Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD Gyűlölet—megbocsátás—szeretet Máté 5:43-44. Az élet örökös harc, küzdelem. Az állatvilágban feladni a harcot egyenlő a pusztulással, mindig az erősebb győz. A lelkivilágban másként áll a helyzet. Az ó és az új testamentum alapos leckét ad nekünk; legalább 60 helyen találunk utalást az ellenséggel való bánásmódra. A “Hegyibeszéd”-ben találjuk a végső megoldást erre a kérdésre. Nem ártana a hegyibeszédet naponta elolvasni. Milyen nevelő hatása lenne lelkileg azok számára, akik gyermekeikkel nem képesek foglalkozni. Minden mondata aranyigazság, — kellene, hogy erkölcsi életünk vezérelve legyen. Ezért innen vettem a textust. A zsidó vallás egyik fő motívuma: a megtorlás, a bosszú volt. “Szemet-szemért, fogat-fogért” elv érvényesült. Az ellenség fogait csikorgatja, villogtatja tekintetét, üldöz: gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelme miatt. Az ó testamentumi ember bosszút áll, megfizet ellenségeinek, lábainak zsámolyául vettetnek ellenségei. Az ősmagyarok sem hagyták megtorlás nélkül az őket ért sérelmeket. Még irodalmunkban is találunk rá példát: A vérbosszú, Zách Felicián története, Katona: Bánk Bán-ja megrázó példái ennek. “Aki velem nincs, ellenem van” — mondja Máté evangélista. Kinek nincs rosszakarója, ellensége? Miben áll ez az ellenségeskedés? Ravasz szerint: “halvány remegés, belső mosoly a jóság láttára. Nyugtalan szorongás a bilincsek között. Fuldokló telítettség, émelyítő csömör a sárra és a szennyre. Félelem, aggodalom, utálat, gyűlölet a hordozott végzettel szemben.... Ugyanakkor: bizalom, reménykedés, vágy, halálos szerelem, olthatatlan remény valami hiányzó, megfoghatatlan világ után. Valami konok és ősi akarat, s ugyanakkor: örök tehetetlenség, menekülni akarás és rabul-esés, — valami kockázat és vereség: nyomorúlt csőd.” Micsoda lelkiállapot, micsoda aljas mentalitás! Ezek ellen támad az Ur: “felkelek ellene s széttapostatik, mint az utca-sár.” 22 hónapon át támadta — sértegette Nixont ellenfele, s ő még a nevét sem ejtette ki az egész választás alatt. Hányszor kapunk névtelen, sértő levelet, s a papírkosárba dobjuk. Aki sérteget, támad: lealacsonyítja önmagát. Elismeri a másik felsőbbségét, mert az különb nála, tehát szeretné lehúzni őt is oda, ahol ő van, a sárba, az erkölcsi mocsárba, az alantas gondolkodás területére. A gyűlölő nyomorúsága ez, vad indulatok vezetik a felszabadult gondolatok helyett. Az ilyen embernél lelkűiéiről aligha beszélhetünk: állat, mely ösztöneinek kielégítésére törekszik. Van olyan elképzelés, ha a másik fél: nem ugrik, nem veszi fel a feléje dobott kesztyűt: gyengeségnek, gyávaságnak, meghuny ászkodásnak véli, holott éppen az ellenkezője áll: “Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” Ezt nem én mondom, ezt Jézus mondotta. A gonoszt tehát jóval győzd meg. Itt érkezünk el a keresztyén vallás tanításához, mely a megbocsátáson és szereteten alapszik. A keresztyén ember számára a példamutató: Jézus Krisztus, aki a keresztfán sem neheztelt ellenségeire: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Sokszor, ha megmondod az igazat, már is ellenségnek tekintenek. Sok ember Isten ellen lázad, ellenségének tartja Őt, gyűlöld az Isten ellen lázadókat: elszélednek, elfutnak Előled Uram! “A hamisság eselekedők elvesznek” — mondja az írás. Több, mint embernek kell lenni ahhoz, hogy olyan erkölcsi magaslatra emelkedj, mikor a bosszú helyett a megbocsátás lesz úrrá benned. Nézd: a gyermek sárkányt bocsát fel, az ifjú szárnyakat kíván, repülni szeretne a magasba. Te a földön akarsz maradni: neveld magad, lelkileg emelkedj felfelé, erkölcsi tartalommal töltsd meg életedet. Ez méltó hozzád, mint gondolkozó lényhez, Isten gyermekéhez. Fel, erkölcsi magaslatra, téged, mint embert megillető színvonalra. Tedd magadévá a Hegyibeszédet, megtalálod Máté 5,6,7-ik fejezetében. A csatatéren maradt sebesültek gondozása, a holtak eltemetése: kötelesség, még akkor is, ha az illető harcfi az ellenség táborába tartozott. íratlan törvény ez, amit megszegni nem lehet. Ellenségemet szeretni, először úgy tűnik fel, hogy ez a két szó óriási ellenmondást rejteget. Mondd, miért szereted a síró gyermeket? Sajnálod, hátha jogtalanság történt vele? Felebaráti szereteted ébred fel benned, s mikor sajnálod, már a megbocsátás uralja lényedet. A szeretet szunnyadó érzése kér útat magának, nem törődsz vele, hogy hibás-e, vétkezett-e, — te megsimogatod, megbocsátasz neki! Isten parancsolatai bölcsebbekké tesznek: Asztalt terítesz ellenségeid előtt. Ha jóakarattal vagy valakihez, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszed: intsd, mint atyafit. Tedd az eleven szenet az ő fejére. Miért van mindez? “Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai.” — Mikor az utolsó ellenség: a halál is eltöröltetik: “így vesznek el minden Te ellenségeid, Uram! De, akik Téged szeretnek, tündökölnek, mint a kelő nap az ő erejében!” (Bírák 5:31.) Uralkodjál, Uram, ellenségeid között. “Enyém a bosszúállás és én megfizetek,” ezt mondja az Ur. Ámen. Dr. Berzeviczij László <S> VÁD Én, mindig én! A vádat hallgatod. De a te panaszod-e panaszod? Nem a kor sújt-e, hogy szenvedve vallj? Millióké a laokooni jaj. Aprily Lajos
