Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6-7. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD II. A búzavetésben rendszerint találunk egy növényt, amelyik szinte elválaszthatatlan a búzától. Ha nélküle is vetnék el, mégis megjelenik. Mintha testvére lenne. Kíséri, mint a fényt az árny. Nem hordoz kalászt, hüvelyknyi fej, tele fekete maggal. Szinte csörög ha megérett, s meglegyinti a szellő. Konkoly. A bibliai gazdától is megkérdezték: avagy nem tiszta búzát vetettél . . . ? A gazda gondosan kirostálja a vetni való búzát, hogy elválassza tőle a konkolyt. Mégis megjelenik. A munkások ki akarják tépni, de azt mondja a bibliai gazda, hogy hagyják az aratásig, s akkor szedjék ki elsőnek, és égessék meg. Csak növekedjék, majd eléri végzete; halálra, tűzre nevekedik. A keresztyén élet búzavetésében, óh, mennyi a hasonló ember? A gonosz nem csak az egyházon kívül akar hódítani, hanem elsősorban az egyházban akar gyökeret verni azért, hogy a legjobbakat, a vezetőket, a Krisztus tanítványait megejtse. A tanítványok között ott van Judás. Elesett. A gonosz mindig ott akar lenni, ahol Krisztus van. Nem azért, hogy megtérjen, hanem hogy kísértse. A pusztába megy az Úrhoz. Az Ige szavait is megtanulja, csak rosszul idézi. Hol hozzátesz, hol elvesz belőle. Azt magyarázza, hogy ő jót akar, hogy az emberek barátja. Jaj annak, aki hallgat szavára, aki hacsak egy rést is enged számára életében. Úgy jár, mint az a hajó, amelyiken lyuk van. Ha lassan is, de megtelik vízzel és elsüllyed. A konkoly benne van életünkben. Megkeseredik tőle a társadalom, az egyház, a magunk élete, amint megkeseredik tőle a kenyér is, ha belekerül. Ártalmas, megrontja az életet. Ha búzát akarnak őrölni, először gondosan meg kell rostálni, nehogy a konkoly is megőröltessék a búzával. Nem azért van annyi bűn, keserűség, menekült, mert valaki megrontja, megkeseríti az életet, mert konkoly van az emberiség búzavetésében? Isten kegyelméből hagyja, hogy a konkoly a búzával együtt növekedjék az aratásig. Ezt cselekedte a bibliai gazda is. Az egyházban a gonosz együtt van az igazakkal. Az Úr nagy feladatot ad az övéinek: maradjanak jók, és jó példát mutassanak. Tövis adatott az egyház testébe. A gonoszt megváltoztasd, de ne engedd, hogy a gonosz elszakítson Krisztustól. Nem a magad, hanem Krisztus erejével lehetséges ez. Isten azt a szolgálatot adta nekünk, hogy a konkolyt tiszta búzává változtassuk, megnyerjük Krisztus ügyének. Eszközzé akar tenni a saját kezében embertársad megmentésében. Lehet, hogy az illető azért gonosz, mert Krisztusról nem beszélt még neki senki. Keresztyén ember még nem tett bizonyságot előtte Úráról. Azért ellenség, mert barátnak, testvérnek nem nyerte még meg senki sem. Saul megváltozott a damaszkuszi úton, Krisztus ellenségéből apostol lett. Azért hívott el az Úr, hogy úgy győzzük meg az ellenséget, hogy hozzuk Krisztushoz boldog, örök, önkéntes fogságra, az Övé legyen elszakíthatatlanul . . . Megérzi és megérti, hogy Krisztus vére hullott érte, s megvásárolta őt a kárhozat hatalmából, életét adta váltságul érte. III. A harmadik fajta növény, melyet a búza között látunk, a búzavirág. Úrasztali térítőkön is a búzakalászokkal együtt hímzik. Csodálatos kék a színe. Azt hisszük, a neve szerint, hogy búza lesz belőle, hiszen a nevét hordozza. Azzal kötjük csokorba, s mégsem lesz belőle búza, kenyér . . . Az egyházban is sokszor vannak búzavirágok, akik együtt vannak az egyház többi tagjával, Krisztusról neveztetnek. Színt adnak az egyháznak, de tartalmat nem. Nem oltattak még be Krisztusba, mint szőlőtőbe. Az oltóvesszőt hiába szorítjuk az alanyhoz, ha nem vágunk bele a fába, és nem helyezzük a vesszőt bele, sohasem fog az a vessző megmaradni és gyümölcsöt teremni. így vagyunk ezekkel is, akik színt adnak az egyháznak, közel vannak Krisztushoz, csak éppen kapcsolatuk nincs Vele. Az a mi hivatásunk, hogy ezeket a majdnem keresztyéneket, vagy 99%-ig keresztyéneket, akiket még mindig elválaszt valami Krisztustól, Isten Szent Lelke által vonjuk közelebb, Krisztushoz, egy egységbe, élő kapcsolatba, hogy gyümölcstermő, diadalmas életük lehessen. IV. Jaj lenne nekünk, ha a búzatáblákon csak az említett növényeket látnánk; szívünk teljes örömével örvendezik a tiszta búzamezők láttán. Boldogok vagyunk, amint a búzakalászok ütemesen hajladoznak a drága teher alatt. Majdnem beleroskadnak. Az írás szerint Isten 30, 60 vagy 100 annyit rejtett a kalászokba, mint amennyi el volt vetve. A gazda örvendezik láttukra, mert általuk Isten megáldotta munkáját, s hódolattal hajtja meg ő is fejét a lehajló kalászokkal. Testvéreim, ilyen az egyház élete is. Benne nemcsak üres kalászok, konkoly, búzavirágok vannak; Isten egyházát az alázatos, terhet hordozó, hűséges lelkek száma jelenti. Az a lélek, amelyik megtelik Isten iránti hálával, szeretettel, bűnbánattal, mindig meghajló, alázatos, drága tartalmat magába rejtő lélek. Szíve tele van, és csak meghajolva tud megállni Teremtője előtt. Ünnepeken nem ünnepeltetik magukat, de ahol szolgálatról, bizonyságtevésről, erejük megmutatásáról, hűségről van szó, mindig ezek az elsők. Olyanok, mint az oszlopok az Úrnak házában, pálmafák az Isten kertjében. Áldott az Űr, hogy gondosodik hittel, szolgálattal, áldozattal gazdag életekről az egyházban, mert kegyelmén kívül ezeken nyugszik a földi egyház élete. Testvérem, amint megyünk Krisztus nyomában a búzatáblák között, föltámad-e szívedben a kérdés: melyik csoporba tartozol? Formálisan tartozol-e az egyházhoz és annak Urához, vagy azért, hogy szíved megteljen hódolattal, imádsággal, szolgálattal, és e földön és az örökkévalóságban Krisztushoz tartozzál? Csak a látható organizációhoz tartozol-e, vagy pedig beoltattál Krisztusba, az élő szőlőtőbe? Mindenki vizsgálja meg szívét, és addja meg maga a választ. Kérjük a minden kegyelem Urát, hogy pótolja ki hiányainkat, gyengeségeinket, hogy midőn megjelenik ama nagy, félelmetes és dicsőséges napon az ég felhőben, a nagy és végső aratáskor, mi tiszta búzának találtassunk, s betakaríttassank kegyelméből az Ő szérűjébe . . . Ámen. Vitéz Ferenc
