Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1974-10-01 / 10-11. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 KIÁLT PATAK LELKE! Lázár István író, volt pataki diák tollából könyv jelent meg a közelmúltban, ezzel a címmel: Kiált Patak Vára! A kiáltás tartalma ez: Város lehet-e újra Patak, századunk utolsó negyedében, vagy megma­rad annak, ami: a Vár poros keretének? Nemcsak a Vár kövei kiáltanak Patakon. Kiált maga Patak Lelke. Kiált és kérdezi: Lehet-e Patak, századunk utolsó negyedében, egy megváltozott tár­sadalmi rendben az, ami volt, ami lényege: a ma­gyarság műveltségállományát hiánynélkül megőrizni tudó és átadni akaró református főiskola, vagy meg­marad annak ami: csak közvetlen környékét szolgáló, érettségi bizonyítványt osztogató, négyosztályos vi­déki gimnáziumnak? Amikor együtt említjük ezt a két szót, hogy re­formátus és főiskola, nem teszünk mást, mint emléke­zünk a pataki Lélek munkásságának sokszázados keretére. Patak református jellege arra a hagyományos történelmi gondolatra épül, hogy a magyar állam igazában sohasem sajátított ki minden oktatást a maga számára, hanem hajlandó volt megosztani a ne­velés munkáját a történeti egyházakkal, amelyek a népi lélek ápolásában, s szociális igazságok keresésé­ben és érvényesítésében, a minőségi nevelés hangsú­lyozásában sem a múltban, sem a jelenben nem ma­radtak mögötte az állam nevelői intézményeinek. Ez a felismerés indíthatta a Magyar Népköztársaságot arra a meggondolásra, hogy 1948-ban, az állam és egyház között kötött szerződés rendeletében a pataki gimnáziumot, a budapesti, pápai és debreceni közép­iskolákkal egyetemben meghagyta a református egy­ház hivatalos keretében. Patak Lelke tehát nem azután sír, ami soha nem volt az övé, hanem azután sóvárog és azt keresi a példázatbeli asszony tánto­­ríthatatlanságával, ami jogos tulajdona, de kézen­­közön elveszett. Ezért keresi Patak Lelke a reformá­tus iskolát. Patak Lelke kiáltásában azonban benne foglal­tatik egy másik megoldatlan kérdés is. Patak Lelke kiáltva keresi a főiskolát. A főiskola megnevezés a pataki iskola történetében a tudományos szintet, a szellemi rangot képviseli. Ez az igény minden idő­ben megteremtette a maga akadémiai keretét. így volt Patakon átmeneti jelleggel jogakadémia, bölcsé­szet, tanítóképző, népfőiskola és állandó jelleggel teológiai akadémia. Érthető és megbocsátható, ha Szabó László amerikai pap-költő látomásában, a két háború között írva, így él a jövendő Patak: Patak! mostmár te állj a gáton! Amig tart a halálos álom, Mely sorvadással fenyeget; Te voltál a hon büszkesége, Legtisztább szíve érverése, Te léssz Protestáns Egyetem! Patak Lelke kiáltásában tehát ez a szenvedélyes sóvárgás is benne foglaltatik: az akadémiai rang ke­resése. Ebben a kiáltásban is együtt dobban határo­kon innen és túl a pataki diákok ezrei, és a történelmi küldetéséről lemondani nem tudó ősi főiskola szíve. Közeleg 1981, a pataki főiskola alapíttatásának 450. évfordulója. Bizonyosak vagyunk abban, hogy Patak Vára kiáltása akkorára örömujjongásba tor­kollik, mert minden jel arra mutat, hogy város lesz Patak, szebb és nemesebb, mint történelme folyamán valaha is volt. De igazi ünnep, világtalálkozó csak akkor lesz Patakon, amikor nemcsak Patak Vára, de Patak Lelke is választ nyert sorsdöntő kérdéseire. Bertalan Imre, főiskolai szénior 1940/41-ben. NT. MARSALKÓ JÓZSEF 1915-1974 Marsalkó József lelkipász­tor 1915. szeptember 6-án született Szalonnán, Borsod megyében. A gimnáziumot Sárosatakon, a teológiát Debrecenben végezte. Ösz­töndíjjal két évet töltött Halléban az egyetemen. Segédlelkészként szolgált 3 évig Debrecenben, 5 évig Berekböszörményben, lel­kész volt Nyírturán, Gesz­­teréden és Komádiban. 1943-ban vette feleségül es­perese leányát Balogh Emmát. 1948-ban jöttek Poca­hontas, Va.-ba, ahol a környéken még két egyházat szolgált 1951-ig, amikor Columbus, Ohioba válasz­tották meg. Itt egyházi szolgálata mellett előadásokat tartott, s beiratkozott a helyi egyetemre. 1956-ban a város első 10 kiváló személyisége közé választották. 1961-ben a wallingfordi egyház hívta meg lelkipász­torának, ahol újjáépítette a templomot s megszervezte az egyházat Hartfordon. Amerikai szolgálata alatt a Tóparti Egyházmegye jegyzője, a Keleti Egyházme­­gye jegyzője és pénztámoka volt, míg a Kálvin Egy­házkerületben 1963-tól 1967-ig főjegyzői, 1967-től 1971-ig pénztámoki, 1971-től haláláig pedig ismét főjegyzői tisztet töltött be. Nemes lelkét a World War II Veterans Memorial Kórházban, Meriden, Conn.-ben folyó évi augusztus 31-én adta vissza Teremtőjének. Gyászolja hitvese, rokonsága, gyülekezete, a Ke­leti Egyházmegye és a Kálvin Egyházkerület lelkészi

Next

/
Thumbnails
Contents