Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-04-01 / 4. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD Ave Enyed! A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium 1972. novemberi 350 éves évfordulójára. Vérző szívvel, útsebzett lábakkal lépünk megszentelt földedre, honunk, annak szentélye: Erdély, szent oltára: Enyed, hogy köszöntsünk földi bujdosásod 350 éves évfordulóján. Későn érkeztünk, mert nem lévén honunk a megtépett hazában, messzeföldön hallottuk meg hírét árva, eltitkolt ünnepednek. Megdobbant szívünk neved hallatára, mert Gyulafehérvárt egykor nekünk is édes otthont adtál tűzhelyednél, megosztottad velünk könnyes kenyered, nekünk is Alma Materünk lettél, vagy és maradsz . . . Jöttünk, mint patakok a déli földről, hogy Ave-t mondjunk neked, hogy leboruljunk lábaidnál, s átöleljük dicső, szent múltad és emléked . . . Ünnepedet, ime, te is a. porban töltőd; dicső múltad selyme zsákruhává lett ostorzott testeden; halljuk zsarnok láncod csörrenését. ., s megszentelt, könnyes, édes arcod fekete fátyol borítja, hogy ne lássuk befeléhulló, sűrű könnyed árját . . . Jöttünk hittel, bizalommal, reménységgel; viharos, sötét, dermesztő éjjelen .., de szívünkben zászlaink magasan lebegnek, fáklyáink emésztő, kiolthatatlan tűzzel lobognak, lábaink elkoptatjuk érted állig, tízkörmünkkel ásunk ki mélységes sírodból, könnyes panaszunkkal életre imádkozunk, hogy légy, élj, virágozzál és gyümölcsözzél, s légy, mint voltál, megújult egyházadban prófétaszülő édesanya . . . Jöttünk, mi, a pataki staféta, elindulva az ismét, már csak hű fiai keblében élő édesanya szótalan üdvözletével, bejárva bujdosásunk helyeit — Debrecent, Gyulafehérvárt, Marosvásárhelyt, majd Patakon, Göncön, Kassán, annak külvárosi temetőjén át megint Patakra, aztán meg szét, a széles nagyvilágba .. . Itt siratunk, Patak, Enyed, s minden kálvinista Alma Materünk elszéledt gyermekei... Szívünkben éltek, ó-kollégiumok; drágák és feledhetetlenek vagytok számunkra, mint az édesanya számára bármelyik gyermeke. . . Melyiket adjam fel, melyiket felejtsem ... ? Egyiket sem, soha, sehol. . ! Még a síron túl is szeretni foglak, egyémnek mondalak ... ! Váraink porrá lettek, de poraink várrá lesznek! Van élet a porban is! — Abból vesszük az erőt..! S ha elszakítanak tőle.. ? — A menny jön segítségül ... S ha megmozdul egyszer a por, elnyeli majd a piramist . . . Nem érzed-e — magyarság arany pora —, hogy a kohó csak a salakot emészti meg, a színaranyat megtisztítja és eggyé olvasztja ... ? ! Sursum corda! Vivat Patria! Ave Enyed! Patak furtim te salutat! Vitéz Ferenc--------------^ ------------------Petőfi él! Petőfi él, de nem mint hiszitek, Nem mint bágyadt tekintetű öreg, A kor nem véshet arcába redőt, Fehér hajjal ne képzeljétek őt . . . Fejét fent hordja büszkén, szeme fényes, Oly fiatal, még csak huszonhat éves! Petőfi él, de nem volt soha rab, Ne féljetek, nem hord ő láncokat. Kezében kard van, ajkán harci dal, Előre száguld, mint a bősz vihar, És túlharsogja az ágyúk moraját, Szent himnusza egy szó: világszabadság! Petőfi él, lánglelke fent virraszt, Vénség, halál, sohasem érzi azt, Lázas szívével ifjan, szabadon Él és élni fog, édes magyarom. Lesz trónok és országok pusztulása, De az ő sírja mégsem lesz megásva! Reviczky Gyula A MAGYAR LELKÉSZEK 1973-AS TOVÁBBKÉPZŐ KONFERENCIÁJA A PRINCETON! SZEMINÁRIUM CONTINUING EDUCATION CENTER-ÉBEN 1973. május 21, 22, 23 Hétfőn estétől szerdán délig A részletes programot és a jelentkezési lapot április közepéig minden lelkésznek megküldjük. Az Előkészitő Bizottság: Bertalan Imre, Hamza András, Harsányi András, Vitéz Ferenc.
