Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-10-01 / 10-11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 KIÁLT PATAK LELKE! Lázár István író, volt pataki diák tollából könyv jelent meg a közelmúltban, ezzel a címmel: Kiált Patak Vára! A kiáltás tartalma ez: Város lehet-e újra Patak, századunk utolsó negyedében, vagy megmarad annak, ami: a Vár poros keretének? Nemcsak a Vár kövei kiáltanak Patakon. Kiált maga Patak Lelke. Kiált és kérdezi: Lehet-e Patak, századunk utolsó negyedében, egy megváltozott társadalmi rendben az, ami volt, ami lényege: a magyarság műveltségállományát hiánynélkül megőrizni tudó és átadni akaró református főiskola, vagy megmarad annak ami: csak közvetlen környékét szolgáló, érettségi bizonyítványt osztogató, négyosztályos vidéki gimnáziumnak? Amikor együtt említjük ezt a két szót, hogy református és főiskola, nem teszünk mást, mint emlékezünk a pataki Lélek munkásságának sokszázados keretére. Patak református jellege arra a hagyományos történelmi gondolatra épül, hogy a magyar állam igazában sohasem sajátított ki minden oktatást a maga számára, hanem hajlandó volt megosztani a nevelés munkáját a történeti egyházakkal, amelyek a népi lélek ápolásában, s szociális igazságok keresésében és érvényesítésében, a minőségi nevelés hangsúlyozásában sem a múltban, sem a jelenben nem maradtak mögötte az állam nevelői intézményeinek. Ez a felismerés indíthatta a Magyar Népköztársaságot arra a meggondolásra, hogy 1948-ban, az állam és egyház között kötött szerződés rendeletében a pataki gimnáziumot, a budapesti, pápai és debreceni középiskolákkal egyetemben meghagyta a református egyház hivatalos keretében. Patak Lelke tehát nem azután sír, ami soha nem volt az övé, hanem azután sóvárog és azt keresi a példázatbeli asszony tántoríthatatlanságával, ami jogos tulajdona, de kézenközön elveszett. Ezért keresi Patak Lelke a református iskolát. Patak Lelke kiáltásában azonban benne foglaltatik egy másik megoldatlan kérdés is. Patak Lelke kiáltva keresi a főiskolát. A főiskola megnevezés a pataki iskola történetében a tudományos szintet, a szellemi rangot képviseli. Ez az igény minden időben megteremtette a maga akadémiai keretét. így volt Patakon átmeneti jelleggel jogakadémia, bölcsészet, tanítóképző, népfőiskola és állandó jelleggel teológiai akadémia. Érthető és megbocsátható, ha Szabó László amerikai pap-költő látomásában, a két háború között írva, így él a jövendő Patak: Patak! mostmár te állj a gáton! Amig tart a halálos álom, Mely sorvadással fenyeget; Te voltál a hon büszkesége, Legtisztább szíve érverése, Te léssz Protestáns Egyetem! Patak Lelke kiáltásában tehát ez a szenvedélyes sóvárgás is benne foglaltatik: az akadémiai rang keresése. Ebben a kiáltásban is együtt dobban határokon innen és túl a pataki diákok ezrei, és a történelmi küldetéséről lemondani nem tudó ősi főiskola szíve. Közeleg 1981, a pataki főiskola alapíttatásának 450. évfordulója. Bizonyosak vagyunk abban, hogy Patak Vára kiáltása akkorára örömujjongásba torkollik, mert minden jel arra mutat, hogy város lesz Patak, szebb és nemesebb, mint történelme folyamán valaha is volt. De igazi ünnep, világtalálkozó csak akkor lesz Patakon, amikor nemcsak Patak Vára, de Patak Lelke is választ nyert sorsdöntő kérdéseire. Bertalan Imre, főiskolai szénior 1940/41-ben. NT. MARSALKÓ JÓZSEF 1915-1974 Marsalkó József lelkipásztor 1915. szeptember 6-án született Szalonnán, Borsod megyében. A gimnáziumot Sárosatakon, a teológiát Debrecenben végezte. Ösztöndíjjal két évet töltött Halléban az egyetemen. Segédlelkészként szolgált 3 évig Debrecenben, 5 évig Berekböszörményben, lelkész volt Nyírturán, Geszteréden és Komádiban. 1943-ban vette feleségül esperese leányát Balogh Emmát. 1948-ban jöttek Pocahontas, Va.-ba, ahol a környéken még két egyházat szolgált 1951-ig, amikor Columbus, Ohioba választották meg. Itt egyházi szolgálata mellett előadásokat tartott, s beiratkozott a helyi egyetemre. 1956-ban a város első 10 kiváló személyisége közé választották. 1961-ben a wallingfordi egyház hívta meg lelkipásztorának, ahol újjáépítette a templomot s megszervezte az egyházat Hartfordon. Amerikai szolgálata alatt a Tóparti Egyházmegye jegyzője, a Keleti Egyházmegye jegyzője és pénztámoka volt, míg a Kálvin Egyházkerületben 1963-tól 1967-ig főjegyzői, 1967-től 1971-ig pénztámoki, 1971-től haláláig pedig ismét főjegyzői tisztet töltött be. Nemes lelkét a World War II Veterans Memorial Kórházban, Meriden, Conn.-ben folyó évi augusztus 31-én adta vissza Teremtőjének. Gyászolja hitvese, rokonsága, gyülekezete, a Keleti Egyházmegye és a Kálvin Egyházkerület lelkészi
