIHÁLY 20 esztendővel ezelőtt, 1954. április első napjaiban költözött el körünkből a kedves férj és édesapa, jóbarát, a Református Egyesület hűséges munkása, az anyaszentegyház párjátritkító presbitere. Helye azóta is üresen maradt szívünkben. Tusai B. Mihály 1896. október 25-én, Szümyeg, Zemplém vármegyében született. 1914-ben jött Amerikába, 1925-ben megházasodott. Dolgozott a B.&O.nál. 1936-tól a Református Egyesület hűséges munkása volt, lelkes kerületi szervező a bányavidéken, aztán Pittsburghban és környékén. A pittsburghi egyház hűséges főgondnokát veszítette el benne. 1954. április 4-én volt temetése a pittsburghi templomból; a Smithfield temetőbe temették a család, gyülekezet és barátai nagy részvétele mellett. Legyen áldott emléke! Ki a magyar hát, cimbora? Te, vagy én? Vagy a harmadik? Nosza döntsük el szaporán, Míg el nem süllyed a ladik! Ragadjunk hát lapátot, csákányt, Evezőt, — ebura fakó! így csináljuk már ezer éve, Ez hát nekünk való! Aztán, ha majd holt tetemünket Kiveti a víz a partra: Magyar leszel Te is, én is, A harmadik is, mind-mind, kit halva, Bevert fejjel, némán gyászban, Fektethetünk a ravatalra. W áss Albert Dolgok hasznos időtöltésre Bőd Péter: Szent Hilarius, 1770 Miről esmértetik meg, ha jól vagy rosszul igazgattatik valamely városP Az isteni tisztelet helyéről, a törvényházról, az oskoláról, a piacról, mindezekre nagy gondviselés kell. Hogy’ lehet a városnak megmaradni? Ha a városnak lakosi engedelmeskednek az igazgató tiszteknek, a tisztek ismét a törvénynek. Melyik városban jó lakni? Amelyben a jó emberek becsületben vannak, a gonosztevők megbüntettetnek. Mi a város lelke? A törvény. Mint a test lélek nélkül eldől, úgy a város törvény nélkül széjjel omlik. Mikor szereted felebarátodat? Mikor azt megfeddted, ha vétkezik, táplálod, ha éhezik, tanítod, ha tudatlan. Elfogadtuk a távozásokat. Hazatért az anya az állomásról. Leült, majd darálni kezdte a kávét, így elfogadtuk, hogy ők kint maradtak, a házon, a falun kívül, a holtak, és mind, akiknek visszatérte immár percenként kétesebb lett. Megült most az anya huzamosabban, a nagyanya, a dédanya, a zsámolyon és folytatta a tűzdelést, eladdig, míg a faliórát föl nem húztuk a kezdődő sötétben: hogy össze ne folyhasson ez az itteni ketyegés-mérte idő azokéval, kik elbocsátva, ottkiinn — szinte szabadon — utaztak házon és falun és szokásainkon kívül már abban az órarendben, melynek ritka perceit egy szerény szú, egy tapintattal szólongó kakukk, házeresz-alji jégcsap csöpögése próbálta — átmenetileg is hasztalan — összeegyeztetni a mieinkkel. Illyés Gyula JA ? _ y\i a magyar:
