Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1973-02-01 / 2. szám

12 CALVIN SYNOD HERALD MAGYAR PROTESTÁNS BÁL New York, 1972. november 10. Felső sor: Vitéz Ferenc, Bertalan Imre. Alsó sor: Dr. Eisler Károly, Eszenyi László, Eger Sándor és Csordás Gábor. Ösztöndíj bizottság. D’Albert Ferenc De Paul University Estje Chicagói külön tudósítónktól. November 14-én Chicago nagy zenei eseménye volt Dr. D’Albert Ferenc hegedűművész, zeneszerző — a Chicago Con­servatory College elnökigazgatójának hegedűestje, melyet a De Paul University Center Theatre-jában tartottak az egyetem és a Rapsodia Concert Mgt. közös rendezésében. Catherine Saurer Smith volt a mester kísérője ezúttal is. D’Albert Ferenc műsorát Kodály Zoltán gyönyörű Adagio-jával nyitotta meg. Az ünnepi est Jirak 2-ik szonátájával emlékezett meg a nagy zeneszerző elhunytáról. Ezt a művet évekkel ezelőtt D’Albert Ferenc adta elő első világ­bemutatóként. A mű brilliáns technikát követelő darab, a hegedű mestere játszi könnyedséggel ol­dotta meg az összes problémákat. Csodálatosan finom összjáték, kitűnő tónus jellemezte az egész darab előadásátt. Ezután Dr. D’Albert két saját szerzeményét adta elő, a Tarantella — mint köztu­domású — az Árpád Akadémia aranyérmét nyerte el. A műsor második részét Dr. Stein — a De Paul egyetem dékánjának — szonátájával nyitották meg a kiváló művészek. A szerző elragadtatással hall­gatta művének előadását és a nagyközönség félek­­zetet visszafojtva hallgatta a négy tételt ebben a nagyszerű előadásban. William Grant Still — Amerika legnagyobb élő néger zeneszerzője Suite-jével sze­repelt a D’Albert-Smith Duó előadásában. A műnek átütő sikere volt. Bartók Béla Hat Táncával fejezték be a művészek a szezon ezen legnagyobb hangver­senyét. Dr. Jirak özvegye is jelen volt elhunyt férje tiszteletére adott D’Albert esten. Jirak 20 éven át a Roosevelt egyetem professzora volt. Élete utolsó éveit, mint a Chicago Conservatory College alel­­nöke és a Theory Department vezetője élte le. Dr. D’Albert Ferenc a kollégium elnöke 1959 óta. Óriási újabb sikeréhez mi magyarok szívből gratu­lálunk, annál inkább, mert ennek a művésznek mű­sora is állandóan visszatükrözi, hogy büszkén vallja magát magyarnak, amikor Bartók, Kodály, vagy saját műveit és sok-sok más magyar mester művét tűzi műsorára a klasszikusok mellett. A magyarok nagyobb számban képviselhetnék hazánkat ilyen ze­nei eseményeknél. A terem nagyszámú hallgatósága azonban bizonyítja, hogy egy magyar művészt, mint D’Albert Ferenc, meg kell hallgatnia, akkor is, ha sok-sok zenei esemény néha ezt nehezebbé is teszi. (J.K.D.) ♦ Egyik kezében ekeszarva, Másik kezében kard, így látni a szegény jó népet, így ont majd vért, majd verítéket, Amíg csak élte tart. Miért hullatja verítékét? Amennyit ő kíván Az eledelbül és ruhábul: Hisz azt az anyaföld magátul Megteremné talán. S ha jő az ellen, vért miért ont? Kardot miért foga? Hogy védje a hazát? ... valóban!... Haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga. Petőfi Sándor ♦ Dolgok hasznos időtöltésre Bőd Péter: Szent Hilarius, 1770 Micsoda ékesíti az ifjút? Ha többet tud, mint szól; a természet két fület, egy nyelvet adott, hogy sokat halljunk, keveset szól­junk. Micsoda a józanság? A testnek és elmének megtartója a szemérme­­tességnek őrzizője, a vétkeknek kergetője; elűzi a vakmerőséget, elkerüli a veszedelmet, jól igazgatja a házát. Micsodás a csalárd ember ékesen szólása? Mint az arany pohárba töltött méreg: észre sem vészed, mikor béveszed örömest s elromlottál.

Next

/
Thumbnails
Contents